Az érzelmeket egyszer a jövőben le lehet vezetni matematikával vagy ez kizárt lenne?

Igen. Már most is elég jó közelítő modelleket lehet készíteni egyes agyterületek működéséről.

Egyelőre nem sejt szinten de a nem komplex ösztönös érzéseket, mint a félelem, szorongás vagy agreszzió már elég jól tudjuk behatárolni.

Olyannyira, hogy génmódosított egereknél, egy optikai implantátummal már modulálhatóak ezek. Ki-be kapcsllhatunk, gátolhatunk/serkenthetünk agyterületeket amiknek szignifikáns viselkedésbéli megnyilvánulásai vannak.

A technikát arra fejlesztették ki, hogy megtudjuk mire jók egyes kisebb agyterületek.

Ugyanakkor még mindig csak empirikus alapon közelítünk. Pl a szorongás vagy a boldogság stimulációjánál, az optikai szálon bevitt stimuláló frekvenciával és lézerintenzitással lehet játszani, a hatást pedig megfigyelni. Ebből lehet modelleket is állítani, de sejt szinten pontosan nem tudjuk még modellezni a folyamatokat. Erre a modern sejtszintű képalkotó rendszerek adnak lehetőséget... viszont a thalamusba, basal forebrainba és limbikus rendszerbe, amygdalába, dopamin reward rendszerbe nehéz "lelátni".

Illetve a komplex érzelmek pl a szerelem szinte az összes agyi régiót érinti, így nagyon nehéz populációs vagy sejtszintű modellt alkotni. Főleg embernél, 100 milliárd idegsejtnél.

Talán a következő évszázad vívmányainak hála... (teoretikus humán sejtszintű teljes volumetrikus fMRI)

Egy emberi viselkedés (de bármi más is) ok-okozati összefüggést mutat, azaz adottak bizonyos feltételek, állapotok, erre egy rendszer (itt az agy) reagál valahogy. A modellezés sikere azon múlik, hogy mennyi adat áll rendelkezésre az alapállapotból és a reakcióból. Ha elég sok, akkor lehet összefüggéseket keresni, és azért csökken a tévedés lehetősége, mert ha egy felállított modell hamis, akkor a sok adatból lesznek olyanok, amelyek ellentmondanak a modell állításainak. Ezáltal lehet szt finomítani.

A harag, agresszió és hasonlók erőteljes érzelmek, ezért sok adat mérhető ezek kapcsán. Továbbá feltehetően elég specifikusak, ezért egyszerűek is. Így könnyebb jó modellt felállítani. Komplex érzelmek sokféle reakciót válthatnak ki, és ugyanaz a reakció sok érzelem következménye. Ezek szétválasztása rendkívül sok adatot igényel, amihez viszont megfelelő műszaki technológia is kell. Ezért lehetséges, hogy hiába sejtünk valamit, amíg az a műszaki tudás össze nem jön, ami lehetővé teszi a feltételezhető mérést, addig nincs bizonyító erejű eredmény.

A jutalomrendszer a legegyszerűbb. Ez az egyik ősi konzervált rendszer a félelemmel és az agresszióval együtt. Evolúciósan ennek vannak a legrégebbi alapjai. A komplex érzelmek is ezekből állnak elő.

A jutalmazórendszernekTökéletesen lokalizált a helyzete. A boldogságérzet már elektród implantátummal kiváltható.

Egy kísérlet, patkányba speciális elektródot ültetnek amivel stimulálhatja a jutalomközpontját.

Az állat egy gombbal irányíthatja a stimulust. Annyira erős az inger, hogy az állat normális életműködését felfüggeszti, onnantól csak a gombnyomásnak fog élni, amíg éhen/szomjan nem hal. Annyira erős a boldogságérzet, amit még a heroin sem tud kiváltani.

Két dolog van. Egyrészt van az agy pillanatnyi állapota és az ingerekre adott reakciók. Ezek elvileg felírhatók valamilyen szinten. (Ha eltekintünk a kvantumhatásoktól.) Ha adott szinten determinisztikusnak tekintjük a világot(??), akkor elvileg még előre is jelezhető. Van pár kritériuma, de mondjuk, hogy okés.

Másrészt van az érzelem, ami egy tudatunkban megjelenő dolog, legyen mondjuk "tudatállapot". A tudatot nem lehet kívülről mérni, csak a jeleit. A fenti módon elvileg akár felírható a mechanizmusa, de hogy az egy tudattalan szimuláció, vagy valódi tudatos lény (tehát hogy valóban "megéli-e" az érzelmi állapotot), az nem vizsgálható kívülről.

Olyan MI lehet, ami az arckifejezésből olvas érzelmeket.

Azonban az érzelmek nem racionálisak, lehet, hogy nem is determinisztikusak. Ha lehetne ilyen modellt építeni, akkor az bonyolult lenne az egyszerűbb érzelmi életű embereknél is. Nem egy olyan dolog lenne, amit az ember fejben tarthatna. Persze egy elég jó számítógép a zsebben még tudna segíteni.

Kívülről csak úgy lehet közvetett bizonyítékot szerezni, ha az adott élőlény viselkedése megváltozik.

A félelemnek, örömnek, szorongásnak stb elég sok statisztikaialag analizálható, mérhető jele van.

Pl alapból az egerek sötétben szeretnek lenni, de ha adsz nekik Xanaxot vagy stimulálod a specifikus agyrégiót optogenetikával, akkor már előjönnek explorálni a világosba is.

...

A modelleknél meg kell jegyezni, hogy gyakorlatilag a kód modellesésére van lehetőség.

Pl egy sejt modellje, ha a bemenetekre adott válasz a mérthez nagyon hasonló.

Vagy a populációs modell, több sejt válasza is kiszámítható a bemenetekből.

Jelenleg itt tartunk, külön külön a sejtek működésére elég jó modelleket lehet alkotni pl szenzoros esetekre. Az állat lát egy mintát és a sejt tüzel ennek megfelelően.

...

Érzelmeknél tudni kellene a bemeneti triggert, ami kiváltja az adott érzelmet, és a belső állapotot.

Pl egy nyári estén megcsapja az orrodat egy virágillat, és egyből emlékek tárháza jön elő az első barátnődről. Boldogságérzet, borzongás, szomorúság, düh stb... az érzelmek erősen összenőttek a memóriarendszerünkkel is.

...

Tehát ezekből a kis modelleknől sok blokkot összetéve végül kaphatunk valamilyen modellt egyes érzelmekre.

Viszont ehhez kvázi szimulálni kéne a teljes agyat.

Le lehetne vezetni, és az érzelmek nagyon egyszerűek.

De pl. az emberben sok mindenhez kapcsolódnak, és ez már nem olyan egyszerű.