A 20. század szélsőjobboldali (fasizmus, nácizmus) és szélsőbaloldali (kommunizmus) ideológiáinak létrejötte elkerülhetetlen folyamat volt?

Sorrendben a kommunizmus volt előbb, és arra volt reakció a széljobbos előretörés.

Hogy szükségszerű volt-e a kommunizmus belobbanása, az jó kérdés. Kétségtelen, hogy tömegek éltek munkásnyomorban, az ipari társadalom alján létezni nagy szívás volt. Erre a feszültségre és problémára azonban a mérsékeltebb, szociáldemokrata politikai erők is hoztak megoldásokat, a fennálló rendszerek keretein belül. A kommunisták rendszert akartak váltani, de sehol sem voltak igazán sokan. Nagyon tanulságos, ahogy puccsszerűen "meghekkelték" a polgári átalakulást Oroszországban, miközben valódi, tömeges támogatottságuk nem volt. (Érdemes elolvasni a Patyomkin lázadás történetét, hogy mennyire sok agitációra volt szükség az analfabéta parasztgyerekekből sorozott matrózok körében, akiknek fogalmuk sem volt a politikáról.)

Úgyhogy sztem a szociáldemokrácia szükségszerű volt, a kommunizmus pedig mesterséges. Viszont a kommunizmus "bemutatkozása" után szükségszerűen jöttek fel a széljobberek, mert a régi rend és a polgárság nem akart proletárdiktatúrában élni. (Vajon miért?:))

Összességében igen, elkerülhetetlen volt.

A 19. századra Európa kisebb-nagyobb birodalmakból állt, a birodalmakon belül több nemzet, nemzetiség, és az ipari forradalom után kialakult egyre nagyobb mértékű kizsákmányolásra volt válasz a különböző csoportos szervezkedés.

A nemzeti öntudat, a népek függetlenné válása, vagy éppen annak ellenzése vezet a nacionalizmushoz, az elnyomott munkásosztály szervezkedése pedig az internacionalizmus felé sodorja Európát.

Ezek nem egymás után lezajlott folyamatok, hanem egy hosszú, párhuzamosan zajló, közel 100 éves történés vége a kommunizmus, illetve a fasizmus

#3: Szelíden vitatkoznék. :) az igazságérzetben egyetértünk, de az egyenlőségre törekvésben nem, az pont ezeknek a szélsőséges mozgalmaknak a "találmánya". Az emberek remekül elvannak az egyenlőtlen hierarchiákban is, ha a komfortérzékük és az alapvető életigényeik nem szenvednk csorbát. Ha van mit enni, nem csattog a hátukon az ostor, nem kell folyton robotolni, azaz békén vannak hagyva, akkor a társadalom működik, a nép elvan.

A szélsőséges mozgalmak pont azért tudtak belekapaszkodni a népi indulatokba, mert a proletárélet már alapvető igényeket sem elégítette ki. De még akkor sem az egyenlőség ígérete volt a fő vonzerő, hanem az evés, lakhatás, szabadnap, egészség stb.