Miért tanítani, és nem tanítni?

Azért, mert József Attila a tanítni szóval nem tudta volna befejezni a versét:

"Én egész népemet fogom

nem középiskolás fokon

tanítani"

A melléknekeből az -ít képzővel képzett igés estében mondjuk így, pl. segít, borít, porít, üdít, kerekít, görbít, mélyít, stb.

Gondolom azért, mert így sokkal gördülékenyebbé válik ezen szavak kimondása, nem akar beletörni a nyelved. Meg így nem rugdosod az orrmanduládat beszéd közben.

A torlódás nemcsak a mássalhangzók számától függ. A mássalhangzók képzésénél a nyelvünket különböző helyekre tesszük. Ha két mássalhangzó kiejtésének nyelvi elhelyezkedése közeli, könnyedén kimondjuk. Ha nagyon meg kell változtatni a nyelvi és szájüregi képet, akkor nehézségbe ütközünk a folyó beszéd során. Ilyenkor tesszük be a magánhangzót, ezzel tesszük pergőbbé a beszédet.

Vannak népek, akik ezt másképp szokták meg, ott más szabály érvényesül.

Tudom, hogy másfajta nehézségek is vannak – amelyek már két mássalhangzó esetén is mindenféle megoldásokra késztetik a beszélőt, hogy ne legyen gond mégsem –, de ettől még a msh.-torlódásnak tudtommal háromtól számít.

Úgy tűnik, a [link] szerint is.

Viszont az ÉKSz. szerint már kettő is, valamint – ahogy látom – sok helyen írnak olyan szóeleji, ill. -végi msh.-torlódásról, amely csak két msh.-t jelent.

Úgyhogy visszakozom, elnézést, legyen akkor a kettő is az.