Mi a különbség a "lenne" és a "volna" közt?

Szerintem a lenne azt jelenti, hogy mostantól és a jövőben. A volna pedig, hogy már eddig is volt, és ezután is lesz.

De nem biztos.

A volna : lenne kettősség kontrollvizsgálata

A feltételes mód jelen idejében a van lét- és segédigét mind a volna, mind a lenne típusú alakok képviselhetik. Kettősségről csakis ebben az esetben beszélhetünk; olyankor természetesen nem, ha nincs lehetőség a választásra. Eleve kizárhatjuk tehát az elemzésből a feltételes mód múlt idejének volna segédszavát (pl. „Jobban tanulhattál volna”), illetőleg a ’válik vmivé, vmilyenné’ jelentésű lesz igének a feltételes módú formáját (pl. „Belőled kitűnő játékos lenne”).

A volna : lenne párról már az akadémiai nyelvtanban ezt olvashatjuk: „A van ige feltételes jelen idejeként nyelvművelőink szerint jelenre vonatkoztatva a volna, jövőre ellenben a lënne való […]. A valóságos nyelvhasználat azonban nem mindig így alakul, még nagy költőinknél sem” (Tompa 1961: 492). A Nyelvművelő kézikönyvnek szintén az a véleménye, hogy „a két igealak különválasztására vonatkozó régebbi nyelvhelyességi szabályt nem kell mereven értelmeznünk” (Kovalovszky 1985: 1244), ezért gondosan elkülöníti egymástól a nyelvhasználat bemutatását és saját ajánlásait (1243–4). A kézikönyv nyomán készült Nyelvművelő kéziszótárban írtakat a rövidítések feloldásával idézem: „Hagyományosan a volna a jelenre, a lenne a jövőre vonatkozik: ha nem volnék beteg, ott lennék holnap az előadáson. A mai nyelvben már nemigen érvényesül ez a különbség, a lenne a jelenre vonatkoztatva is használható. A választékos fogalmazásban a jóhangzás is befolyásolja, melyiket válasszuk. […] Szerény(kedő) kérdésben […] inkább a volna alak járatos: volna egy perced számomra?” (Grétsy–Kemény szerk. 1996: 628). A néhány hónapja megjelent leíró nyelvészeti egyetemi tankönyv, a Magyar grammatika szerint pedig a volnék : lennék pár tagjai között a funkcióbeli különbség csupán árnyalatnyi: „az előbbinek erőteljesebb a jelenidő-, az utóbbinak a jövőidő-vonatkozása, amit azonban a nyelvhasználók inkább csak a nyelvi kódexet képviselő munkákból tudnak” (Kugler 2000: 119).

Az 1990-es években elkészült történeti nyelvtani szintézisnek a (főként kódexrészletekből, kisebb részben pedig világi nyelvemlékekből álló) törzsanyagában a volna : lenne kettősség tagjainak még 87 : 13 volt a százalékos előfordulási aránya (E. Abaffy 1992: 148). A szakirodalom megállapításai és mindennapi tapasztalataink alapján feltételezhetjük, hogy a mai nyelvhasználatban a részesedések egészen mások.

2. Hogy közelebb kerülhessek annak a megválaszolásához, milyen is ma ez az arány valójában, drámakorpuszon alapuló gyakorisági vizsgálatot végeztem. Eredményeit a Keszler Borbála születésnapjára összeállított emlékkönyvben tettem közzé (Horváth 1999).

Az alapkérdés, a kettősség tagjainak részesedése mellett ezek voltak az elemzés szempontjai: „Befolyásolja-e a volna és lenne közötti választást, ha a feltételes módú alak a jelen helyett inkább a jövőre vonatkozik? Más-e a két forma egymáshoz viszonyított gyakorisága az igei, illetőleg a segédigei szerepben? Függ-e a választás a feltételes móddal kifejezett funkcióárnyalatoktól? Nagyok-e az egyéni nyelvhasználatból adódó különbségek?” (Horváth 1999: 166).

Az elemzésre kiszemelt korpusz egy nyolc műből álló drámakötet volt. (A címe: Rivalda 86–87. A példák közlésekor R.-rel rövidítem. A bibliográfiai adatokat és a darabok listáját l. mostani írásom végén.) A drámákat teljes terjedelmükben feldolgoztam, vagyis a gyűjtés során a párbeszédek mellett a monológokat, továbbá a szerzői utasításokat, megjegyzéseket is figyelembe vettem.

A gyűjtés és az elemzés eredményeit most kontrollvizsgálat keretében mutatom be. Célszerűnek tartottam ugyanis, hogy – az ellenőrzés és az összevetés szándékával – a vizsgálódást más műfajra is kiterjesszem (vö. Horváth 1999: 170). Kontrollkorpusznak a drámakötettel nagyjából egykorú, harmincegy mai magyar elbeszélést tartalmazó gyűjteményt választottam. (A címe: Körkép 86. A példák idézésekor K.-val rövidítem. A bibliográfiai adatokat és az elbeszélések listáját l. írásom végén.) Mindegyik mű teljes terjedelmében bekerült a feldolgozott szövegmintába.

Azt, hogy a volna és a lenne típusú formák előfordulási adatai a két szövegmintán belül, valamint a műfajok közötti összevetésben statisztikailag számottevően különböznek-e egymástól, valószínűség-számítási próbával állapítottam meg. Az eltéréseket p < 0,05 esetén, azaz a véletlennek 5%-nál kevesebb lehetőséget hagyva tekintettem szignifikánsnak.

A példák közlésekor az elbeszéléseket részesítem előnyben, hiszen a korábbi elemzésben (Horváth 1999) a drámákból vett idézetek már szerepeltek.

Ugyanott (167) foglalkoztam az egyes drámák közötti különbségekkel a volna : lenne kettősség szempontjából. Mivel az elbeszélések száma nagy, és terjedelmük miatt egy-egy műre nem juthat sok adat, az egyes elbeszélések különbségeire nem térek ki. Írásom végén, a szövegminták listájához csatolva azonban mind az egyes elbeszélések, mind az egyes drámák mellett közlöm a bennük előforduló adatok számát.

Folytatás és táblázatok

[link]

"Semmi. Az angolban is két szó van a vízre: water & aqua. Itt is ugyanilyen a helyzet, csak magyarul :D"

??? Az aqua egy latin szó, de az angolszótárban sem láttom, hogy az angol hasonlófélét a "water"en kívül használna.