A KÉREM elé kell vesszőt tenni?

Egyszerű, az a szócska valójában egy külön tagmondat:

[Én] kérem [Önt arra],

[hogy] az első helyezéshez fogadja gratulációnkat!

Így hát ha a másik tagmondat előtt van, akkor vessző választja el tőle,

ha utána van, akkor is vessző választja el tőle,

és ha beékelődik valahova középre, akkor is vessző választja el (előtte is, utána is).

Az első helyezéshez, kérem, fogadja gratulációnkat az egész sportkör nevében!

A második mondatod nekem kicsit fura, mert "az egész sportkör nevében" rész az értelmét tekintve nem "az első helyezéshez" kapcsolódik – és nem is a "kérem"-hez –, hanem magához a gratulációhoz.

Természetesen élő szóban kicsúszhat így is:

Az első helyezéshez az egész sportkör nevében, kérem, fogadja gratulációnkat!

de azért ez kicsit fura szerkesztés, és csak azért nem okoz nagy gondot, mert nem érthető félre, mindenkinek világos, hogy mit akart mondani az illető, még ha nem is sikerült neki ezt egy normális mondatba öntenie... :-))

Valójában – ha őszinték vagyunk, és átlagon felül nyelvilogika-mániasak :-) – azt kell mondanunk, hogy már az eredeti mondat is sántít kicsit, ugyanis már az is egy "egyenesebb" mondat átfabrikálása:

így volna "tiszta":

Gratulálok az első helyezéshez (az egész sportkör nevében)!

(a zárójeles rész az elejére is kerülhet, sőt akár még a "gratulálok" után is)

Ez így tök sima ügy, az az állítmány, hogy gratulálok, és ehhez kapcsolódik szépen az összes többi:

gratulálok az első helyezéshez;

gratulálok az egész sportkör nevében;

még a hiányzó mondatrészek is oda tartoznak

(én) gratulálok;

gratulálok (Önnek).

Namármost ezt a tök egyszerű mondatot egy könnyed mozdulattal kerékbe törjük, amikor egy udvariassági formulába beleerőszakoljuk:

...kérem, fogadja...

Ez a két kis szó azért olyan sokkoló szegény mondatnak, mert másik állítmánnyal (ráadásul egyből két rétegnyi állítmánnyal) vágjuk felül az eredeti állítmányt, és így azok a dolgok, amelyek az (eredeti!) állítmányhoz kapcsolódnak, sokkal körülményesebb fogalmazással maradhatnának meg ebben a szerkezetben, pl.:

Kérem, fogadja a gratulációmat, amelyet az első helyezéshez mondok Önnek, az egész sportkör nevében!

de még rosszabb, ha el akarjuk kerülni ezt az "amelyet" kezdetű külön tagmondatot:

Kérem, fogadja az első helyezéshez az egész sportkör nevében mondandó gratulációmat!

Na, ezek azok a bonyodalmak, amelyek miatt azt mondja az egyszeri nyelvérzék, hogy "kész, ezt felejtsük el, ez már túlzás, ennyire nem fontos ez az egész logikázósdi, ettől csak idétlenebbül fog hangzani, mint ha kicsit megbicsaklik az a hű-de-fontos logika", és ezért egyszerűen az lesz belőle, hogy az eredeti állítmányt ugyan még beilleszti az új szerkezetbe:

"Kérem, fogadja gratulációmat..." de aztán a többit már inkább nem faragja át, hanem az eredeti formában odapakolja:

Kérem, fogadja gratulációmat az első helyezéshez (az egész sportkör nevében)!

Így aztán mindenki jól jár:

a beszélőnek sem kell nyakatekert mondattal küzdenie,

a hallgatók is könnyen dekódolni tudják, hiszen az eredeti darabkákból van összerakva (meg úgyis tudják, hogy mit akar mondani az a mosolygós ember a színpadon, azzal az oklevéllel a kezében :-),

és végül az udvariassági formula is megkapta, ami jár neki (a "gratulálok"-ból tárgy lett: "gratulációnkat").

Ja, apropó, még egy apro(pó)ság:

az előbb még azt írtam, hogy gratulációMAT, most meg gratulációNKAT lett a végén, ahogy eredetileg is írtad. Ez mitől van?

