Ezzel csak én vagyok így?

Az emberek túlnyomó többségének (több, mint a 90%-uknak) nincs diszgráfiája. Tőlük teljesen jogos elvárás, hogy tizenéves korukra megtanuljanak a saját anyanyelvükön írni, elfogadható helyesírással. Oké, hogy valaki nincs teljesen képben azzal, hogy összetettebb tulajdonnevek -i képzős alakjánál mit kell kis- és nagybetűvel írni. Egy-egy vesszőhiba is belefér, vagy egy-egy sajátos hiba, de az nem, hogy egy mondaton belül nyolc helyesírási hibát ejt, teljesen hétköznapi szavakat következetesen írnak helytelenül. (Lásd: tudtók, mijen, aszt, stb…)

Az, hogy valaki képes legyen teljesen hétköznapi mondatokat helyesen leírni, az ugyanolyan jogos elvárás, mint hogy ha valaki biciklizik, akkor legyen tisztában a KRESZ alapvető szabályaival. Aki viszont úgy közlekedik, hogy nem tartja be az elemi szabályokat sem, annak jogos kritika, hogy tanulja meg a KRESZ-t.

Ha valaki néha-néha elolvas egy könyvet, annak eszébe nem jutna leírni azt, hogy „aszt”, mert annyira sokszor látja a helyes formát, hogy az akkor is rögzül, ha nem akarja. Ha valaki többet chatel, mint amennyit olvas, annak meg jogos a kritika, az igenis szálljon magába, érezze magát kényelmetlenül, hogy még a saját anyanyelvén írni sem tanult meg.

~ ~ ~ ~ ~

Aki érintett – diszlexiás, diszgráfiás – , az meg fogadja el azt, hogy bizony kaphat ilyen reakciókat. Vagy ha el akarja ezeket kerülni, akkor írja a kérdése, válasza után, hogy (bocs a diszlexiámból fakadó hibákért). Oké, hogy a többségnek tekintettel kell lennie a kisebbségekre, de azt ne várja senki, hogy a többség mindenben alkalmazkodjon a kisebbséghez úgy, hogy a kisebbségnek semmi tennivalója ne legyen.

De az esetek több mint felénél a „diszlexia/diszgráfia kártya” csak kibúvó. Az illető nem diszlexiás, egyszerűen csak lusta volt tanulni, igénytelen a kezéből kikerülő írással szemben, lusta átfutni a leírt szöveget, mielőtt elküldené. Mert azt elég nehéz elhinni, hogy az oldalt többségében diszgráfiás felhasználók látogatják, hiszen a három mondatnál hosszabb kérdések és válaszok több mint felében legalább három helyesírási hiba van.

Amúgy aki diszlexiás, az is képes írni tanulni, nyelvtani szabályokat megérteni és elsajátítani az alkalmazásukat. Több szorgalom kell hozzá, de ő is képes az egyszerűbb nyelvtani szabályokat elsajátítani. Mondjuk olyan egyszerű dolgot, hogy a mondatot nagybetűvel kezdjük. Lehet, hogy nehezebben tanulja meg, de ha akarja, akkor megtanulja, és nem olyan nehéz dolog megnyomni azt a Shift billentyűt.

Több szorgalom kell hozzá, de ő is képes az egyszerűbb nyelvtani szabályokat elsajátítani.

Nem szorgalom kell a diszlexiásnak, diszgráfiásnak ahhoz, hogy megtanuljon írni-olvasni, hanem speciális módszer. Normál módszerrel hiába gyakorol sokat, téveszteni fogja a betűket, szavakat. Viszont ők ritkán írnak hosszabb szövegeket, tehát aki néhány mondatnál többet ír, annál jogos a kritika.

Ha igazunk van, akkor "szándékosan rontottnak" viszont elég jó minőségű, ezt el kell ismerni! Van benne munka, tapasztalat, változatosság, jól egyensúlyoz az érthetetlenség, és a még éppen kibogozhatóság határán, szóval szép munka! ;-)

(Ha tévedünk, és igazi – akkor is szép munka. :-)