MI a véleményetek erről?

Ahogy egy másik kérdésednél, itt is ugyanazt tudom írni. Nehéz Senecát kommentálni, nehéz jobban fogalmazni vagy hozzátenni. Ha meg érted miről szól a tanítása, akkor meg minek is mit hozzátenni.

Mindenesetre szerintem igen érdekes megvilágításba helyezi az időt és az életet. Pontosabban a halált, amit nem egy jövőbeli eseménynek ír le, hanem annak, ami az életünkből már elmúlt. És tényleg így van, ami az életünkből elmúlt, az már elmúlt, a halál része, maximum az élő még belőle, amit a jelenbe átmentettünk, és amit a jövőben magunkkal tudunk vinni belőle.

Ha jól rémlik Seneca fogalmaz máshol úgy, hogy az élet a halálhoz vezető út. Ez meg nagyon egybevág azzal a mondással, amit Szókratésznek tulajdonítanak: „Filozofálni annyi, mint halni tanulni, halni tanulni annyi, mint élni tanulni.”

És ebben van igazság. Ha biztosan tudnád, hogy honlap meg fogsz halni, akkor máshogy élnéd a mai napodat? Mert ha igen, akkor valami nincs rendben. Hiszen lehet, hogy holnap tényleg meg fogsz halni. Akkor mit fogsz mondani a halálod előtti pillanatban a mai napodról? Hogy elhibázott volt? Ha viszont úgy fekszik le valaki este, hogy nem maradt adósa az adott napnak akkor sem, ha holnap reggel meghal, meg akkor sem, ha 50 évet fog még élni, akkor az az illető megtanult jól, helyesen élni. De egyben megtanulta azt is, hogy bármikor készen várja a halált is akár. Nem vágyja a halált, de bármikor képes elfogadni, ha eljön.

Ennek meg az a titka, hogy az ember a jelent ragadja meg. A múlt elmúlt, abból maximum a tanulságokat lehet továbbvinni. A jövő meg a jelen döntéseinek és tetteinek a függvénye, tehát egyedül a jelen az, amire hatásunk van. Ma kell megragadni a ma kínálkozó lehetőséget. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Ez volt a carpe diem eredeti magja is, és ez lett félreértelmezve, visszájára fordítva, ez élt tovább az „egyszer élünk” mondásban, meg a YOLO-ban. Mert ott az érem másik oldala, hogy a dolgoknak következménye van, hogy tényleg a jelen döntésein és tettein múlik a jövőnk, a „sorsunk”. Ennek a felelősségnek a tudatában érdemes megragadni a jelen lehetőségeit. A carpe diem nem azt jelenti, hogy „élj a mának”, hanem azt, hogy „élj a mában”. Teszem hozzá, hogy igen, élj a mában, hogy legyen jövőd.

Az ember sokféleképpen el tudja rontani az életét. De vegyünk egy példát, mondjuk valaki három nap múlva vizsgázni fog. El lehet menekülni a múltba: „milyen jó volt, mikor még gyerek voltam, nem kellett vizsgákra tanulni”. Negatív előjellel is el lehet merülni a múltba: „ha a múlt héten tanultam volna…”. A jövőbe is el lehet vágyódni: „ha túl leszek ezen a vizsgán, akkor ezt meg azt fogom csinálni”. Ennek is van negatív változata: „meg fogok bukni, és akkor mi lesz velem”. A kifordított carpe diem is hiba: „a vizsga csak három nap múlva lesz, menjünk bulizni”.

Pedig az, hogy a vizsga hogy fog sikerülni, az azon múlik, hogy tanul-e az ember. Ha meg tanulni itt és most lehet, akkor itt és most kell megragadni erre a lehetőséget. Nem a múltba révedni, vagy a múlton rágódni, nem a jövőt latolgatni, meg nem ignorálni az előttünk álló akadályt, hanem most felkészülni rá, most tenni azért, hogy az a vizsga úgy alakuljon, ahogy szeretnénk. Ez a pillanat megragadásának művészete, és nem az, hogy sutba vágunk mindent, lesz, ami lesz alapon.

És bőven van mit inspirálódni Seneca szavaiból. Ő maga is bevallja, hogy ő is pazarló az időt illetően. És ez nem baj. Én ugyanúgy hibának tartom, ha valaki a napjának minden percét hasznosan akarja eltölteni, minden percének valami jelentőséget akar adni. Közben elfelejti élvezni is az életet. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt, hogy minden napodban legyen valami hasznos is, de valami élvezetes is. Tanulj is minden napból valamit, de hagyj időt magadnak kikapcsolódni is. Foglalkozz a jövő szempontjából kardinális teendőkkel is, de maradjon időd az apró-cseprő semmiségekre is. Ne érezd az életet mókuskeréknek, mégis úgy tudd lehajtani a fejed a párnára, hogy elégedett legyén azzal, amit aznap elértél, amennyit sikerült előre lépned. Nem könnyű feladat ez, de nem is tűnik lehetetlennek, tehát érdemes törekedni rá.