Az esztergályos miért nem csak esztergás?

ESZTERGA, fn. tárgyeset. esztergá-t.

Az úgynevezett esztergályos mesteremberek műeszköze, főszerszáma, melynek segítségével munkáikat készítik. Esztergában csinált munka. Az orbis pictusban vésűt jelent.

Természeti hangot utánzó szónak látszik, minthogy forgatáskor folytonos szter hangot ad, tehát annyi mint sztergó, rokonok vele a magyar zörgő, csörgő, csikorgó szók is; rokonnak látszik a hellen astragaloV is, mely a többek közt nyakgerincz jelentéssel bir; egyébiránt megegyezik vele a szláv sztrug. Törökül csďkrďk, honnan: csďkrďkdsď am. esztergás.

ESZTERGÁLYOS, (eszterga-aly-os) fn. tárgyeset esztergályos-t, tb. ~ok.

Mesterember, ki különféle kemény anyagokból, pl. fából, csontból, szaruból, gyántakőből sajátságos eszköz (eszterga) által míveket készít.

ESZTERGÁLYOSSÁG, (eszterga-aly-os-ság) fn. tárgyeset esztergályosság-ot. Esztergályos mesterség. Esztergályosságot tanulni.

ESZTERGÁLYOZ, (eszterga-aly-oz) átható ige múlt idő esztergályoz-tam, ~tál, ~ott.

Valamely mívet esztergában készít, csinál. Pipaszárakat, szopókákat, csapokat esztergályozni. Megesztergályoz, kiesztergályoz.

(Czuczor - Fogarasi: A magyar nyelv szótára)