Szolnokon vagy Szolnokban?

Általánosságban elmondható, hogy a magyar helyek (ország, tájegységek, városok) esetében a -ra/-re, -on/-en-/-ön, -ról/-ről, az idegen helyek esetében pedig a -ba/-be, -ban/ben, -ból/-ből ragot használjuk.

De persze vannak kivételek, hiszen az m, n, ny, illetve az i és r végű nevek egy részét „idegenként” kezeljük:

Komáromba, Veszprémbe

Debrecenben, Szabadbattyánban,

Nagybátonyból, Pozsonyból

Győrben, Egerben, de Kolozsváron/Kolozsvárott, Solymáron – az r betűsöknél vagy így, vagy úgy használatos

Dunaharasztin/Dunaharasztiban, Lentin/Lentiben – az i betűsöknél sokszor mindkét alakot használják

A fenti „szabályt” el lehet fogadni általános érvényűként, de tudni kell, hogy vannak helyi szokások, például a csíkiak „Csíkszeredába” mennek, Berettyóújfalu környékén a „Pocsajban” kifejezést használják a „Pocsajon” helyett, a gömöriek pedig „Rimaszombatba” utaznak, ha hivatali teendőjük akad.

Egy bonyolultabb és egy egyszerűbb válasz:

1. A magyarban a locativus-lativus-ablatívus ragok (honnan-hol-hová? kérdésre felelőek) egy tőről fejlődtek a legtöbbször (házból-házban-házba). Ez éppen a kérdésed ellen szól, de közben több rag fejlődött ugyanarra az irányultságra, pl: Fél hatRA megfőzöm az ebédet. /Fél hatIG megfőzöm az ebédet.

2. Mindezt megdobja, hogy valóban léteznek helyi "specialitások", amolyan továbbélő nyelvjárási jelenségek. Ezek a grammatikát éppúgy érinthetik, mint a hangtant vagy alaktant.

Egy magyar-történelem szakos középiskolai tanár, aki SZOLNOKon érettségizett, és DEBRECENBEN tanít.