Miért használnak felkiáltójel helyett pontot egyes nyelvekben?

Angolban pl. megszólítást, üdvözlést soha nem zárnak felkiáltójellel.

"Próbáld meg elkapni a labdát. Lehet, hogy nem fog sikerülni, de..."

Felszólító mód, de nem valódi felszólítás. A felszólító mód nem feltétlenül záródik felkiáltójellel. "Próbáld meg elkapni a labdát, és meglátod, mi történik." Ez sem valódi felszólítás.

Érdekes kérdés. Elvileg felkiáltójellel zárunk minden olyan mondatot, ami felkiáltó, óhajtó vagy felszólító mondat. Ebből az óhajtó mondat esete viszonylag egyszerű, valahol szerepel, helyettesíthető vagy elhelyezhető benne egy „bárcsak” szó. A felszólító mondat esete is egyszerűnek tűnik elsőre, mert az ige felszólító módban van. Viszont egy felszólító mondat megfogalmazható kijelentő módban is, ennek ellenére mégis felszólítás lesz az értelme. Pl.: „Olvasd el!” vs. „Kötelességed elolvasni.”, vagy „Kötelező elolvasnod.”. Most akkor ez felszólító mondat, vagy sem? Így megfogalmazva nyelvtani szempontból nem felszólító mondat, de tartalmilag mégis az, viszont ez a kisebb probléma, mert beleférne a felkiáltó mondat kategóriájába. Mert a felkiáltó mondatnak nincs különösebb nyelvtani kritériuma.

Illetve van még egy extra szabály, idézem: „254. Az olyan önálló, mondatértékű megszólítások után, amelyek egy hosszabb szöveget vezetnek be, általában felkiáltójelet teszünk: Igen tisztelt Főorvos Úr! Tisztelt Kovács Béla! Kedves Péter! Egyetlen Ilonám! [Vö. 147.] – Az ilyen megszólítások után vesszőt is lehet tenni.”

Akárhogy is, a felkiáltójel alapvetően mégis csak arra szolgál, hogy egy erős érzelmi töltetet, kvázi indulatot fejezzen ki. De mi a helyzet akkor, ha ugyanez az érzelmi töltet jelenik meg, csak éppen kérdőmondat formájában? Lásd: „Csukd be az ajtót!” vs „Nincs itt huzat?”. Persze itt lehetőség van az írásjelek halmozására is: „Nincs itt huzat?!”.

De mi a helyzet akkor, hogy ha a mondat nyelvtani szempontból ugyan felszólító mondat, vagy megszólítás, de a közlő nem akar erős érzelmi töltetet adni a közlésének. Pl.: „A letöltéshez kattintson ide!”. Nyilván ennek nem az a jelentése, hogy „Követelem, hogy kattints erre a feliratra, te mocskos állat!”, hanem értelmi szempontból sokkal inkább egy kijelentő mondatról van szó, azt fejezi ki, hogy „Ide kattintva tudja letölteni az adott dolgot.”, vagy „Ha szeretné letölteni, akkor azt ide kattintva teheti meg.”. Ilyen módon bár „A letöltéshez kattintson ide!” nyelvtani szempontból felkiáltó mondat, és elvileg felkiáltójelet kellene tenni a mondat végére, valahogy mégis túl erősnek, indokolatlannak érezzük a felkiáltójel használatát, mert nincs meg az az érzelmi töltet, amire a felkiáltójel láttán az olvasó asszociálna. Így hát egyre inkább szokássá vált, hogy felszólító, óhajtó mondatok, illetve adott esetben megszólítások esetén is pontot használunk. És mivel egyre gyakrabban látjuk ezt máshol, így magunk is ezt érezzük természetesebbnek, ha mi írjuk a szöveget.

Én gyanítom, hogy pár év, esetleg évtized, és módosulni fog a helyesírási szabályzat is ezen a téren, alkalmazkodva a gyakorlathoz. Illetve már most is van egy hasonló szabály a helyesírásban:

„241. […] Közvetett felszólítást, utasítást kifejező, bár felszólító alakú mondatokat ponttal is zárhatunk: Írjunk egy-egy mondatot ezekkel a főnevekkel: béke, haza, kenyér, család.”

