Lehet tudóssá/kutatóvá válni felnőttként? Honnan tudjam, hogy alkalmas vagyok-e rá? Hogyan kéne kezdenem?

Szerintem, ha érzed magadban a potenciált akkor adj neki egy esélyt. Mondjuk nem ártana, ha tudnánk mi az alapvégzettséged(vagy majdnem végzettséged), és mit szeretnél csinálni pontosan.

Gondolom lehet kutató valaki ilyen koncentráltan is, de nekem az a véleményem, hogy a kutatóknak az az alap beállítottsága, tehát ők mindig kutatnak, nem csak amikor kell, tehát már most is ilyen baráti köröd és érdeklődésed lenne.

Szerintem először mérlegeld a piaci lehetőségeket és utána gondold el, érdemes e az adott szakot elvégezned, szóval ha nem kutató, akkor lehetsz e valami más, ugyan azzal a papírral és fizetnek is érte.

Egyébként meg tanulásban: szard le ki mit gondol, tanulj amit szeretsz, az csak előre vihet az életben.

Lehet nagyon le leszek pontozva, de ez nekem egy kapuzárási pániknak tűnik. Hogy kifutok az időből. Amúgy fogalmam sincs mit akarok, nem tudom mi érdekel, gőzöm nincs mihez van tehetségem, de nem akarnék kimaradni semmi jóból. Azt sem tudod alkalmas vagy-e rá, és azt sem hogyan kezd el.

Akiből kutató lesz, annak van egy érdeklődési területe, már fiatalon. Például megviselte, hogy a nagymamája, vagy az anyukája stroke-ban halt meg, és ez lett a motivációja, hogy ő orvos lesz, és ennek a betegségnek ő lesz a legyőzője. Vagy mindig sajnálta az utcán kóborló állatokat és állatorvos lett. Vagy már általános iskolától kezdve érdekelte a történelem, és régész lett. Mert mindig is ezzel akart foglalkozni. Írod, hogy levelezőn nem tanulnál, mert az nem elég alapos. Ki kell ábrándítsalak, aki valóban kutatónak készül, annak egy tantermi előadás már nem sokat mond. Ő már az egyetemen is a friss információkat tanulmányozza, és a tankönyvi 3-4-5-6-10 éves adatok számára már rég elavultak. Az előadó előadás közben tőle kérdez, hogy jól mondja-e, egészen pontosan úgy van-e?

Te valami potenciált emlegetsz, hogy megvan benned.

Olyan érzésem van, hogy tele van tankolva az autó - a benzin már megvan - de úticél nincsen. Az Élet pont fordítva működik. Azok fognak eljutni Oda, akik tudják hova tartanak, és a benzint majd összehozzák valahogy.

Fordítva ülsz a lovon. Szállj le, és úgy ülj vissza, hogy a ló feje felé nézz...

Akkor nézzük: 29 éves + alap + mester + kutatás = már ne kezdj bele.

Ez a vonat már elment.

Lelkész még lehetsz, biztos pálya, az egyház tolja a bobót meg a kerót, csak dumálni kell meg felolvasni.

Az egyetemet elvégezheted, PhD fokozatot is szerezhetsz, de nem tudod ugyanazt a pályát befutni, mint aki nem veszített ennyi évet. Különösen ösztöndíjak tekintetében. A kutatás elég nehéz kenyér, és rengeteg névtelen hős van, kinek a munkájából a főnöke profitál. Még azoknak is csak a töredéke fut be, akik tehetségesek, céltudatosak és fiatalon kezdik.

Minél kevésbé olyan jellegű területről van szó, amire születni kell (high-end elméleti matematika, elméleti fizika - ott kb. tízezer emberből egy születik olyannak, aki megfelelő képzéssel és kemény munkával világszínvonalon is labdába rúghat), annál több középszerű ember lesz a sikeres rétegben, és annál tisztességtelenebb a verseny.

Döntsd el, hogy megéri-e belefogni.