II. Ulászló lengyel királyként is szörnyű volt vagy csak Magyarország nem érdekelte?

Mátyás király letörte a rendek hatalmát, erős, központosított kormányzással, új adók kivetésével egy Franciaországhoz mérhető zsoldos hadsereget hozott létre. Nyilván ez nagyon szépen hangzik, viszont a történészek között ma már szinte egyöntetű az a vélemény, hogy egy ekkora hadsereg hosszú nem fenntartható egy olyan potenciállal rendelkező ország számára, mint Magyarország. Magyarul, Mátyás addig facsarta a citromot, amíg csak tudta, kihozta a legtöbbet, amit csak lehetett, de ezt hosszú távon Magyarország nem tudta volna teljesíteni. Ahogy egy sprintelőtől sem várhatod el, hogy egyenletesen fusson olyan sebességgel, hogy 10 mp-en belül fussa le a 100 métert. A sprintelő is felgyorsul a maximumra, majd törvényszerű, hogy lelassul, kb. ez volt Mátyás halála után is. És itt jegyzem meg, hogy egyébként hiába volt Mátyásnak ekkora serege, igazából a céljaihoz képest az egész külpolitikája egy kudarc volt, hiszen azért kellett neki a zsoldos sereg, hogy német-római császár legyen, viszont ezt nem sikerült elérnie, még a cseh korona egészét sem tudta megszerezni, "csak" Morvaországot (bár igaz, hogy elismerték cseh királynak, így német választófejedelemnek, de ez inkább csak részsiker). Ennek ellenére nyilván imponált a későbbi évszázadok utódainak, akik abban éltek, hogy Magyarország Mohács után nagyhatalomból két birodalom határvidéke, háborús övezete lett, hogy Mátyás idején Magyarország még a Habsburgok és a törökök egyenrangú ellenfele, európai nagyhatalom volt, és Mátyás még Bécset is elfoglalta... Ehhez képest II. Ulászló, aki feladta Mátyás minden hódítását, szélnek eresztette a fekete sereget stb., tényleg gyenge kezűnek tűnik, de valójában inkább az történt, hogy minden visszaállt a rendes kerékváságba, és azt sem szabad elfelejteni, hogy Magyarország még a fekete sereg nélkül is európai szintű, óriási hadipotenciállal rendelkezett, és mindenki elismerte, mint regionális hatalmat.

És azt is látni kell, hogy Mátyás idején az Oszmán Birodalom inkább egy balkáni birodalom volt, Rumélia volt a hangsúlyosabbik fele (amit jelez, hogy 1453-ig Drinápoly volt a fővárosa), ilyen módon volt egyenrangú Magyarországgal... Az 1510-20-as években viszont, Szelim uralkodása alatt elfoglalták a palesztín és az egyiptomi területeket, ami azt jelenti, hogy rátették a kezüket a levantei kereskedelemre, illetve Egyiptomra, ami azzal járt, hogy hirtelen a szultáni jövedelmek a többszörösükre emelkedtek, amiből olyan modern, hatalmas szárazföldi hadsereget, illetve tengeri flottát szereltek fel, hogy európában egy ország sem bírt volna egyedül ezzel az armadával szembeszállni. Teljesen más a Mátyás korabeli Oszmán Birodalom, és teljesen más volt ám ugyanez az állam 1526-ban!

Mindehhez még azt tenném hozzá, hogy Mátyás sem volt egész életében az az erőskezű uralkodó, amilyen kép a köztudatban fennmaradt róla.

Kezdetben ő sem volt különb, mint a későbbi Dobzse László, hiszen fiatal suhancként került a trónra az országos Hunyadi párt nyomására, ami a köznemesek támogatását élvezte.

A fiatal király ugyanúgy kedvezett saját támogatóinak, szinte mindent helybenhagyott, mert saját támogatóit nem hagyhatta cserben és azok nem voltak szívbajosak, a feudalizmusban szokatlan kiváltságokat, előjogokat vártak el, talán innen van Mátyásnak igazságos híre, mert egyébként ugyanolyan keménykezű uralkodóvá vált, mint a korának emberei.

Az uralkodása folyamán sorra szembekerült a különböző 'frakciókkal', akik sorra fellázadtak ellene és Mátyás a kor szokása szerint hallatlan kegyetlenséggel leverte ezeket a lázadásokat, így hosszú utat tett meg, amíg reneszánsz uralkodóvá vált és figyelmen kívül hagyhatta végül a nemesi kiváltságok tekintélyes részét, amivel az erős királyi hatalmat megalapozhatta.

Kezdeti támogatását is apja óriási hatalmának köszönhette, aki Magyarország egyik leggazdagabb főurává változott, így komoly támogatást szervezhetett a családja számára, de Ulászlónak nem állt rendelkezésére ilyen támogatás, neki lavíroznia kellett a különféle érdekek között.

Nem egyedülálló ez a történelemben, a feudalizmus lényegében erről szólt, a saját területeiken a főurak szinte korlátlan hatalommal bírtak.

Egyébként nem volt annyira gyenge kezű uralkodó, mert még Mátyással is szembe tudott szállni, hiszen a cseh koronát megtarthatta magának, Mátyás csak a Morva részt tudta megszerezni, amikor megegyeztek az 1479 es olmützi békében, bár az igaz, hogy apja IV. Kázmér és III. Frigyes támogatását is élvezte Mátyással szemben.

Uralkodása békében, gazdagságban telt, sőt részben kulturális fejlődés is jellemezte.

1504 ben szélütés érte, bár még tizenkét évig uralkodott, de lényegében ekkortól kezdtek a dolgok kicsúszni a kezéből és kezdtek fokozódni a politikai, társadalmi, gazdasági problémák, amik végül az 1514 ben bekövetkező parasztháborúhoz vezettek.

Magyarország a korábbi politikai és gazdasági befolyását világpolitikai okokból is vesztette el ekkorra, hiszen megszűnt a magyar nemesfémek, az arany és ezüstbányák általi privilegizált helyzete, amin az Anjou királyaink hatalma alapult, egyrészt a bányák hozamának csökkenése miatt, másrészt a nagy földrajzi felfedezések következtében beözönlő nemesfémek és egyéb értékes áruk miatt Európa gazdasági, pénzügyi helyzete átrendeződött, amiről a király nem tehetett.

[link]