A jelenlegi, globalizálódó civilizációnk egésze valós fedezettel nem rendelkező hitelekre épül?

Nem, az a poén csak a 'Nagy dobás' filmnek volt a témája.

Az USA viszonyait kevésbé ismerem, bár azt kétlem, hogy a világválságnak az volt az oka, esetleg valami csekély szerepe talán lehetett benne.

A csóróknak kiosztott hitelekre nagyon is igénylik a komoly fedezetet, mert a bank nem emberbaráti intézmény, kaszál akkor is, ha fizet az adós, de akkor meg még többet, ha nem fizet.

Kivéve az olyan eseteket, mint nálunk volt a Postabank botránya, de ott meg direkt komálósoknak osztották szét a betétesek vagyonát, valójában kilopták a zsozsót és mindenhol bűncselekmény lett volna, de nálunk eltussolták, mert egy csomó politikus vett belőle BMW-t.

Az #1 első mondatával egyetértek. A második már bajos, a világválsághoz komoly köze volt, mint mindennek, ami nagy és fontos. A szerepe meghatározó volt, de semmiképpen sem egyedüli.

A harmadik bekezdés a bankszektor szerepét és mai valós működését keveri össze. Semmi se emberbaráti intézmény abban az értelemben, hogy tevékenységét ingyen végzi. Erre nem is képes senki és semmi, legfeljebb nem tudjuk, ki a finanszírozó. És nem az a baj a bankkal, hogy hitelez és ezért elég sok pénzt kér. Ezért hozták létre. A baj mindig a mértékkel van. Ha a bank drágán hitelez, az rendjén, de ha mindent ő szab meg a saját haszna érdekében, még a törvéneket is, akkor az deformáció.

A Postabank a tájékozatlan külső szemlélő szerint valóban azt tette, amit írt a válaszoló. Hogy egészen másról volt szó, azt bizonyítja az a körülmény, hogy a megkezdett bírósági eljárásokat és az adóhatóság lépéseit megszakították. Mert ez a jelenség egy államilag gerjesztett rendkívüli infláció megfékezését célozta (hasonlóan féltörvényes eszközökkel, mert törvényen kívül nincs más eredményes eljárás). Az eltussolt, de valóban disznó ügyek nem szoktak lekerülni a napirendről, csak nem beszélnek róla. De bármikor fellángolhat újra. Ez az ügy rendezve lett, lezárva lett, két éven belül normalizálódott az infláció, ugyanazt már csak ezért se lehetett volna megismételni. Minthogy sok minden volt ebben az egészben (kicsit) törvénytelen, így biztos, hogy voltak, akik jól jártak. De ehhez nem annyira kapcsolatokra, mint hozzáértésre voltszükség. A folyamatok átlátására.

Tehát a kérdésben szerelő állítás nem igaz. A globalizáció a fejlődésre épül. Kizárólag. Nem lehet globalizálódni gyalog, szekérrel vagy fogattal. Repülővel lehet. Nem lehet globalizálódni füstjelekkel, morzéval és hasonlókkal. Mobillal lehet. Nem lehet globalizálódni a szomszédos népek kultúrájának ismerete nélkül, ehhez sokaknak kell odamenni tájékozódni. Ha a világ bármely része a világ nagy részének a számára elérhető, akkor meg fogja ismerni azt. És meg is fogják néhányan kívánni, odamennek. Ez a globalizáció és megállíthatatlan. De rohadtul nem mindegy, hogyan zajlik. És ebben egyaránt felelőssége van az egyénnek, a népeknek, a vállalatoknak és mindenkinek egyénileg és csoportosan.

A bankok mohóságát pedig meg kell fékezni bármi áron. Mert a rossz hatásfokban, számos ember nyomorúságában nagy a szerepük, sokkal nagyobb, mint itt megfogalmazódott. Természetesen sajnálat és segítés jár minden egyéni kifosztottnak, de még egy ország esetében is mi az a pár milliárd forint ahhoz képest, ami a világban e téren zajlik. Ami sok ezer, sőt százezer milliárdot jelent. Dollárban. És amiről sokaknak sejtésük sincs. De ez (a megfékezés) az előbbi része kell, hogy legyen.