"bár „A letöltéshez kattintson ide!” nyelvtani szempontból felkiáltó mondat, és elvileg felkiáltójelet kellene tenni a mondat végére, valahogy mégis túl erősnek, indokolatlannak érezzük a felkiáltójel használatát, mert nincs meg az az érzelmi töltet, amire a felkiáltójel láttán az olvasó asszociálna"

Ez is az angol nyelv hatása. Ott van az, hogy felszólító mondatok végére nem tesznek felkiáltójelet, csak felkiáltó mondatok végére, meg nagy érzelmi töltetű mondatok végére.

"Így hát egyre inkább szokássá vált, hogy felszólító, óhajtó mondatok, illetve adott esetben megszólítások esetén is pontot használunk."

Szerintem óhajtó mondatoknál és megszólításoknál nem, csak felszólító mondatoknál. Ott is épp elég idegesítő, mert a magyarban a felszólítások végére igenis felkiáltójel kell.

"És mivel egyre gyakrabban látjuk ezt máshol, így magunk is ezt érezzük természetesebbnek, ha mi írjuk a szöveget."

Főleg, ha hamarabb kezdünk el angolul olvani, mint hogy magyarul stabilan megtanultuk volna használni az írásjeleket...

"már most is van egy hasonló szabály a helyesírásban:

„241. […] Közvetett felszólítást, utasítást kifejező, bár felszólító alakú mondatokat ponttal is zárhatunk: Írjunk egy-egy mondatot ezekkel a főnevekkel: béke, haza, kenyér, család.”"

Ez nem arról szól. Ez kijelentő mondat, csak épp van benne felszólító módú ige is.

"Ez kijelentő mondat, csak épp van benne felszólító módú ige is."

kár, pedig amiket előtte írtál, azzal nagyjából egyet is értettem, de ezt benézted.

#4: "„Csukd be az ajtót!” vs „Nincs itt huzat?”. Persze itt lehetőség van az írásjelek halmozására is: „Nincs itt huzat?!”":

Jaj, nee, ááá, ettől a falat kaparom!!!

Nem! A "?!" nem egyenlő a "?" + "!"-lel! Azt NEM akkor tesszük ki, amikor kérdő mondattal kérni akarunk (*"Nincs itt huzat?!"), és NEM is olyankor, amikor pl. kétféle tagmondat van, és mindkettőnek az írásjelét oda szeretnénk biggyeszteni akkurátusan (*"Mondd meg, hány óra?!" / *"Mit gondolsz, idehozzam!?").

Az írásjeleknek ezzel a halmozásával (?!, ??, !!! stb.) az érzelmek hullámzását vagy erősebb fokát érzékeltetjük (ahogy a szabályzat fogalmazza szépen :-), tehát jellemzően indulatos kérdés, heves számonkérés, megrökönyödött kérdés, hitetlenkedő csodálkozás, kérdő formájú leteremtés, ilyesmik vannak egy ilyen többszörözéssel vagy felkiáltójellel nyomatékosított kérdőjel mögött (és persze a többszörös felkiáltójel is valami extra indulat, hangerő), pl.:

AkH.:

"Nem viszed el mindjárt?!"

"Hogy képzeled ezt?!"

"Valóban??"

"Nem!!!"

OH:

"Most tárgyi bizonyítékot hozok, hogy tévedés volt az egész, és te erre elküldesz, mint egy taknyos gyereket?!"

"Nem szégyelled magad?!"

"Valóban??"

"Micsoda???"

"De miért??????"

"Szóval azt akarod mondani, hogy tönkrementem?!"

"A legutóbbi meccsen végig jól játszottam, s te most kihagysz a csapatból?!"

"Fel kell derítenem a terepet. Mégis, mire számíthatok. Mire?! Mire?!"

"Elment az eszem! Hogy képzelem ezt az egészet?!"

"– Az én fiam vegyész?!!! – kérdezte olyan tragikai hangsúllyal, mintha olyasmit kérdezett volna, hogy az „én fiam méregkeverő?”"

"Őrületes fájdalmaim vannak, tudod?!"

"Ezt épp te kérdezed tőlem???"

#4: @„A letöltéshez kattintson ide!”:

Valóban van sok olyan "felszólító formájú" mondat, amely "kijelentőszerű", de ez speciel nálam nem tartozik közéjük. Ez természetesen már szubjektív terület, de az én véleményem szerint igaz ugyan, hogy „A letöltéshez kattintson ide!” mondat nem egy "erős érzelmi töltetet" hordozó felszólítás (sőt semmilyen érzelemnek nem kell benne lenni), de azért ez mégis egy kérés ("én, a honlap gazdája, szeretném, ha letöltené ezt-és-ezt"), így egy ilyen felirathoz – legalábbis ha szólóban van valahol, nem pedig egy hosszabb instrukció részeként – magyarul szerintem felkiáltójel dukál, én kitenném.

