Hogyan vélekedtek az ókori emberek a gyilkosságról?Volt olyan eset amikor helyesnek tartották?

Ezt le kellene szűkíteni egy szűkebb időszakra és földrajzi vagy kulturális területre, hogy érdemleges választ tudjunk erre adni.

Általánosságban elmondható, hogy a halálbüntetés a legtöbb helyen jelen volt, azonban a gyilkosság törvényellenes volt. Utóbbinál azonban sokat számított, hogy kit öltél meg. Ez emberek kevés helyen számítottak egyenlőnek.

Háborúk esetén igen, helyesnek tartották, de a „szimpla” gyilkosság már akkor is büntetett volt.

Érdekesség, hogy a vikingeknél ezzel szemben teljesen elfogadott volt bosszúból ölni (ezt manapság önbíráskodásnak hívják).

Nem kell leszűkíteni semmire, az akkori lehetőségekből következő szemlélet alapján való vélekedést nem lehet összevetni a mai lehetőségek által meghatározott szemlélettel.

Hogy szélsőséges példát mondjak, az oroszlán embert is eszik. És sok állat válik áldozatává élete során. És nevezhetjük gyilkosnak? Nem! Ebből nem következik, hogy ne vigyázzunk, és szélsőséges esetekben ne különítsük el, akár ne pusztítsuk el.

Annyi azonban mondható az ókor és a mostani kor összevetésében, az ókor embere zömében komoly megfontolásból ölt. Lehet, hogy tévedett, de mikor cselekedett, annyi információ állt rendelkezésére, ami szerint eljárt. Akkor is voltak kivételek, gyilkosságok, akár öncélúak, bosszúból történtek. De mi ez mindahhoz képest, ahogy ma az ember passzióból, gyönyörből vagy éppen a hatalom megszerzéséért öl.

Annyit azonban ehhez is hozzá kell tenni az igazság kedvéért, az akkori embernek oda kellett mennie személyesen a végrehajtáshoz, továbbá volt esély, hogy ő lesz végül az áldozat. Ma viszont fotelből is lehet, úgy, hogy nem is ismerjük az áldozatot, sőt, semmit se tudunk róla, sőt, ez nem is érdekel. És biztosra megyünk. Azért az óriási előny a lehetőség végrehajtásához.

A gyilkosságot sehol nem tartották helyesnek, mivel az emberölés és a gyilkosság minden kultúrában két különböző dolog volt (ahogyan a mai jogban is). Gyilkosság az olyan emberölés, ami adott kultúra szemszögéből nem helyes, tehát a "helyes gyilkosság" önellentmondás.

A gyilkosság általában az olyan ember szándékos megölését jelenti, aki valamilyen értelemben hozzánk tartozik, ugyanolyan ember, mint mi – az volt az igen változó, hogy ki számított "ugyanolyan embernek". (Pl. aki halálbüntetést kap, az már kirekesztett, "nem teljes értékű" ember.) Még a tízparancsolat héber "ne ölj"-jének is az az igazi jelentése, hogy ne gyilkolj (jogi értelemben). Nyugaton a kereszténységgel jelent meg az az elv, hogy minden ember a felebarátod, és ebből fakadt, hogy a végső soron minden ölés ilyen-olyan súlyú gyilkosság (akár még az önvédelem is), de ez utóbbi elv a gyakorlatban szinte sehol nem teljesedett ki, leginkább az őskeresztények közt volt jellemző.

A rabszogatartó társadalmakban:

Saját rabszolga meggyilkolása nem számított bűnnek és nem volt jelentősége. Másvalaki rabszolgáját legyilkolni azzal járt, hogy ki kellett fizetni.