#3

Te álomban élsz, a hitelt széljegyzetként felvezetik a tulajdoni lapra, amit csak a bank engedélyével lehet töröltetni.

A másik bank azonnal látja, van e már hitel terhelve az ingatlanra és csak akkor ad kölcsönt arra a fedezetre, ha még megéri neki.

Mivel viszont a telekkönyvi eljárásoknak van átfutási ideje, nyilatkozni kell arról, hogy van e már elindítva az ingatlanra terhelési eljárás és ha valaki valótlant állít az bűncselekmény és a hitelkonstrukció azonnal érvénytelennek minősül, pénzt vissza, bíróság, börtön, árverezés, illetve soha még egy bankkártyát sem kaphat az illető, talán még számlát sem nyithat többé sehol.

Ja, álmodban.

Azért lakoltatják ki a devizahitelesek tömegét?

Az USA-ban tényleg sok bank túlságosan beszált az ingatlanbizniszbe, túl sok pénzt tettek bele, de valójában a válság más miatt indult be.

Hanem ahogy beindult, sok hiteles kezdte elveszíteni az állását és nem tudott perkálni, a bank ugyan megkapta a fedezetet, de azzal sem ért semmit, mert egyre jobban elértéktelenedett a tulajdonába került ingatlan, hovatovább eladhatatlanná vált és ezzel nullára szállt az effektív értéke, mert senki nem vett, még akiknek pénzük is lett volna rá, mert volt jobb ötletük a befektetésre.

Így ment csődbe néhány bank, mélyítve a válságot, de akiknek volt elég tőkéjük, mert nem csak az ingatlan, meg az egyéb hiteleket nyomták, azok túlélték, és ahogy kezdett végetérni a válság, kezdték eladogatni a fedezetként tulajdonukba került házakat egyre kevesebb veszteséggel, sőt a végén már óriási haszonnal, mert valójában potom pénzért komoly értékeket szereztek.

A film az film, nem a valóság, bár részben történt ahhoz hasonló is, ez lett a filmben felfújva és páran szereztek egy kis zsozsót, csak a volumene az egésznek sokkal jelentéktelenebb volt.

Még annyit az előzőekhez, hogy a Postabank vagyonának 60%-át másfél tucat ember kapta meg.

„IMF-adatok szerint, 145 bankválság, 208 monetáris összeomlás és 72 szuverén adósságválság volt 1970 és 2010 között. Ez összesen 425 rendszerszintű válságot jelent. […] E válságok a 180 IMF-tagország több mint háromnegyedét sújtották, sokat közülük több alkalommal. A krízisek számában tapasztalható csökkenés […] csekély vigasz. A kevesebb országra vonatkozó válság tényét ugyanis ellensúlyozza, hogy nagyobb méretű gazdaságokról van szó. A 2007–2008-as bankválságban érintett 23 ország – beleértve az Amerikai Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot és Németországot – a világ keresletének és kibocsájtásának megközelítőleg felét képviseli.

Ha egy autó, repülő, vagy szervezet rendelkezne ehhez hasonló teljesítménnyel, vajon nem volna általános felháborodás, hogy a tervezőket visszaküldjék a tervezőasztalhoz? […] Mindezek ellenére a monetárisrendszer esetében a felelős szervezeteknek (mint például bankoknak, központi bankoknak, illetve az IMF-nek) nemcsak, hogy nem sikerült előre látniuk vagy hatékonyan kezelniük a bajokat, de a rendszer status quojának semmiféle alternatívájára sem gondoltak soha. A megoldásuk változatlanul az, hogy amilyen hamar csak lehet, térjünk vissza a »normál« kerékvágásba – anélkül, hogy a rendszer struktúrájában bármilyen lényegi változtatásra sort kerítenénk.”

Bernard Lietaer [et al.]: Pénz és fenntarthatóság