A nyelvtan örökké változni fog?

Sajnos egy bizonyos intelligenciaszint alatt a - ban/ben és a - ba/be között nem tesznek különbséget. Ez egyébként szomorú azoknak, akik anno jók voltak nyelvtanból, és egyszerűen zavarja a szemüket, ha máshogy látják azt leírva.

Részben a magyartanárok felelőssége is, hogy ezt belevéssék a tanulók fejébe. Nem azt mondom, van egy csomó helyesírási szabály, ami teljesen logikátlan. Itt remélem, hogy enyhülni fog az a fajta szigor, amely a helyesírásunkat jellemzi.

A nyelv folyamatosan változik, és vele változik a nyelvtan is, ez egészen természetes dolog. Valamennyit már a következő 10 évben is fognak változni a szabályok, akár olyan pici dologban is, mint a deviszont-kérdés, évszázados viszonylatban pedig nagyobb változások is várhatóak.

Amit én most ki tudnék emelni az elsősorban az ikes igék ragozása E/1-ben. Szerintem ma már kevesen vannak, akiknek nagyon bántaná a fülét, ha azt mondom, hogy eszek, vagy dolgozok (pedig az helyesen elvileg eszem/dolgozom).

A másik lehet még az, hogy ma már egészen elfogadott, hogy a személynevek elé névelőt teszünk. (Pl. Elmegyek a Gizivel sétálni.)

A -ba/-ban probléma meg az elipszilon is várhatóan ki fognak kopni, de az már a távolabbi jövő. Egyelőre ott még nagyon nagy az ellenállás, főleg szerintem a j/ly esetében. Az Akadémia általában akkor szokott elfogadni egy változást, ha a társadalom nagy részében elfogadott az addigitól eltérő beszéd- vagy írásmód, de legalábbis hidegen hagyja a nagy többséget a kérdés. Ma azért még egy egyszerű kommentelőt is megkövezik, ha leírja, hogy "muszály", szóval egy ideig még élvezhetjük a kétféle j-t.

Ha Jókai regényeket olvasunk, de eredeti írásmódban, bár nem tudom ilyen létezik-e még, nekem volt alkalmam ilyen könyvet olvasni, akkor ott is láthatjuk, hogy a nyelvtan semmit sem változott.

Az ilyenek, mint úgy-e, meg abbul, abból helyett nem nyelvtani változások, csak a hangzóváltás. Meg az írásmód változott pár dologban. Nem cz, hanem c.

15.

Én az ország másik végéből való vagyok, miskolci. De mi is hokedlinek mondtuk a háttámla nélküli konyhai ülőkét. Szerintem ez országosan elterjedt szó, régi bútorkatalógusokban is hokedlinek nevezik. De talán még manapság is. Csak ma már inkább széket vesznek az emberek a konyhába, nem hokedlit.