A holokauszt-túlélők hogy tudták feldolgozni azt ami velük történt?

Dehogynem.

Hogy miért gondolom ezt? Mert a gyilkosság áldozatainak családjának hangulata is javul a gyilkos kivégzése után.

Azért nem, mert ez általánosságban nem igaz.

Annyi igaz, hogy a büntetés hoz némi megkönnyebbülést. De ez se a büntetésért magáért, hanem mert az ember hihet abban, hogy nem lehet büntetlenül kegyetlen dolgokat tenni. Az ember ne mtud úgy élni, hogy semmiben sem hihet, kell sarokpont, ilyen a törvény és az igazságszolgáltatás.

A túlélők egyébként sokfélék, egyik képes "pusztán emlékezni", a másiknak minden gondolatába beférkőzik. Az egyik megbékél és időnként emlékezik, a másik akár belebolondul. Van aki önmaga által, van aki segítséggel tudja kezelni. A probléma az, akinek egy adott dologról nincs tapasztalata, nem tudja pontosan elképzelni, mit él át a másik. Az USA-ban a halálbüntetés kiszabásától a végrehajtásig néha akár évek telnek el. Ilyen emberek mesélik, eleinte minden ébredéskor erre készültek. Aztán az érzés változott, akit pár éve él így, nem foglalkozik vele, mert az agya "lekapcsolta" a problémát. Néha eszébe jut, de nagyjából úgy él, mint akit mondjuk öt évre ítéltek. És meggyőződésük, hogy elképzelni tudja, megélni soha az, aki nincs hasonló helyzetben.