Hitler szemében a magyarok is “Árják” voltak?

Az "árják" nem népet, hanem szóhasználatot jelentet egy bizonyos állapotra. A kiindulópont természetesen nacionalista gondolatkör volt (amire harapott a semmit sem sejtő tömeg). Utána azonban az "árja" a saját népet, a felsőbbrendűséget jelképezte, a nem árja pedig az összes többit, így a magyart is, aki lenézhető, lenézendő és eszerint kezelendő. Természetesen mindenkor a saját érdekeknek megfelelően.

Ne feledjük, a hízelgő kutyát nem szokás bántani, a vicsorgót annál inkább. Azonban a hízelgőnek semmi biztosítéka a következő perc biztonságára.

A magyar a megtűrt kategóriában volt, mint eredetileg "indoeurópai" nép. A nácik persze erősen kitekerték az eredeti árja fogalmat, ők főleg a zsidók külön kezelésére használták.

[link]

[link]

#6 ebből csak a barna haj igaz (világos szemű volt, és 173-175 cm magasságával átlagosnak, picivel átlag felettinek számított a korosztálya német generációjában)

ettől függetlenül a következetesség és ráció teljes mértékben hiányzik a náci ideológiából

A magyarokat keverék népnek tekintették, annál árjábbak, minél több bennük a német vér.

Wesenmayer, német nagykövet bizalmas levele Hitlerhez:

"A magyar nemzeti himnuszt Erkel, egy kölni német írta; Budapest szinte minden épületét, a hidakat is ideértve, németek alkották. Német volt a leghíresebb magyar festő (bajor származású), a leghíresebb magyar költők szlovákok voltak. Gömbösben is német vér folyt. A német nyelv, a német zene és a német kultúra a múltban és még ma is a legfontosabb helyen állnak Magyarország életében. 1925-ig a kormányzó maga is csak törve beszélt magyarul, és több oldalról hiteltérdemlően arról értesültem, ha szenvedélyessé válik, még ma is inkább németül, mint magyarul beszél. Bemehetünk a legelőkelőbb budapesti bárba, és megállapíthatjuk, hogy a konjunktúra folytán bőségesen adagolt dzsesszt és swinget belső részvétlenség fogadja, míg a régi bécsi dalok és a bécsi valcer elnyűhetetlenül diadalmaskodnak. Ha éjszakánként magyar tisztekkel mulatunk, feledésbe merül az „éljen Hungária”, „éljen Horthy”, és győz a „Heil Hitler”. (Borban az igazság!) El kell ismerni, hogy Magyarország a sportok terén csúcsteljesítményeket ér el, de ezt közelebbről vizsgálva megállapítható, hogy az ifjúság, nemzeti tevékenységre nem lévén lehetősége, ott fejti ki aktivitását. A ma Budapesten kedvelt adoma, mely szerint az optimistát a pesszimistától az különbözteti meg, hogy az előbbi angolul, az utóbbi azonban oroszul tanul, Magyarország egész tragikumát mutatja, éppen úgy, mint a legkedveltebb magyar dal is, a Kossuth-nóta, melynek utolsó szakasza így hangzik: „Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni.” Jellemző ez a feljebb említett passzív alapbeállítottságukra, és ha figyelembe vesszük az itt évszázadokon át uralkodott törökök vérségi beütését, még az úgynevezett ősmagyarok nomádszerű jellegére is következtethetünk. A cigányság is jellegzetes szerepet játszott ebben, amit zenéjük, annak művelése és kedveltsége a mai napig is világosan bizonyít. Itt vannak annak mélyebb összefüggései és egyben okai, hogy a magyar miért nem antiszemita; ezt a körülményt a zsidóság pontosan felismerte, és sajátos ösztönére hallgatva sikerült a fajnak Európában ott szereznie magának menedéket. Véleményem szerint a régi Duna menti Monarchia aláaknázása nem annyira az egyéb nemzetiségek, mint a csehek, lengyelek, horvátok stb., hanem inkább a belsőleg megmételyezett magyarság műve volt, amelynek körében a zsidóság nemcsak gazdaságilag, de politikailag is uralkodó hatalmi helyzetre tett szert. És mégis, mind a mai napig a Ballhausplatz fluiduma nem volt megsemmisíthető vagy legyőzhető."