Mi a különbség a rendi dualizmus és az abszolutizmus között?

A rendi dualizmusban kétpólusú a hatalomgyakorlás, az állam irányításában egyaránt részt vesznek a rendek és a király. A hatalom ennek a két "oldalnak" a kezében van. Nagyon leegyszerűsítve, a törvényhozásban a rendek dominálnak, a végrehajtásban pedig az uralkodó és annak az apparátusa.

Körülbelül Európában az 1400-1500-as évekig léteztek rendi berendezkedésű államok (persze vannak kivételek, pl. Magyarországon 1848-ig...). Az ezt követő időben a mérleg nyelve valamelyik irányba elmozdult, a legtöbb országban a király és az apparátusa irányába. Azaz az uralkodók szépen fokozatosan visszaszorították a rendek beleszólását az állam ügyeibe, az országgyűlések munkáját névlegessé, súlytalanná tették, és igazából a saját, személyükhöz, mint uralkodóhoz hű államapparátussal irányították az államot, kézivezérléssel. Ez az a korszak, amikor államminiszterek, mint "szakemberek" döntöttek fontos kérdésekről, az uralkodók pedig törvény erejű rendeleteket (pátenseket) adtak ki, és így uralkodtak (ami kiváltotta az országgyűlés törvénykezését). Megnőtt a hivatali bürokrácia szerepe, de a lényeg, hogy minden hivatal, miniszter az uralkodó nevében működött, egyedül neki volt felelős. Ezt nevezzük abszolutizmusnak, ami arra utal, hogy az uralkodó nem osztozkodik a hatalmon, abszolút módon csak az övé az.

A mérleg másik nyelve a lengyel példa, ahol pont az ellenkező történt: a rendek teljes egészében korlátozták a király hatalmát, a végén a rendek által választott királynak semmilyen önálló döntése nem lehetett semmiben, mindenhez a rendek hozzájárulását kellett kérnie. Ez volt a lengyel nemesi köztársaság korszaka, aminek csúfos vége lett, a lengyel állam működésképtelenné vált, majd megsemmisült.