Mi a szinoníma rokon értelmű szava?

"Orvosok a legviccesebbek mikor azt mondják :vinum rubrum"

A szaknyelv azért más téma.

Az orvoslásban, biológiában meg az a latin.

És vannak olyan külföldi eredetű szakszavak is, aminek nincs is tökéletes, egyszerű magyar megfelelője.

Ez azért előfordul hétköznapi beszédben is.

Ahol van jó magyar megfelelő, ott kár erőltetni a jövevényszót, de ahol nincs, ott nincs ezzel gond.

Mondjatok egyszavas magyar megfelelőt a facepalm szóra. :D

> Próbálok tudatosan törekedni a magyar szavak használatára.

Nem lesz könnyű dolgod, mert meglehetősen homályos a határvonal, hogy egy szó magyar-e vagy sem. Az oxigén magyar szó? Hát a kamra vagy a kamera? És ezek a szavak: ananász, anonim, ateista, demokrácia, fájl, film, garancia, lájk, március, méter, millió, nejlon, oktáv, prím, (hang)skála, szervusz, terraformálás, variáció?

> Nagyon sokan direkt idegen szavakat használnak

Akarod mondani: nagyon sokan *szándékosan* idegen szavakat használnak…

> Írhatnák ezt is a papírra.

Akarod mondani… Ízé… A papír latin eredetű szó. Van egyáltalán ennek a szónak nem idegen eredetű szinonimája? A találmány idegen eredetű, a nevét is ezzel együtt vettük át.

> Az egójuk nem engedik.

Akarod mondani… Az ego megint latin eredetű szó, azt jelenti „én”. De az, hogy „az énjük nem engedi” nem ugyanazt jelenti, az egonak van az énnel szemben egy pejoratív jelentéstartama. Akarom mondani rosszalló értelmű jelentéstartama. Illetve nem akarom, nekem semmi bajom a „pejoratív” szóval.

~ ~ ~

> Nagyon sokan direkt idegen szavakat használnak,hogy elkülönüljenek.

A legtöbbször nem ez áll a háttérben. Én is nagyon sok idegen szót használok. Egyszerűen azért, mert az évek során egyre bővült a szókincsem. Számomra ezek a szavak már nem tűnnek idegennek. Sok esetben meg egy hasonló jelentésű szó vagy kifejezés nem fedi le teljesen az idegen szó jelentését.

> Sajnos amerikásodunk.

A fentiek tükrében nem mindig ez áll a háttérben, de van ilyen folyamat is. A kérdés, hogy ez mennyire baj. A nyelv nem egy zárt, elszigetelt, változatlan valami, hanem egy élő, változó valami. Szavak jelennek meg, tűnnek el, kapnak új jelentést. Másrészt a nyelvek – ahol maguk a népek, kultúrák – hatnak egymásra, minden nyelv vesz át más nyelvből szavakat, kifejezéseket, de akár nyelvtani fordulatokat is. Önmagában ez nem baj, ettől a nyelv nem biztos, hogy kevesebb lesz, ha megnézed, hány görög és latin eredetű szavunk van, amik a meghonosodtak a teljesen hétköznapi szóhasználatban, akkor ezáltal inkább gazdagodott, kifejezőbb lett a nyelvünk, és ettől még a mi nyelvünk maradt. Ma sokkal több ismeretünk van a világról, mint a honfoglaló magyaroknak, több dolgot kell megnevezni, így több szót használunk. A honfoglalás kori szókinccsel nem lehet kifejezni olyan fogalmakat, amit az akkori ember nem ismert. Ha meg egy szó egy másik nyelvből érkezett, észszerűbb azt átvenni, mint megpróbálni a meglévő szókincsből összetákolni valamit, vagy egy véletlenszerű hangsort rendelni a fogalomhoz.

Például én problémásabbnak tartom az amerikanizálódásnál a különböző árnylatú szavak kikopását a nyelvből. Amúgy ez az angol nyelvre is jellemző. Ma azt mondja mindenki, hogy valami szép/jó. Ha nyomatékosítani akarja, akkor „tök szép/jó”, „nagyon szép/jó”. Mintha egyre kevésbé használnánk olyan szavakat, mint elképesztő, fantasztikus, szédületes, káprázatos, csodálatos, bámulatos, lenyűgöző, csodás, mesés, ámulatba ejtő, észveszejtő, fenomenális, frenetikus, varázslatos, szédítő, megkapó, pazar, pompás, fenséges, elbűvölő, festői, elragadó, megindító, katartikus, impozáns, lélegzetelállító, gyönyörűséges, meseszép, álomszép, tündérszép, elkápráztató stb…

De elfogadom, ha nyelv ilyen irányban változik.

Még aggasztóbbnak tartom, hogy gimnáziumba, középiskolába felvételt nyert – vagy azt el is végzett – emberek a leggyakrabban használt szavakat sem tudják helyesen leírni. Oké, nem lehet mindenki penge helyesírásból, de itt azért nem egy bonyolult, összetett tulajdonév -i képzős alaknak a helyes leírását várom el, hanem annyit várnék el, hogy ne találkozzak lépten-nyomon olyanokkal, mint: eszt, aszt, lessz, Magyar, magyarország, ijen, muszály, eggyet, túdom, tudóm, mien, mijen, mért, ujjra, mutatóúj, bisztos, kéne, teccik, megtudod mondani, el mentem stb…

~ ~ ~

> Orvosok a legviccesebbek mikor azt mondják :vinum rubrum =piros bőr.

(mondjuk a vinum rubrum vörösbort jelent, de sebaj.)

