Horthy Miklós zsidó barát volt vagy náci?

Zsidóbarátnak nehezen nevezhető, hisz kormányzósága alatt hozták meg a zsidó törvényeket, viszont az is tény h ő személy szerint nem akarta a zsidók kiirtását. A német megszállásig a zsidók viszonylag biztonságban éltek Magyarországon, tény ezt követően már elkezdték a deportálásokat úgy h közben Horthy kormányzó volt és márciustól júniusig zavartalanul folyt a deportálás, juni 26-ben leakarta állítani, de akkor még a Szójay kormány szabotálta és juli 6-ben tudta meneszteni a kormányt és leállítani a deportálást, de ugye utánna meg megpuccsolták és jött szálasi.

Horthynak van felelőssége a holokausztban, de inkább abból a részből h gyenge vezető volt, nem állt ki a magyar állampolgárok mellett és nem tett meg mindent a népirtás megakadályozására.

Megjegyezném, a "zsidóbarát" és az antiszemita nem vagy-vagy kérdés, ott a középút, aki egyáltalán nem foglalkozik a kérdéssel.

Természetesen a középutasokat minden szélsőséges az ellenpárthoz számolja, velem vagy ellenem alapon. Nagyon rossz szokás.

Horthy Miklós antiszemita volt, de az soha eszébe se jutott volna, hogy valakit pusztán zsidósága miatt bántson. Ezzel egyáltalában nem védeni akarom őt, hanem csak azt jelzem, hogy a korabeli antiszemitizmus nagyon nem volt egyenlő a holokauszt óhajtásával. Egyfajta dzsentri antiszemitizmust tulajdoníthatunk neki, ami a korban nagyon jellemző attitüd volt.

Az, hogy kártyázott a mágnás Chorin Ferenccel persze valaminő barátságos viszonyt jelez kettejük között, de abba a Horthy biztosan nem ment volna bele, ha valamelyik fia Chorin lányt akart volna feleségül venni. Nem tartotta volna úm. “komilfónak”.

Egyik se. Antiszemita vol, de nem volt náci, nem volt szélsõséges.

7 Jól tudja, Horthy maga irta Teleki Pálhoz 1941-ben írt levelében: "egész életemben antiszemita voltam" (Megtalálható Turbuc Dávid Horthy tanulmányában).

Chorinhoz annyit, hogy nem a barátságára, hanem a gazdasági tanácsaira voltszüksége. A kártyapartik ideje is ilyen megbeszélések ideje volt. Hogy Chorin penzzel támogatta Horthy portugáliai életét, az Chorin filantropiáját és nagyvonaluságát mutatja. Azért jegyezzük meg, hogy a magyarországi rászorulókat Amerikából jóval nagyobb összeggel segítette, amíg lehetséges volt, sajnos a "fordulat éve" után a rendszer ezeket is lenyúlta, így beszüntették. Ezt meg a 94 éves Chorin Daisynek, Weiss Manfréd unokájának visszaemlékezésibõl tudhatjuk.(Strasserné Chorin Daisy: Az Andrássy úttól a Park Avenue-ig - Fejezetek Chorin Ferenc életéből (1879-1964) - Osiris Kiadó, Bp, 1999. ; [link] ; folyt: [link] )

Horthy egy 19. századi nemes volt, úgy értem, hogy a neveltetése, gondolkodása, világnézete a hagyományos magyar nemesi jellegzetességeket mutatta. A zsidókhoz való hozzáállása is ezt tükrözte... Mai szemmel azt mondanánk erre, hogy antiszemita, de ez elég csúnya ferdítése az igazságnak, mert erre a szóra olyan pejoratív és negatív jelentések tapadtak, hogy ha ezt használjuk Horthyra, akkor egy csomó olyan dolgot is társítunk a személyiségéhez, ami egyáltalán nem volt rá igaz.

