Szerintetek létezhet olyan társadalom ahol már nincsenek valós próblémák hanem minden probléma elvont jelképes ?

Nem.

Illetve elviekben létezhet, csak sose lesz ilyen.

2

vagy az Észak-Koreai körülményekhez képest.

Ha nekem este nincs vacsorám, az nekem probléma. Ha meg kell javítanom egy bonyolult gépet, az nekem probléma. Ha diákként tanulnom kell, az nekem probléma. Ha kutatóként vizsgálnom kell egy még nem megismert jelenséget, az nekem probléma.

A fentiek világosan mutatják az élet sokszínűségét, és a "probléma" kérdésben szereplő megfogalmazásának hibáját. Az első kettő egy rövid ideig fennálló tevékenységi kényszer. A harmadik huzamosabban, de véges ideig tartó igény. Az utolsó az maga az élet.

Nincs elvont vagy jelképes probléma. Álprobléma lehet, de az nem valós.

Vagyis ha a probléma jelentését a helyén kezeljük, akkor a "probléma nem létezése" valójában a társadalom nem létezését jelenti. Ugyanis a semmittevő ember rövid életű és élete jó része kín, tömegesen emberek ilyen állapotban pedig nem lehetségesek, az ellentmond az emberi mivoltnak.

A kérdésben szereplő "szenvedés" viszont arra utal, a kérdés megfogalmazása hibás, valójában a kérdező arra kíváncsi, létezhet olyan társadalom, ahol minden ember igényeit teljes mértékben kielégítheti (nem szenved valós hiányt).

A válasz: így nem, és nem is lenne jó. Először is, az ember élete során sokféle helyzetben lesz, részben önmaga akaratából, részben a körülmények alakulása folytán. Ezért törvényszerű, hogy egy embernek lesznek nehéz pillanatai, amikor valódi, komoly problémákat kell megoldania. A lényeg nem az, hogy ilyenek ne legyenek, hanem az, hogy megoldódjanak. Alapvetően az adott ember akaratából és tevékenysége alapján, esetleg segítséggel (ami van). Másodszor, az emberiség mint egész, rendkívül sokféle, és sokféle is lesz mindig. Ezért lesznek, akik kevesebb gonddal érnek el magasabb minőséget, és lesznek, akik többel is csak alacsonyabb minőséget. Itt sem ez számít, hanem az, hogy ami valós igényre képes valaki, ennek elérésére van-e lehetősége.

És igen, ilyen társadalom létezhet, de sok és kemény feltételt kell előbb megteremtenie. Az ember alaptulajdonsága a kíváncsiság, a versenyszellem, és a birtoklás vágya. Ugyanakkor igénye alapvetően a szabadság (és ez tágan értelmezve jelenti az életben maradás, a jóllét, a kultúra és egy sor más dolog igényének kielégíthetőségét) is. Ezek sok esetben egymással ellentétben vannak. Ha az emberiség képes az egyensúly felismerésére és megteremtésére, akkor folyamatosan közelíti ezt az állapotot, ha nem képes, akkor önnön kiirtása felé halad.

A kérdés feltételét valószínűleg az motiválhatta, hogy ma rendkívül távol vagyunk az egyensúlytól, sőt időlegesen távolodunk tőle, ezért nő az elemi igényeiket is kielégíteni képtelen emberek száma. És ez maga a szenvedés.

Nem. Az erőforrasok mindig szűkösen állnak rendelkezésre, és nem bővíthetők korlátlanul.

A harom fő szük keresztmetszet az idő-tér-energia. Nem tudom elképzelni hogy ezek közül akar egy is korlátlanul hozzaferhető legyen, nem hogy mind a harom...