Egyébként úgy általánosságban egyetértek, és nemcsak a szabályzat szerény kis 241. paragrafusában olvashatunk ezekről, hanem az OH. is sokat ír róla, "kijelentő funkciójú felszólító mondat" néven:

310. o.:

Kijelentő funkciójú felszólító mondatok

Ha egy felszólító formájú mondat kijelentő funkciójú, a mondatzáró írásjel gyakran pont vagy kettőspont. Rendszeres a pont használata az általános érvényű, sokszor tanács jellegű utasítások, a használati utasítások és az általános érvényű igazságokat megfogalmazó közvetett felszólítások mondataiban (lásd még 315).

"Ha a gyerek kapkod a kanál után, dolgozzunk két kanállal. Az egyik kanalat megmerítve hagyjuk a tálban, hogy könnyen ki tudja szedni.

A szilárd ételre a gyerek megszomjazik, tehát kínáljuk meg tápszerrel. Tartsuk neki a bögrét.

Kilenc hónapos korától szoktassuk a tehéntejhez."

A kijelentő funkciójú felszólító mondatot akkor szokás kettősponttal zárni, ha bevezető mondat.

"Lássuk először néhány jellegzetes magyar étel elkészítési módját:

(...)"

315. o.:

A kijelentő funkciójú felszólító mondatok

A kijelentő funkciójú felszólító mondatok formájukat tekintve a felszólító mondatok sajátosságaival rendelkeznek, funkciójuk szerint azonban a kijelentő mondatokhoz tartoznak. Jellegzetességük, hogy nincs bennük érzelmet vagy indulatot kifejező többlet, ennek megfelelően a mondatzáró írásjel sokszor nem a felkiáltójel, hanem a pont. Ilyenek azok a közvetett felszólítások, amelyek valamilyen általánosabb igazságot fogalmaznak meg: A tanár tanítson, a diák tanuljon az iskolában. Ezek a közvetett felszólítások, ha emocionális többletet tartalmaznak, a felkiáltó mondatokkal mutatnak rokonságot, s felkiáltójellel kell lezárni őket: A parlamenti képviselők mindig álljanak ki választóik érdekeiért!

Előadások, értekezések szövegeiben, főként a tudományos nyelvhasználatban vagy a sajtóban, gyakoriak az olyan többes szám első személyű, felszólító formájú kijelentő mondatok, amelyek a gondolatmenet folytonosságát biztosítják. Ezek sokszor összefoglaló jellegűek, vagy tematikus váltást jeleznek:

„Foglaljuk össze a tanulságokat.”

„Térjünk át a következő jelenség tárgyalására.”

„Nézzük meg, mit is jelent ez a gyakorlatban.”

Az írásjelhasználat ilyenkor is kétféle lehet: a pont, illetve bevezető mondat után a kettőspont, ha az írásjelezés a mondat kijelentő funkciójához igazodik; ritkábban a felkiáltójel – ha az írásjelezés a mondat formáját követi.

„Lássuk a tájszótárak szócikkeinek egyes kategóriáit. (...)”

„Lássuk a tájszótárak szócikkeinek egyes kategóriáit: (...)”

„Lássuk a tájszótárak szócikkeinek egyes kategóriáit! (...)”

Azok a felszólító formájú, de kijelentő funkciójú mondatok, amelyekben többes szám első személyű általános alany van, és a mondat általános érvényű utasítást vagy tanácsot fogalmaz meg, főként ponttal záródnak. Bevezető mondatok végén előfordul a kettőspont is. Az írásjelhasználat ilyenkor inkább a funkcióhoz igazodik:

„A megjelenő párbeszédablakba írjuk be a felhasználó nevét és a jelszót. Nyomjuk meg a Connect feliratú gombot.”

„Ha általános célú kommunikációs programot használunk, tegyük az alábbiakat: (...)”

-------------

(És írnak ám még a kérdő formájú felkiáltó és felszólító mondatokról is, de mindent nem akarok lelőni... :-)