Látod ez pont nem „amerikásodás”, hanem „latinosodás”. És bizonyos szakmákban ennek komoly oka és jelentősége van. Pl. a fajok vagy betegségek nemzetköziek, a kutatásuk is nemzetközi. A hétköznapi nyelvben meg néha ugyanazzal a névvel illetünk többféle betegséget, máskor meg egy betegségnek több neve is van. Ráadásul ez nyelvről nyelvre változik. Ha egy olasz elolvas egy magyarul leírt diagnózist, akkor lehet a pirost – ami ugye rokon szó a pirul, pirít szavakkal – akkor égett bőrnek fogja fordítani. Azért nagyon nem mindegy, hogy melyikről is van szó, mert más gyógymódot igényel. Vagy pl. lehet, hogy így lett a vörös bőrből nálad vörösbor. Végül is más nyelvből nézve csak néhány jelentéktelennek ékezet a különbség.

Részben ezért is lett a tudomány nyelve a középkorban a latin, illetve a görög, és bár ma már minden valamirevaló kutatás angol nyelven jelenik meg, az elnevezéseknél még mindig a latint használjuk. És ez egy nemzetközi konszenzus. Ha az van leírva, hogy „scoliosis”, azt minden orvos érti, mindenki ugyanazt érti alatta, és nem fogja az egyik a magyar „gerincferdülést” mondjuk „gerincsérvre” fordítani.

Vagy pl. matematikában a prím az egy négyszavas szó. Egyszerűbb azt mondani, hogy „ha kettőt prím kitevőre emeljük, majd kivonunk belőle egyet, akkor gyakran prímszámot kapunk. Ezeket Mersenne-prímnek nevezünk. A legnagyobb Mersenne-prím 24,8 millió számjegyű”. Én hülyét kapnék egy olyan leírástól, hogy „ha kettőt egy olyan kitevőre emeljük, aminek két valódi osztója van, majd kivonunk belőle egyet, akkor gyakran olyan számot kapunk, aminek két valódi osztója van. Ezeket Mersenne-féle két valódi osztójú számoknak nevezzük. A legnagyobb Mersenne-féle két valódi osztójú szám 24,8 millió számjegyű”. Persze, hogy ki lehet bizonyos idegen (eredetű) szavakat magyar(abbnak hangzó) szókapcsolatokkal fejezni, de biztos, hogy erőltetni kell ezt?

#12!

Facepalm - nahát, azta, micsoda szégyen, szégyenlem magam, nem igaz, lehetetlen, stb. .

Mig nem volt angolul sem a facepalm, ezeket használtuk.

Egy fizikai gesztus, amikor valaki a kezébe temeti az arcát: egyik kezével eltakarja az arcát, ezzel jelezve csalódottságát, szégyenkezését (esetleg egy másik személy helyében),sokkolt mivoltát vagy meghökkenését.

#15: Igen. Szóval sosem volt rá szavunk. Egyszerűen új kifejezés, amire még nincs magyar megfelelő.

Erről beszélek.

Minden nyelv befogad jövevényszavakat olyan dolgokra, amik az adott nyelvi szóval együtt jelennek meg, így nem feltétlenül érdemes rá anyanyelvi szót feltalálni.

A mi nyelvünk is tele van ilyen, régebbi jövevényszavakkal.

Csődör, gyeplő, kantár, békó, béklyó, balta, buzogány, bicsak, bicska, csákány, kalóz, árok, kapu, sereg, tábor, ál, orv, kín, bilincs, törvény, tanú, tolmács, bér, kölcsön, betű, ír, szám, tömény, bélyeg, ok, ész, idő, kor, gyarló, ildomos, csökönyös, koboz, örül, őrül....

És ez csak a török eredetűekből volt ízelítő.

Persze, amikor még új, páraknak furcsa lehet.

De ez nem veszi el a jogosultságát.

#16,

De odairtam a magyar megfelelojet, nem is egyet, meg egy szavasat is.

Angolban is majdnem uj szo. Csak egy-ket bizonyos csoport hasznalja. Nem mindennap hallani sz utcan.

Akar lehet “arctakaras”, ha mindenaron egy szot akarsz.

De mindegy is. Nem hallom hal’ istennek ezeket a hulyesegeket, kulfoldon elek, itt csak jot szorakozok a hugyagyusagokon.

"De odairtam a magyar megfelelojet, nem is egyet, meg egy szavasat is."

Nem, sajnos nem írtad oda, mert nincs.

Maga a facepalm annak a kifejezése, hogy valaki eme mozdulattal reagál valami látott-hallott nagy hülyeségre.

Erre nincs kifejezés.

Amiket írtál, azok az adott hülyeségre adható más reakciók, de nem ez.

"Akar lehet “arctakaras”, ha mindenaron egy szot akarsz."

Te akarsz mindenképpen "ősmagyar" szót erre. De rajta, ugyanolyan jó lehet, ha valaki kitalál rá egy új ,frappáns magyar szót, ami egyértelműen utal a tartalomra. Az is jó lenne, ha elterjedhetne.

Az arctakarás nem nagyon lesz jó, túl sok értelmezése lehet.

Arcmancs?

"jot szorakozok a hugyagyusagokon"

A személyes szubjektív véleményed még nem teszi ultimatívan jogossá a kritikádat.

Ahol létező, jó magyar szót kiejt egy jövevényszó, az lehet nyelvszegényedés, de ahol új értelmű új jövevényszó adódik hozzá, az nem.

A 19. században jelentős nemzeti "erőlködés" folyt a jövevényszavak kivédésén és vérrel-izzadtsággal is magyar szó alkotására, sok esetben remek eredménnyel, de sok esetben nem hogy nem sikeres, de nevetséges eredménnyel.

Ez utóbbiak nem is váltak soha nyelvünk részévé.