Mi lett volna, ha W. Heisenberg nem szabotálja a német atomprogramot?

Valójában nem tudni biztosan, hogy hátráltatta-e, de elképzelhető. Mindenképpen hibát vétett, de hogy direkt-e, azt nem tudni.

[link]

"Arra lettem volna kíváncsi, hogy sikerülhetett volna-e megalkotni az atomot"

Csak hát nem azt kérdezted. Amúgy most a tudomány topikban vagy, úgyhogy öröm.

Egyébként ha Heisenberg a megfelelő kritikus tömeggel számol, akkor elképzelhető, hogy bevethettek volna egyet válaszul Hirosimára. Ehhez a pontos kutatási tervet kellene ismerni dátumokkal, és a feltételeket, lehetőségeket a 40-es években.

Kétfelé kell bontani a kérdést, mert Heisenberg nem szabotálhatta az atombomba előállítását, ugyanis nem azzal volt megbízva, hanem a láncreakció általános fenntarthatóságának kidolgozásával, valójában atomreaktor létrehozásában közreműködött, bár mint a kérdés szakértője nyilatkozott a termonukleáris fegyverről is, mégedig negatív módon, mert nem hitt benne, hogy létre lehet hozni.

Családja közeli barátságban volt Himmlerrel, aki személyesen védte meg és filozófiai nézetei akceptálták Németország propagandisztikus vezető szerepét Európában, vagyis a náci ideológiát nem vetette el.

[link]

Az atombomba kidolgozására az USA irtózatos összegeket tékozolt el, egyáltalán nem volt rentábilis, ha a hagyományos módszerekkel végzett emberirtással összevetjük. A német városok lerombolása, vagy Tokyo elpusztítása töredékébe került mindent összevéve, a használt bombákat, a repülőgépeket, az üzemanyagot, a harci személyzet kiképzését, stb... összeadva, az atombomba áldozatai fejenként több százezerszer nagyobb összegbe kerültek az USA-nak, arról nem beszélve, hogy a hagyományos szőnyegbombázással nagyobb kárt lehetett csinálni, több áldozattal, gyakorlatilag annyi pénzből, amennyibe az atomprogram került, gyakorlatilag ennyi pénzből a fél világot le lehetett volna rombolni - és ennyi pénze a Harmadik Birodalomnak nem volt. Nemegyszer a pénzügyi csőd küszöbén billeget a náci gazdaság és Hitler különösen érzékeny volt a gazdasági problémákra, mert politikusként végig azzal küszködött, ahogy egész Németország is, amelynek talpra állítása olyan gazdasági zseniknek köszönhető, mint Hjalmar Schacht, aki megismételte Münchaussen báró mutatványát, aki saját üstökénél fogva húzta ki magát és paripáját a mocsárból, bár a gazdasági csodához hozzájárulhatott a németek engedelmes mentalitása az aktuális vezetés felé is. Mindenesetre az atomprogramra a technológiai körülmények között nem volt anyagi fedezetük a németeknek.

Az USA programját az Oppenheimer vezette tudóscsapat számtalan zseniális ötlettel, újítással próbálta megvalósítani, de csak több évvel később lett volna valós eredménye a munkájuknak, ám jellemző az USA körülményeire, hogy a hivatalos programon kívül a Flotta saját költségéből fedezett külön kutatásokat végzett és ezt kérték el, amely egy hődiffúziós szeparációs módszeren alapult és bár az US Navy sem tudott volna elegendő u235 izotópot előállítani az urán-hexaflouridból, a módszerüket lekoppintva gigászi termelőüzemet hoztak létre, - de így is elkéstek.

A német háború véget ért, mielőtt a bombákat legyárthatták volna és tulajdonképpen Japán is tönkre lett verve már hagyományos módszerekkel, lényegében nem kellet volna már csinálni semmit, mondják egyes történészek, hiszen csak annyi volt még hátra, hogy a legmakacsabb japán vezetők is belássák, semmi értelme nincs a további öldöklésnek.

Japán tengeri hadereje szét volt zúzva, a légiflottája szintén, amely még maradt neki, az üzemanyaghiány miatt használhatatlan volt, el volt vágva a hadseregétől és az iparának szükséges nyersanyagforrásoktól, így helyzete tarthatatlanul reménytelen volt, csak annyi kellett volna, hogy ezt mindenki felismerje, így az atomcsapások valójában szükségtelenek, feleslegesek voltak már.

Csak várni kellett volna és pár nap, vagy hét múlva egyébként is megadták volna magukat.