Hát pont ettől a kavarástól:

normális eseten én gratulálOK, mások nevében is, csak hát mivel itt már minden szétcsúszott, és nem érződnek teljesen az egymás mellé dobált mondatrészek kapcsolatai, annyit még megtesz az a szegény nyelvérzék, hogy mentse a helyzetet, hogy a gratulációMból gratulációNK lesz, ez még így nem egy olyan nagy módosítás, ami bántaná a fület, de mégis kicsit közelebb viszi a mondatot az eredeti értelméhez (vagyis hogy tkp. mi mindannyian gratulálUNK, az egész sportkör, attól függetlenül, hogy egyedül mondom el ezt Önnek).

Nem tudom, hogy kellő mélységben válaszoltam-e a kérdésre... :-) Mindenesetre, kérlek, fogadd gratulációmat, ha követni tudtad! :-)

#1: Nem nyert.

0#: És még egy kiegészítés az átfogalmazásodhoz: na ugye, ugye, itt is látszik, hogy mennyire szétszállt a mondat: ösztönösen azt írtad, hogy "az első helyezésÉRT", pedig eredetileg (helyesen) az első helyezésHEZ való gratulációról volt szó... Csak hát mivel az eredeti mondatot, ill. az eredeti kifejezést már alig érezzük (gratulálok valamiHEZ), ezért átcsúszott már a mondat egy ilyen ajándékátadásos formába: ezt az oklevelet adom a tanfolyam elvégzéséért, ezt az aranyérmet adom a bravúros győzelemért, ezt az ajándékocsomagot adom szép teljesítményért... – ezt a gratulációt adom az első helyezésért?... hát jó, esetleg, adjunk gratulációt, egyefene... bár kicsit talán angolos: give it a try, meg értelme sem sok van – nem is mondunk ilyet. Erre is azt mondanám, mint a második mondatodhoz: élő szóban "elmegy" – mivel úgyis értjük, hogy mit akar mondani –, bár nyelvileg megbicsaklik...

igen, nyilván nem vetted észre, és nem is baj, hogy így tettél (még magyarázatom is volt rá :-), csak azért hívtam fel rá a figyelmet, mert ez is egy jele a katyvasznak.

"fogadja gratulációmat az egész sportkör nevében":

igen, az sem lenne rossz ilyen szempontból, természetesen.

én is így gondoltam, hogy ez is oké lenne, az csak egy további "torzulás", hogy gratulációNK lett belőle. (persze ez sem baj, így működik a nyelv)

ezzel a mondattal ugye az a baj, hogy ha szigorúak vagyunk logikailag, akkor azt jelentené, hogy arra kérjük az illetőt, hogy ő a sportkör nevében fogadja az én gratulációmat (vagyis mintha ő képviselné a sportkört, és nem én). természetesen minden ember tudja, hogy ez nem így van, mert valami iszonyat-durva szoftver van a fejünkben, és éppen ezért van az, hogy a nyelvi (fordító/értelmező/szövegalkotó) szoftverek még a lábunk nyomában sincsenek, és ha mégis sikerül valami kis észt passzírozni beléjük, akkor az leginkább a szövegkörnyezet, statisztikai elemzések, és ilyesmik alapján sikerülhet, különben szegény esélytelen egy ilyen mondatot önmagában jól érteni. :-)

Az teljesen mindegy ebből a szempontból, nem változtat rajta (sőt, így egy leheletnyivel még jobban azt jelenti, hiszen, egyrészt a fogadjá-hoz van közelebb, másrészt a mondat elején van, ami kiemelést jelent, márpedig amit kiemelünk az még hangsúlyosabb lesz, még jobban vonatkozik rá az állítmány (=fogadja)).

De ahogy mondtam, amiatt ne aggódj, a mondat nem rossz, érthető is, nem mondanám magyartalannak se, ne küzdj vele. :-) Csak egy vessző kell az első verzióba, a "kérem" elé is. (Meg esetleg lehet a gratulációnk után is, hiszen úgy is mondhatjuk, de az szabadon választott.)