Az ateisták különböző energetikákban sem hisznek?

Maga a szó a görög theosz (isten) szóból fosztóképzős alakjából ered: a+theosz (istentelen, istentagadó). Tehát szűken értelmezve az ateizmus az istenben, istenségekben, természetfeletti lényekben való hitet utasítja el. Szűken értelmezve aki metafizikai, paranormális, a tudomány által nem igazolt jelenségekben, törvényekben hisz – auralátás, telepátia, karma, asztrológia, tenyérjóslás, mágia, babonák –, de tudattal, intelligenciával rendelkező lényekben nem, az is ateista. Ilyen értelmezésben van pl. buddhizmusnak olyan irányzata, amiben nincsenek istenek, vagy legalábbis nem foglalkozik a vallás istenekkel, aki a buddhizmus ezen ágában hisz, az is ateista.

Tágabban értelmezve az ateizmus mindenféle metafizikai, spirituális, a fizikai világon kívüli létezőt, törvényt, koncepciót is elvet. Pl. nem hisz az auralátásban, mágiában, babonákban, de pl. ettől még hihet áltudományokban, UFO-kban, örökmozgóban, ingyen energiában.

Még tágabban értelmezve az ateizmus csak azt fogadja el, ami a tudományos világképünk alapján igazolható. De ez még mindig nem a materializmus, mert ebbe még belefér, hogy valaki hisz elvont, nem fizikai természetű fogalmakban, eszmékben, elvekben, ideákban, lehet pl. humanista, egoista, hedonista, vegetáriánus, feminista, vagy pl. lehet konzervatív, nacionalista, kommunista, liberális, demokrata, monarchista.

Aztán jön csak a materializmus, ami minden jelenség elsődleges – vagy kizárólagos – okának a „nyers” anyagi létezést tartja, számára az ideák, eszmék nem mások, mint az emberi test, az agy evolúció által kialakított biokémiai működésének egy következménye, az eszméket, elveket, ideákat a tudat által generált fogalmaknak, így következménynek, és nem oknak vagy célnak fogja fel.

~ ~ ~

Az ateizmusnak tehát van szűkebb, meg tágabb értelmezése is. Mivel az ateizmus fogalma a keresztény kultúrában alakult ki, ahol minden természetfeletti jelenség Istentől ered, így nem volt lényeges megkülönböztetni, hogy az ateista csak Istenben nem hisz, vagy más metafizikai létezőkben, törvényekben sem, lévén a keresztény világképen a kettő egy és ugyanaz.

Illetve van még egy közbenső felfogás, a deizmus, ami hisz abban, hogy Isten létezik, hogy a világot Isten teremtette, de nem hisz abban, hogy Isten bármiféle módon beavatkozna, megnyilvánulna, közreműködne a már megteremtett világ működésében. „A gép forog, az alkotó pihen.” De mivel a deista alapvetően hisz egy nem fizikai természetű, világot teremtő, intelligens, személyes Isten létezésében, a deistát nem tartják ateistának. Viszont a deista nem hisz semmiféle a világra jelenleg hatással levő nem fizikai természetű létező aktivitásában, számára Istenhez imádkozni felesleges, mert Isten nem foglalkozik a világgal, esetleg elveti az üdvözülés, a mennyország és a pokol koncepcióját is.

A tudomány vallása nem fogad be semmi olyat, amit a tudomány nem képes magyarázni.

Ha tehát a tudomány nem bizonyítja be a csakrák létét, akkor az nem fogadható el.

Az ateisták többsége elég értelmes, tehát ezekben sem hisz.

De vannak kivételek.

Azért azt emeljük ki, hogy a hívő-ateista különbség nem azonos a tudományos-ezoterikus ellentéttel. Lehet kapcsolat, de nem azonos.

Sőt inkább három oldal van: vallásos hívő, ezoterikus világképű, és tudományos világképű.

És akkor lehet Venn-diagramot rajzolni, hogy mit hogy hívunk még, hol lehet átfedés, stb. :)

#8 A mondatod első felét erősen megcáfolnám. Inkább azt mondanám, hogy az ateisták többsége értelmesnek gondolja magát. 2020-ra elég nagy divat lett az ateizmus. A legtöbbeknek semmilyen információja nincs egyik vallásról sem, csak próbálják előhúzni a tudomány kártyát, hogy intelligensnek tűnjenek, annak ellenére, hogy utoljára a nyolcadikos fizika során volt közük tudományhoz.

Ettől függetlenül nem ítélem el az ateistákat, mivel én is agnosztikus vagyok, de kissé "felhígult" ez a vallás, ezért érzem ezt túlzásnak.