Az mennyire igaz hogy 1351 előtt nem igazán léteztek ( jobb szó híján ) klasszikus értelembe vett " mezőgazdasági munkás " jellegű jobbágyak a Magyar Királyságban ?

A jobbágyság nem egyik napról a másikra jött létre, fokozatosan alakult ki, évszázadok alatt.

Az 1351-es törvények nem kialakították a jobbágyságot, csak a már fennálló helyzetet iktatták törvénybe. Illetve egységesítette és szabályozta az adózást(kilenced), hogy ne lehessen alacsonyabb adókkal elcsábítgatni a jobbágyokat egymástól.

Ez így nem igaz, a jobbágyok főleg mezőgazdasági munkákból próbáltak megélni, tehát létezett a "kaszt".

A félreértés oka az lehet, hogy valóban I Lajos 1351-ben kiadott rendelete szabályozta a jobbágyoktól beszedhető adót (kilenced), amit már Károly Róbert is alkalmazott, Nagy Lajos, csak törvénybe iktatott.

A kilenced bevezetése előtt a földesurakra volt bízva a jobbágyok adóztatásának mértéke, módja, bevezetésével sem a jobbágyokat akarta védeni a király, hanem a nemesek bandérium állítási kötelezettségének ellensúlyozására hozott törvényt a jobbágyok adójáról.

"Valahol azt olvastam hogy 1351 előtt elsősorban csak várjobbágynak illetve szerviensnek nevezett jobbágyok léteztek a Magyar Királyságban"

"szerviensnek nevezett jobbágyok" - ennek bocsi, de eleve nincs értelme, mielőtt bármit is írnék :D

Szóval ezt ebben a formában nem olvashattad, valószínűleg félreértettél valamit! Az Árpád-korban is léteztek már jobbágyok (illetve munkavégzésre kötelezett különféle alávetett rétegek), akiknek jogállása, beszolgáltatási kötelezettségei, adóterhei az idők folyamán egységesültek.

A pontosság kedvéért pedig azt is meg kell említeni, hogy Nagy Lajos idején, 1351-ben már nem létezett sem a várjobbágyi, sem a serviensi réteg a szó klasszikus formájában.

Eredetileg a szerviensek olyan népek voltak, akik fegyveres szolgálatért cserébe annyi földet kaptak a királytól (Szent Istvántól, mert ezt a rendszert ő hozta létre), hogy fel tudták fegyverezni magukat. Az Árpád-kor kezdetén a földek túlnyomó többsége ugyanis a király tulajdona volt, elenyésző része volt bárók és az egyházak kezén. A király tehát úgy tudott fegyveres haderőhöz jutni, hogy a földjeiből parcellákat adott a szervienseknek, akik ebből felfegyverezték magukat, és a királyt fegyveresen szolgálták, de adót nem szolgáltattak be neki. Ezeken a szerviensi földeken alávetett rétegek dolgoztak a szerviensek számára. Ezek a szerviensek valószínűleg azok a korábbi fegyveres szabadok voltak, akik a nomád-félnomád társadalomban egy-egy nemzetségfő, törzsfő fegyveres kíséretét alkották...

A haderő másik részét a várjobbágyok jelentették. Ők egy-egy vármegye központján lévő váruradalom "személyzete" voltak, akik a földeken dolgoztak a vár körül, de fegyveresen is bevethetőek voltak, ha kellett. Emellett egyházi földeken is voltak hasonló fegyveres elemek, és a várjobbágyok, és egyéb ilyen fegyveres szolgálatot ellátó katonák, és a szerviensek jogállása, kötelezettségei sem voltak egységesek.

(Egyébként kavarja a dolgokat, hogy a "jobbágy" szó abban az időben inkább a királynak alávetett fegyveres réteget (is) jelentette, de jelentette pl. az ispánokat is. Tehát a király a szervienseit szólíthatta meg úgy pl. egy oklevélben, hogy "jobbágyaim". Ezt a szót nem a földeken dolgozó emberekre alkalmazták ekkor!)

Ahogy teltek az évszázadok, a hadszervezet, a társadalom is átalakult, a bárók földjének növekedése és a király földjeinek csökkenése, a szerviensek bárók általi befolyásolása, hatalmaskodásaik felettük stb. új helyzetet teremtett, ami II. András idején keltett nagy felzúdulást. A nemessé válás útján nagy előrelépés volt, hogy idővel a szerviensi földek örökölhetőek lettek, azaz kikerültek a királyi tulajdonból, és a szerviens családjának a tulajdonába mentek át. Emellett az Aranybulla különféle szabadságjogokat biztosított a szerviensek számára, ami azt jelentette, hogy a szerviensek katonáskodó rétegből tulajdonképpen nemesi réteg lettek. Az Aranybulla idejére a várjobbágyság, mint önálló réteg gyakorlatilag megszűnt, a tehetősebb elemeik megkapták a nemesi szabadságjogokat, azaz egybeolvadtak a szerviensekkel, a kevésbé tehetősebbek pedig többé már nem szolgálták fegyveresen a királyt, hanem csupán a földeken dolgoztak, tehát belőlük hosszú távon jobbágyság lett.

De az Árpádok alatt sem a jobbágyság, sem a nemesség nem volt homogén társadalmi réteg. Tehát az ország különféle területein pl. a nemességet nem ugyanazok a jogok illették meg, itt-ott több vagy kevesebb szabadságjogaik voltak. Az alávetett rétegek (jobbágyok) terhei sem voltak egységesek, az ország különféle részein kisebb-nagyobb mértékű adókkal, szolgáltatási kötelezettséggel terhelték őket.

Ezen a helyzeten éppen az 1351-es törvények segítettek, amelyek teljesen egységes társadalmi rétegeket jelöltek meg. Onnantól kezdve az ország minden részén egy nemesnek ugyanolyan nemesi szabadságai voltak. A jobbágyoknak pedig az ország minden részén ugyanazon adókat kellett beszolgáltatni az egyház, a földesura és a királya felé.