Mióta nem mennek a tehenek reggel, este keresztül a falun?

Japán Gulyás:

Ostoba vagy. Nem kicsit. Nagyon.

A Kádár-rendszerben nagyon megérte tehenet és disznót, meg persze baromfit tartani. Mivel a téeszbe beadott földje után mindenki kapott háztájit, több (vagy sok) mázsa terményt, amivel valamit kellett kezdeni. Fillérekért lehetett pl. lucernaföldet is íratni, amit a téesz bevetett, utána a nép párszáz Ft-ért megkapta és lekaszálta. A települések közti utak menti árokpartot, valamint a vízfolyások töltéseit még ennél is olcsóbban meg lehetett kapni kaszálásra. (Nem az állam költött erre, mint jelenleg, hanem az emberek szó szerint összevesztek rajta, hogy melyik részt ki kaszálhassa.)

Mivel így minimális befektetéssel, csak a saját munkából nagy összegeket lehetett keresni, ezért az emberek szívesen foglalkoztak ezzel. (Ezekből a pénzekből épültek országszerte a falusi emeletes házak.)

Nálunk anno nemcsak a tehenek, hanem a kocák és nagyobb hízók is kijártak a legelőre reggelenként, és ugyanúgy este hazajöttek maguktól. Egy 1500 fős faluban volt mondjuk 60 tehén, meg 100 disznó, ami így kijárt minden nap. (Emellett volt még vagy 100-150 hízómarha és 1000 malac is, amit otthon tartottak.) Jelenleg van vagy 6 tehén, 6 koca, meg 50 malac.

A dolognak akkor lett vége, amikor a téeszek földjeit szétosztották, a maradék, még működő téeszeket szrrá adóztatták úgy 2000 körül, így megszűnt a háztáji terményjuttatás, amiből az emberek az állatokat tartották.

Valamint, az állattartást részben a téeszek koordinálták, megszűnésük után az emberek magukban nem tudtak mit kezdeni a meglévő hízóállattal.

Abban az időben a világ leghatékonyabb mezőgazdasági országai közé tartoztunk. Tanulmányútra jöttek hozzánk a keleti és nyugati országokból, pl. Hollandiából, Amerikából, Szovjetunióból, stb. Mivel nálunk a nagygazdaságok óriási hatékonysággal tudtak együttműködni a kistermelőkkel: a téeszek szervezték a munkát és felvásárlást, nagygépes munkát adtak önköltségi áron, a magánemberek meg elvégezték a magas élőmunkaigényű tevékenységeket. Ilyenre nem sok példa volt/van a világon.

#5: Ajjaj, a gondolkodásodat komolyan átlengte a kommunista rezsim iránti nosztalgia, de te is tudod, hogy az nem organikus állattartás volt, hanem Kádár-bácsi és pajtásainak pusztítása - rohadtul nem értettek a mezőgazdasághoz, míg előtte és utána igen, mert az állatartónak érdekében állt érteni hozzá.

Nézd meg a szocializmus előtti (értsd: nem Kádár-kockás) magyar falvak elrendezését: nincs a portáknál marha akol, mert nem tekintették háztájinak, a marha ridegtartásban élt kint a pusztán, következésképp olyan se nagyon volt, hogy reggel kimentek este meg visszajöttek és ott csörömpöltek a főutcában. A Habsburgok voltak az elsők akik nem ridegtartású, hanem gondozott tehenészeteket hoztak létre és betelepítették a nyugati fajtákat, de ők sem törekedtek arra, hogy a parasztok otthon a saját házuknál tartsák a marhát. Félreértés ne essék: nem azt mondom, hogy egy-két háznál ne lehetett volna (ökrös szekér elé nyilván kellett), de ne tekintsük már azt az inkompetens pár évtizedet mérvadónak amikor akár elefántot is tarthattál otthon, ha a TSZ rád bízta (úgy is termesztettek neki rizset meg narancsot takarmánynak).

"Marha akol" a Kádár-rendszerben sem volt.

Az 1800-as évektől terjedt el az istállózó állattartás. Olvasgass néprajzi könyveket, mindegyikben írnak az otthon tartott tehenekről.

Neked túlságosan beborult az agyadba, amit az alföldi ridegtartásról olvastál.

De - az ország más részeihez hasonlóan - még az Alföldön is az volt, hogy nemcsak az összes szekérhúzó ökröt (a XX. sz-ban már egyre inkább teheneket) tartották otthon, hanem minden tejelő tehenet. Nappal természetesen ezek is, akkor is kijártak a legelőre, ha nem kellett szekeret húzni, este meg vissza. Hajnalban megfejték őket, este megint, napközben meg kint voltak a legelőn, a csordás felügyelete alatt. (Nálunk az Észak-Alföldön így hívták, máshol máshogy.) Ezt nem Kádár találta fel. A Hortobágy környékén a "plusz" marhákat, pl. azokat a teheneket tartották nyáron ridegen, amiket csak a borjak végett tartottak. Meg persze az uradalmi hústermelő marhákat, amiket nem fejtek. De akinek csak egy-két tehene volt, az otthon tartotta őket, istállóban, és ezek jártak nyáron a legelőre.

Innen volt trágyájuk az embereknek, amivel a földjeiket trágyázták. Ridegtartásból hogy lett volna?

És hogy a Kádár-rendszerben nem értettek a mezőgazdasághoz az emberek... Hát, öcsém, ez nyilván rád vall. '45-ben szerinted kicserélték a parasztságot hozzá nem értőkre? Hát nem. Ugyanazok voltak a téeszekben is, és azok nevelték a háztáji állatokat is, akik '45 előtt is egész életükben ezzel foglalkoztak. Meg persze a családjuk.