Dózsa Györgyöt tényleg megették? Mármint a testét. És élt közben?

Azt mondta, hogy kutyakölykök. Anno a képes történelem tanárom még azt is mondta, hogy még bíztatta is a húsának evésére, mert így túlélhetik. Mondjuk nem értem, hogy hogy nem ájjul el az ilyen?

Tüzes vasat tesznek a fejére akkor az, azonnal eszméletét veszti. Nem volt egyébként ritka ez a középkorban. A boszorkányokat vagy más kémet úgy vallattak, hogy fémestüskékkel ellátott székbe rögzítették és azt hevítették fel. Inquisition chairnek hívták. Abban az egész teste felhevült. Nem tudom az ilyeneket hogy lehet túlélni, így pedig nincsen motiváció elárulni semmit

5. voltam, ne megvan, hol olvastam erről eredetileg:

[link]

18!

Nagyon fontos meglátás!

De mivel ez igazán akkor működik, ha sok felé elterjed, itt visszacsatolhatun 8-asra:

Nagyon nagy a valószínűsége, hogy a fennmaradt rettenetes leírások erősen túlzók.

A "politikai kommunikációhoz" mindig értettek a hatalmon levők. Különben nem lennének hatalmon.

A minél sokkolóbb leírás jó eszköz az elrettentésre. Az kevésbé érdemes terjeszten, hogy rövid úton elvesztette az eszméletét és meghalt.

.

Dózsa György haláláról több forrás is egyöntetűen tudósít. Istvánffy Miklós történetíró bár egy nemzedékkel később élt, szemtanukra hivatkozva közli a parasztvezér halálát, és részletesen írja le azt is, hogy Dózsa néhány szolgáját arra kényszerítették, hogy egyenek a még élő vezérük húsából. Mindez megegyezik egy a parasztháború korából, tehát jóval Istvánffy születése előtti időből származó korabeli német röplap tudósításával, ahol arról ír a szerző, hogy a megkötözött Dózsa szeme láttára ölték meg az öccsét, majd fejére izzó abroncsot raktak, miközben szolgáinak előtte táncolniuk kellett, ezután pedig: "... az ő legjobb szolgáinak nyersen kellett őt enniük, szolgái ettől vonakodtak, mire hármat vagy négyet levágtak közülük, többiek tátott szájjal vetették rá magukat és darabokat haraptak ki belőle." Szintén kortárs II. Ulászló király 1514 július 24-i Miksa császárhoz írt levelében írja: "először is tüzes vassal megkoronázták, aztán még élve, meztelenül, lábainál fogva megkötözve saját katonái, akiket közönségesen hajdúknak neveznek, s akiknek cselekedetei annyi sok szörnyűséget hoztak […], fogaikkal széttépték és felfalták, végre pedig holttestét négyfelé vágván, karóra függesztették fel."

Verancsics Antal kortárs történetíró ugyancsak leírja Dózsa halálát, és azt, hogy "AZ ő vitézeivel a toborzók táncot jártata, minden kerülísen a Székely Gyergynek testét harapnak vala. Mely pedig nem akart harapni, kit megismertek, ha a szája vírtő veres volt vagy nem vót, azt azon helyen levágatott." Érdekes még, hogy a források azt is említik, hogy Dózsa szinte emberfeletti lelkierővel tűrte a kínzást, és nem adta meg a kínzóknak az örömet: nem ordított fájdalmában.

Szóval történelmi tényként lehet elfogadni, hogy Dózsa szolgái darabokat haraptak ki Dózsából, és akkor még élt is a vezérük.

FORRÁS:

Barta Gábor: 1514. Bp., Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, 1972.

Márki Sándor: Dózsa György Bp., 1913.

Verancsics Antal: 1504-1566. Memoria Rerum. Bp., Magyar Helikon, 1981.

Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből. Bp., Magyar Helikon, 1962.