Az Asperger szindrómásokat csupán azért tartják rendellenesnek mert nem tudnak jól kommunikálni a neurotipikus többséggel?

megállapodás kérdése, honnan tekintünk valamit rendellenességnek. általában ha egy tünetegyüttes komolyan gátol valakit az eredményes hétköznapi működésében, az rendellenességnek számít. asperger szindróma esetén főleg a kommunikációs készségek, társas készségek, érzelmi készségek lemaradása miatt.

ha aspergeres társalog aspergeressel, akkor verbális félreértésekre (pl. szóképek, irónia, stb.) kisebb az esély, viszont két olyan résztvevője is lesz a beszélgetésnek, aki nehezen veszi észre magát és nehezen észleli a másik felől érkező nonverbális jeleket. szóval nem sokkal jobb a kommunikáció, mintha neurotipikussal beszélgetnének.

Nem csak azért.

Wikit idézem: "Jellemző a szociális interakciók minőségbeli hiányossága ezek közül legalább két területen: a viselkedési minta, testbeszéd zavart, például kerüli a szemkontaktust, vagy helytelenül alkalmazza a társas interakciókat szabályozó gesztusokat; kapcsolatteremtő képessége korához képest fejletlen; nincsenek spontán vágyai arra, hogy másokkal együtt tevékenykedjen; nem akar társas, vagy érzelmi kapcsolatokban részt venni.

Viselkedési mintája korlátozott, behatárolt és ismétlődő, melyre érdeklődési és aktivitási formák esetében legalább az alábbi jellemzők közül valamelyik ráillik: belefeledkezik egy vagy több sztereotipikus és korlátozott érdeklődési területbe, mely nagy mértékben eltér a normálistól; ragaszkodik speciális, semmi haszonnal nem járó rutinokhoz vagy rituálékhoz; folyamatosan foglalkozik egyes tárgyak vagy részeik vizsgálatával." És: "Azonosság az Asperger-szindróma és a jól funkcionáló autizmus között

Az Asperger-szindróma és a jól funkcionáló autizmus diagnosztikai kritériumai azonosak, egyetlen különbséggel: a jól funkcionáló autizmus egyik felismerési kitétele a megkésett beszéd, míg az aspergernél a rendes beszédfejlődés jellemző. Vita folyik arról, hogy a két megnevezést a közeljövőben egyesítsék-e, nagyfokú egyezés lévén. Mindkettőre igaz:

Az ebben szenvedők nehezen fejezik ki érzelmeiket;

Nehezen létesítenek kapcsolatot, nem szeretik a szemkontaktust, nehezen olvassák le az érzelmeket mások arcáról, ugyanez a nehézség a gesztusokat is illeti;

Jellegzetesen rázzák a kezeiket;

Gépszerű, érzelemhiányos beszéd, ill. ennek ellenkezője, az éneklős-affektált ("sing-song")– problémák a hanglejtéssel;

A rutinhoz, megszokotthoz való kényszeres vagy görcsös ragaszkodás;

Egy adott tárgy (gondolatkör, téma) iránt tanúsított megszállott érdeklődés, abban való elmélyedés, miáltal az illető az adott terület kiemelkedő ismerője, szaktekintélye lesz;

Különböző dolgok iránt tanúsított érzékenység/ellenszenv, pár példa: hang, fény, szín, szag, ruhák, ételek.".