A nácikhoz (de akár a kommunistákhoz) való hozzáállását is hasonlóan kell kezelni, abból kell kiindulni, hogy Horthy egy kékvérű, avitt gondolkodású magyar nemes volt. Számára a nácizmus vagy a kommunizmus egy újkeletű, 20. századi progresszív valami volt, amiket ő igazából nem is értett, a handabandázó pórnép felforgató eszméi voltak ezek a szemében, amelyek semmi másra nem jók, csak arra, hogy felforgassák a társadalmi rendet. Nem véletlen, hogy a kommunizmust üldözték a Horthy-rendszer alatt, és bebörtönözték a kommunistákat. Kb. anarchistáknak, rendbontóknak stb. titulálták őket. A náci eszmék sem hatottak semmilyen módon Horthyra, hiszen egy nemes számára a társadalmi születés a döntő, úgy viszonyult a többi emberhez, hogy ki hova született. Azaz hozzá egy angol vagy egy német nemes közelebb állt, mint a falu határában dolgozó magyar paraszt. Soha nem házasította volna a gyerekeit össze egy magyar paraszttal, egy zsidóval vagy egy karlendítő, handabandázó nácival. De ez nem azért volt, mert szociálisan érzéketlen, vagy antiszemita vagy akármi lett volna, ez számára a természetes rend volt, ő ebbe született bele. Egyébként Horthy számára Hitler is egy felkapaszkodott senki volt, hiszen gondoljunk már bele, hogy az I. világháború előtt Horthy egy nemesi származású haditengerésztiszt volt, aki Bécsben járt bálokba, Hitler pedig Bécsben egy festőművészi ábrándokat kergető hajléktalan volt... Ha akkor találkoztak volna, Horthy simán átnézett volna rajta. Az I. világháborúban Hitler egy egyszerű tizedes volt, Horthy pedig haditengerész-parancsnok, majd Ferenc József császár szárnysegédje. Horthy szemében a Hitlerhez hasonló figurák csak handabandázó, bajkeverő csőcselékek voltak, egyáltalán nem érdekelte őt, hogy miről fecsegnek az ilyenek, csak az volt a lényeg, hogy rendet bontanak, tehát meg kell büntetni őket (igaz, hogy nem egy hadseregben szolgáltak, de az OMM hadseregében is voltak mindenféle felforgató elemek). Kb. így kell elképzelni Horthy hozzáállását a náci eszmékhez.

Az, hogy később hogyan szüremlett be a magyar politikai elitbe is a szélsőjobboldaliság, igazából politikai kérdés, Horthynak ezekkel később, mint aktuálpolitikai kérdéssel kellett számolnia, és Magyarországnak a náci Németország árnyékában kellett lavíroznia, sokmindenben engedve a szélsőjobboldali elgondolásoknak. De ezek politikai döntések voltak, hatalmi játék részei, és nem Horthy személyes, emberi véleményeit tükrözték. Azaz attól, hogy Magyarországon a Horthy-éra alatt sajnos voltak deportálások, nem azért történt, mert Horthy szélsőjobboldali eszméket vallott, hanem azért, mert ehhez vezetett a politikai kényszer.

Néhány kiegészítést, ha megengedsz, kedves előző válaszoló. Szerintem a kékvérűség azért az arisztokráciára értendő általában, Horthy csak köznemes volt, őt a főnemesség éppúgy uborkafára felkapaszkodottnak tartotta, mint ahogy Horthy pl. Hitlert. Többek között ez is oka volt annak, hogy nem volt realitása annak, hogy királlyá koronázzák. Világnézete valóban jobb oldali konzervatív volt, politikai gondolkodás szempontjából a XIX. században élt. Valóban idegenkedett az olyan modernizációs törekvésektől, mint a kommunizmus, vagy a nácizmus, de a fasizmusok konzervatív változatai nem voltak idegenek tőle. Államfőként mindkét szélsőséget üldözte, de - és ezt konkrétan ki is jelentette - sem a szélsőjobbott, sem a szélsőbalt nem engedi az utcán randalírozni, sőt lövetni is fog, ha kell, de a nyilasokat rossz kedvűen, a kommunistákat meg élvezettel. (Nem pontosan idéztem, de az értelme ez volt.)

Természetesen antiszemita volt, minden dzsentri az volt, hogy úgy mondjam “természetesen” volt antiszemita, ez neveltetéséből, osztályhelyzetéből adódott.

Ezzel nem felmenteni akarom, csak a holokauszt előtti antiszemitizmus más morális elbírálás alá esik, mint a mai, de akkor sem volt azért kötelező antiszemitának lenni, igazi kulturember akkor sem volt az.