Aki társadalomtudománnyal foglalkozik vagy tanul! Hogyan álltok az objektivitáshoz?
Másodéves leszek, politológiát. Mindig idegesít, hogy semmiben sem lehetek biztos, kicsit minden relatív. És valójában nem tudjuk megismerni az összefüggéseket miközben ez lenne a cél. Minden összefügg mindennel, szövevényes. Sohasem tudsz objektív lenni, bármennyire is szeretnél.
Nektek mi a véleményetek erről? Hogy kezeltétek ezt?
Kapaszkodj! Ez a természet törvénye. Minden mindennel összefügg. Minden hat mindenre. az meg visszahat, csak a mérték eltérő.
Az ember a természet része, ezért ott minden törvény ugyanaz. Csak mivel az ember gondolkodik, ezért akarata van, így ideiglenesen meg tudja változtatni a természet törvényeit (fékezi vagy gyorsítja), de végül mindig a természet győz.
A politikában minden ugyanez. Ha nagy rendszereket vizsgálunk, látszik, mind ugyanúgy működik. Birodalmak felépülnek néhány nagy gondolkodó hatására, később néhány ember fejébe száll a dicsőség és sorra ront. ez pedig megpecsételi a birodalmak sorsát. Aztán jön a következő. A napi politika ugyanez, csak azt aprólékosan láthatja az ember, ezért nem tudja megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől. Innen a mondás: nem látja a fától az erdőt. Mert ahhoz kell némi perspektíva. Vagy időben eltávolodva vagy gondolatban ezt szimulálva.
A társadalomtudomány az egy ilyen bicikli - a vizsgálat tárgya egy annyira komplex és bonyolult rendszer, hogy csak valószínűségi alapon, a statisztika eszközeivel lehet vizsgálni.
Ha nagyon idegesít, menj matematikusnak vagy mérnöknek.
Igen, az egyértelmű, hogy például a történelem, a szociológia, politológia, de még a közgazdaságtan sem lesz soha olyan egzakt tudomány mint a matematika, vagy a fizika. Személyes meggyőződésem, hogy éppen ezért nem tartják annyira sokra, a bölcsészeket és a társadalomtudósokat mint például a mérnököket. Az, hogy keveset lehet vele keresni csak az egy része ennek. Pl.: egy ápolónő se keres annyira jól mégis többretartják mint egy történészt, és ebben nyílván semmilyen kivetnivaló nincs.
A humánosoknak szerintem pont ezért nem mennek igazán a reáltudományok, a reálosok pedig pont ezért nem szeretik a bölcsészetet, és a többségük éppen annyira nem érti, mondjuk az irodalmat, mint az irodalmár matekot, a különbség csupán nnyi, hogy az irodalmi elemzések bemagolhatóak, a matekot pedig meg kell érteni, és nehezen magolhtó, ezért a reálosoknak általában jobb jegyeik lesznek a humántantárgyakból, mint fordítva.
Ilyen területen szerintem akkor lehet az ember sikeres, ha ennek ellenére képes olyan modelleket, elméleteket felállítani, amik végül kiállják az idők próbáját, a köztudatba kerülnek, és sokáig ott is tudnak maradni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!