A legtöbben megragadtak a rendszerváltás előtti időben amikor program volt munka után a kocsmában összegyűlni az egész falunak és együtt iszogatni. Van aki ezt a szokását átvette apjától mert ez számára a normális így nőtt fel.
És van aki amúgy az életben egy lúzer és csak pialas közben érzi magát értékesnek mert a barátai dicsőítik hogy hú mennyit tud inni
Aztán ha ezt az élet stílust huzamosabb ideig űzöd, függő leszel, pont mint a drogos vagy dohányos.
Elég sok ember éli le az életét a lakás-munkahely-kocsma háromszögben. Sajnos sokakban az igény sincs meg többre, sokan simán arra hivatkoznak, hogy nincs más örömük (pont a kocsmában hagyott pénzből lehetne). Sokaknál bevésődött rossz stressz-levezetési módszer, produkálja is a kocsmai pofozkodásokat, enyhébb esetben ott nagy a hangja annak ,aki otthon, munkahelyen kussolásra van fogva.
Ahogy #1 írja, ennek megvan a hülye tradíciója is, néhol falun a mai napig naplopó az, aki munka után, még koszos munkaruhában nem esik be egy sörre, ebből látszana csak, milyen dolgos ember.
Amúgy alkoholizmusban simán lever minket pár környékbeli posztszoc ország.
Ezekben az országokban van egy általános frusztráltság, ahogy a nagy szabadság még nem hozta el a várva várt nyugati kánaánt, sokan megcsömörlöttek és nem tudják felvenni az új élettempót.
A skandinávoknál is sok az alkoholista. Gondolom itt benne van a pakliban az időjárás, téli rövid nappal és falak közé zártság depressziója. Csak ott az otthon berúgás megy, mert a diszkont pia is drága, de nagyságrenddel van a szórakozóhelyi ár alatt, plusz ott az utcai részegséget büntetik.
Ha jártál már Lengyelországban, ott este kilenc után kevés ember megy egyenesen az utcán.
Szóval nem mi vagyunk az alja a statisztikának. Persze ettől még komoly probléma, csak nem hungarikum.
Itt van egy 2016-os összevetés az európai alkoholfogyasztásról, nem kifejezetten az idült alkoholisták számáról, de azért valószínűleg van arányosság a két dologban.
Láthatóan mi még a viszonylagos bornemisszák közé tartozunk.
A posztszoc csapatban mi iszunk a legkevesebbet.
A dánok meglepően keveset isznak, a maguk skandináv mezőnyében.
Már otthon. Mert a skandináv-félszigetre átjáró kompokon meg németeknél olcsóbban és rendőri következmények nélkül tudnak matára részegedni. :D Az a fogyasztás meg ugye nem az ő statisztikájukban jelenik meg.
Vannak tényleg olyan kompjáratok, amik svédeknek meg dánoknak is kifejezetten kocsmahajókként vannak használva.
Érdekes lenne megnézni a szoros tengervizének alkoholtartalmát, mikor a tömény meg a tengeribetegség összefog. :)
Ezek az egy főre eső átlagok legfeljebb egy italkereskedőnek fontosak, hogy neki mennyire érdemes ital terén árusítania az adott országban. Alkoholizmus terén kb semmit sem mond, mert ugye van aki nem iszik, és az ő átlagolt adagját a gyakorlatban más fogja elfogyasztani. Ezeknek a számoknak a konkrét eloszlása az ami valódi képet ad a kérdésről. Egy sávos diagramon ábrázolható lenne néhány fogyasztási fokozatban és máris látszana.
Nem mindegy, hogyha van egy társaság, mondjuk 10 fő. Az össz fogyasztásuk napi átlag 1 üveg sör, de azt a valóságban ha két fő issza meg, akkor az a 2 fő napi 5 üveggel iszik... Arányosság az meg lenni lehet, de szerintem még az is változó arány országonként.
Kb. ezeket fogalmazta meg bizonyos Nagy Ferenc is:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!