A nagyfokú digitalizáció miatt a jövőben nehezebb lesz a történelem kutatása?

Ez attól függ, lesz-e valamilyen civilizációs összeomlás és mekkora. Ha csak az adathordozók maradnak meg "elásva", az gond lehet, de ha valamilyen szinten fennmarad az informatikai rendszerek folytonossága (amihez az is elég, ha a jövőben is folyamatosan használnak az emberek számítógépet), akkor irdatlan mennyiségű adat marad fenn könnyen kezelhető formában. Lehet, hogy az adathordozók kevésbé maradandóak, csakhogy a tartalmuk a legnagyobb mennyiségben is ingyen és azonnal sokszorosítható más adathordozókra, vagy konvertálható új formátumra.

Sok minden a múltban sem egyszerűen csak azért veszett el, mert elpusztult az adathordozó, hanem mert senki nem akart időt/energiát ölni az adott szöveg átmentésébe. Vagy esetleg a tárolásába sem, úgyhogy inkább eltüzelték. Vagy ha olyan volt (pl. pergamen), lekaparták és újra írtak rá. Ma szöveget átmenteni nem kerül semmibe.

Én más nagy problémát látok, az nem a tárolás időhatára.

A digitális adat veszteségmentesen vihető át újabb és újabb tárolókra.

A probléma a digitális információink tartalma és kezelése.

Egyrészt a mai interneten pörgő információ borzalmasan nagy része hamis, nem igaz, téves, ferdített. 50, 100 vagy több év múlva, adott időszak tökéletes ismerete nélkül szinte lehetetlen lesz kiszűrni a hamis infót.

Másrészt az marad meg sokáig, ami hordozó-átmentésre kerül illetve nem törli senki. És simán lehetséges, hogy pont nem azok az infók kerülnek megőrzésre, amik fontosak lennének, illetve esetleg nem azok, amik IGAZAK.

Természetesen az eddigi történelemben is voltak ilyen problémák és sok történelmi tévedéshez is vezettek.

De akkoriban a megmaradó infők igen jelentős része azért hiteles forrásból származott, lévén az írástudás nem volt mindenkinek a privilégiuma, "elmentésre" is csak a fontosabb dolgok kerültek.

Szóval például Egyiptomban senki nem foglalt konteókat hieroglifákba a piramisokban.

Persze politikai ferdítés már akkor is létezett.

:)

Ha egy régész olyan ezer év múlva ráakad mondjuk az avilagtitkai oldal tartalmaira, még azt is hiheti, hogy napjainkban tényleg idegenek armadái kolbászoltak közöttünk.

:)

Egyrészt igen, másrészt pedig mostmár azért profi történészek dolgoznk ezen, és azért nekik tanítanak forráskritikát is, az más kérdés, hogy vannak akik ezt az órát pont átaludták. A digitális adat a legtöbb esetben valóban nem lesz olyan sokáig hozzáférhető, de azok a történészek, akik tényleg történészként dolgoznak, elég nagy kiterjedésű digitális archívumokat hoznak létre, pont azért, hogy a jövő történészeinek egy kicsit könnyebb legyen.

Én a 21. századot kutató történészek esetében nem a forráshiányt látom majd megoldandó problémának, hanem a megfelelő információk kiválogatását. Persze van olyan elképzelés is, hogy a különböző történelmi korokat kb. 200 év távlatából tudjuk elöszőr helyesen megítélni, szóval lehet, hogy ez nem is elsősorban a mi problémánk lesz.

Két példa:

A NASA talált adathordozókat a holdra szállással kapcsolatos adatokkal. Hónapokig tartott, míg olvasót találtak hozzájuk egy múzeumban.

Egy ügyfelemnek volt egy Excel dokumentuma. Kiderült, hogy Excel2 formátumban. Eltartott egy ideig, míg megtaláltam, hogyan lehet beolvasni egy pár verzióval ezelőtti excel-be.

Sajnos az elektronikus adatok jóval gyorsabban avulnak, mint a papír alapúak, azonban egy teljes könyvtár elfér egy HDD-n

"a megfelelő információk kiválogatását"

Pontosan.

#6:

Értem a példákat, de ha van adathordozó, a kiolvasó eszközt meg lehet építeni némi reverse engineering révén, ma is, hát még a távoli jövő technikájával.

Szóval a technikai avulást én nem érzem nagy kockázatnak.

A tárolóeszköz-avulást még valamennyire, ezért írtam feljebb, hogy az adathordozó átírások elmaradása halálra ítélhet infókat.

Például egy CD vagy DVD már évtizedek alatt kuka, még körültekintő tárolással is.

Egy pendrive adattartalma is megdöglik pár év alatt, ha közben sosincs gépbe dugva és az a minimális energiapótlás igénye sem lesz meg.

Összességében a mai digitális tárolási eljárásainkban nem szempont az időtállóság.

Ez tényleg lehet probléma.

Kedves 7-es

Ha történészekről beszélünk, akkor 50-100 éves távlatokról van szó. Ez alatt romlanak az adathordozók, változnak a file formátumok. CHIwriter dokumentumot ma hogyan olvasnál? (Az 1990-es évek elejének a szövegszerkesztője) Vagy egy Smartworks NYÁK tervet mivel nyitnál meg? A ma nagyon népszerű MP3 formátum is a végét járja. A "némi reverzengineering" akkor játszik, ha van elképzelésünk, hogy mit akarunk megkapni. Ez sok esetben nem áll fent. Az adathordozókkal, olvasókkal együtt a file formátumok is avulnak, elfelejtődnek. Ha valamit meg akarunk hosszú távon őrizni, akkor vagy kinyomtatjuk egy jó minőségű nyomtatóval, jó papírra, vagy rendszeresen karbantartjuk az adatokat (korszerűbb adathordozókra másoljuk, korszerűbb formátumra konvertáljuk), vagy nagy mázli kell hozzá, hogy 100 év múlva olvasni tudják. Ha 100 év múlva egy barlangban találnak egy elfelejtett adatközpontot (Tételezzük fel, hogy az adathordozók nem sérültek) vajon mit tudnak vele kezdeni. Egy saját élmény:

Egy ügyfelemnek van egy nagyon régi marógépe. Általában RS232 porton keresztül kapja az adatokat. Egyszer azonban újra kellett kalibrálni. Ezeket az adatokat csak lyukszalagról lehetett betölteni. A vége az lett, hogy egy másik géphez volt kalibrációs lyukszalag, arról (többé kevésbé) visszafejtették a formátumot, majd lyukasztattak egy sorozat szalagot, amik közül az egyik működött. A megfelelő kiindulási információk hiányában az adatok visszafejtése sem feltétlenül zökkenőmentes.

Az optimista verzió az, hogy az informatikai adathordozók jóval nagyobb adatsűrűségűek, mint a papír alapúak, tehát azonos térfogatban sokszoros információmennyiség fér el.

#8: Vesd össze ezt mondjuk a rosette-i kő megfejtésével vagy mondjuk a Wojcziech kézirattal.

Nem mondanám, hogy, főleg egy fejlettebb technikával, ez lesz a nehezebb.

Gyanítom, hogy nem kell számolnunk a papíralapú információk komplett megsemmisülésével sem, az meg a visszafejtéseket jócskán segítheti.

Azt másodpercig sem állítom, hogy kisujjból kirázós téma lesz a régészet. De hogy az eddiginél csak könnyebb lesz, az tuti.