Palesztina 1948 előtt hova tartozott?

II. Erzsébet volt a királynő, Churchil a miniszterelnök, aki alá az általa kinevezett brit kormányzó tartozott.

Brit kormányzat volt, ha ezt kérdezed. A terület ugyanúgy volt szervezve, mint bármely más brit gyarmat.

A #2 válasz egy piciny epizódja a zsidó és palesztin nép újkori történetének, és semmi köze a térség kialakulásának valódi folyamatához.

A valaha Júdea földjének nevezett, a római birodalom által leigázott térségből 2000 év óta folyamatosan széledt szét a nagyvilágban a zsidóság. A római birodalom széthullása után itt is ugyanaz volt a helyzet, mint Európa legnagyobb részén. Éltek ott népek, vegyesen, és nem léteztek nemzetek, országok. Palesztínok éltek ott 2000 évvel ezelőtt is, és őket sem nevezték országnak soha.

E kisázsiai területen ott maradt zsidók és palesztinok éltek, hol meghódítottként hol önállóan, a térségnek nem volt neve, mint adott népesség területének, lakhelyének. A több ott élő nép és népcsoport saját "ősi" földjein és településein élte életét, mint bárhol a világon. Anglia gyarmatosítása során szerzett ott hatalmat, ezt nevezték protektorátusnak.

A 19. századi, a mai Ukrajna területén lezajló zsidóellenes pogromok hozták a felismerést, hogy a zsidóság a századok során szaporodott, mindenütt jelen volt, de nem volt hazája. Egy idő után kikristályosodott a gondolat, amit a magyar zsidó Herzl Tivadar öntött formába: vissza kell szerezni az ősi földet. Az első felderítő hajó a századfordulón érkezett oda felderítési célból. Az expedíciót alapvetően angliai zsidók finanszírozták, a világ tehetős zsidóságának támogatásával. Ugyanők eszközölték ki az angol tróntól, hogy engedélyezze a protektorátus területén a földvásárlásokat.

1901-től sok fázisban érkeztek oda bevándorlók, akik a helyi palesztínoktól vásároltak meg földeket, és kezdték ott a modern földművelést. Sok pénz és munka árán hoztak létre 15-20 év alatt virágzó és exportáló gazdaságokat. Ahogy növekedtek a területeik és az erejük, elkezdték kiszorítani a palesztínokat a köztes területekről, sőt településekről, így több összefüggő zsidó terület alakult ki, miközben megkezdődött a és egyre növekedett a belső migráció, meg minden, ami ezzel jár.

A Népszövetség semmit sem ismert fel, mindössze jobb híján szentesítette az akkori állapotokat, terjeszkedésről pedig szó sem volt. Ne feledjük, Az első világégés és következményei még erősen törékeny békét jelentettek, senki sem mert és akart újabb bonyodalmakat. Az angliai bázison azonban folytatódott ez erőteljes meggyőzés, így az angol adminisztráció különösen elnéző volt a Közel Keleten történő eseményekkel szemben. A területfoglalás folytatódott, egyre erőszakosabb eszközökkel, közben pedig kitört a második világháború a zsidókra nézve ismert szomorú eredménnyel. Ez is jelentősen erősítette a haza megteremtésének vágyát. Közben a fiatal egyiptomi állam és a környező arab államok nem nézték jó szemmel az elarabosodott palesztínok visszaszorulását, és támadást indítottak a még léte sem jött zsidó állam ellen, amelyet hatnapos háború néven ismerünk és a az arabok megsemmisítő vereségével ért véget. Ettől datálódik az zsidó állam hivatalossá válásának folyamata, és a palesztinok gestapo módszerekkel való visszaszorítása, helyenként kiirtása, és a menekülttáborok létrehozása. A világ mindezt - mint annyi mást -tétlenül nézte, mert a cselekvés mindig konkrét ember nevéhez fűződik, és erre a feladatra nem akadt vállakozó.

Tehát 1948 előtt nem létezett itt ország, népek élek viszonylagos békében. Majd egy fél évszázados folyamat és erősödő erőszak nyomán egy kedvező pillanatban kikiáltották a zsidó állam megalakulását. Ismét világégés után voltunk, ismét nem akadt, aki e kérdést objektíven vizsgálta volna, főleg nem akadt, aki meg is oldotta volna. Így kezdetben keletkezett egy új állam definiálatlan határokkal, de a teljes terület felett erővel történő uralommal. Később, ahogy az ilyen helyzeteket sokan leíró, elemző szerzők egybehangzóan fogalmazták, ahogy a hatalom, a föld és a gazdaság nőtt, a belső béke igénye miatt is, konszolidálódott a helyzet, kisebb nagyobb tárgyalások hatására apránként kikristályosodtak a formális határok is. Ma névlegesen az egész területet Izrael államnak nevezik, a palesztinok gyakorlatilag bizonyos területek fölött állami hatalmat gyakorolnak anélkül, hogy ezt bárki elismerné hivatalosan, de bárkinek szúrná a szemét. A világ túl komplikáltnak tartja a rendezést, a zsidóknak megfelelő így is, konfliktust meg ezen az érzékeny vidéken senki se akar. Tehát van egy formális állapot, mi szerint a palaeszínok egy másik országban nagyjából úgy léteznek, mint mondjuk a székelység Romániában. Ugyanakkor van egy gyakorlati állapot, ahol mégse jó a székelyekkel való hasonlítás, mert ott a paleszítínok önálló államisággal rendelkeznek, a világ vezetői tárgyalnak az ottani vezetőkkel, mint államférfiakkal, csak éppen nem ismerik el őket.

Ez a történet sokkal pontosabban és részletesebben elolvasható egy ezzel foglalkozó izraeli zsidó újságíró tollából, amely magyarul is megjelent.

Az izraeli vagyok.

Az 5-ös válaszolót kivéve egyetértek.

Az 5-ös viszont megmosolyogtatott, pld. "elarabosodott palesztinok".

Kiváncsi vagyok, ki az az "izraeli zsidó újságíró", akinek a tollából származik ez az irás. Ugyanis szeretném megkérni, hogy mutasson BÁRMELY 1950 előtti olyan forrást (legyen az irás, régészet, vagy tárgyi bizonyiték, nekem mindegy, és az is mindegy, hogy honnan származik az a jel ), amely akár csak egyetlen olyan emberrel foglalkozik, aki palesztinnak nevezi önmagát, vagy akit mások palesztinnak tartanak. A palesztin népről nem is beszélve.

Nincs ilyen utalás semmikor és sehol a világon.

Ja és ekkora marhaságot sem olvastam:

"a környező arab államok nem nézték jó szemmel az elarabosodott palesztínok visszaszorulását, és támadást indítottak a még léte sem jött zsidó állam ellen, amelyet hatnapos háború néven ismerünk "

1. Az arab államok első közös támadása 1948 május 16-án kezdődött, amikor Izrael már nem csak hogy létezett, de több állam (köztük az USA és a Szovjetunió ) már hivatalosan el is ismerte.

2. A hatnapos háború ezzel szemben csaknem húsz évvel később, 1967. június 5-étől június 10-éig zajlott .

Vagy nagyon fiatal lehet, vagy nem nagyon járhatott iskolába az az "izraeli zsidó újságiró", aki még ezt sem tudja. Kb. olyan, mintha egy magyar felnőtt 1956-ot a masodik világháború előttre tenné.