Az értelmes magyar szó, hogy "idemossa"?

> Igaz, amit írsz, hogy van, amikor az ide különálló szóként, s

> van, amikor egybeírandó szóként használatos.

>

> Csakhogy, ahogyan ezt meg is jelölted, az 'ide' egyik esetben

> (hely)határozóként,

(határozóSZÓként)

> másik esetben igekötőként használatos. Az

> első esetben külön írandó, a második esetben egybe.

Igen. De mi ebben a „csakhogy”? Tudom, hogy így van (bár nem is teljesen van így, hiszen írtam olyan példát is, amelyben határozószóként szerepel összetett szóban...), de amire rá szerettem volna mutatni, az egyrészt éppen ez a kétféle lehetőség volt, másrészt hogy olykor nem is olyan könnyű eldönteni, hogy milyen szerepben áll az "ide".

Ennek persze az eredeti kérdéshez már nem sok köze van – de nem is arra reagáltam, hanem azokra a kommentekre, amelyek látszólag elfelejtkeztek az "ide" határozószói természetéről.

> Ide mossa át a szennyét a folyó.... Átmossa. Hova? Ide!

> Ide jött át a szomszédom. .... Átjött. Hova? Ide.

Jó, ezek egyértelmű esetek (hiszen van igekötő is az ide mellett, így nem kérdés, hogy az határozószó).

Én arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy vannak olyan esetek is, amikor elgondolkozik az ember, hogy hogy is van ez.

> Bocs, elfelejtettem még: szerintem nagyon is igaza van annak,

> aki az igekötős igék helyes írásához ragaszkodik. Ha az

> igekötő az ige előtt áll, a két szó egybeírandó, ez felel meg

> a magyar helyesírás szabályainak.

Szerintem is (és szerencsére más sem vitatja ezt :-).

A kérdés csak az, hogy miből lehet megállapítani, hogy mikor van szó igekötőről.

Kedves BringaManó!

Értem én az okfejtéseidet, azonban nem hinném, hogy olyan nagy arcot jelentene, hogy az ember előbb utóbb besokall a durva helyesírási hibáktól. Magamat nem tartom grammar-nácinak ezért egyáltalán. Konkréten erre a kérdésre is az egyik válaszadó zöldséget írt.

Egyáltalán nem az zavar többünket is, hogy nagyon finom dolgokat nem tudnak, hanem az, hogy általános iskola (alsó tagozat talán) szintű nyelvi dolgokat rendszeresen (!) elrontatnak.

Nincs mit szépíteni, ezen a fórumon jóval gyakoribb, hogy igekötős igét rosszul írnak, minthogy jól írnának. Tehát már nem arról van szó, hogy aránylag sok hiba becsúszik, hanem arról, hogy igekötős ige esetében ritkaságszámba megy, ha jól sikerül leírni...

Erre nyilván akkor tesz az ember megjegyzést, ha valamelyik válaszoló is hibás választ ad!

Továbbá nem szerencsés a durva és rendszeres nyelvtani hibákat azzal menteni, hogy milyen bonyolult a magyar nyelv és finomságokat fölhozni példának. Igen, minden kicsit is művelt ember tudja, hogy rendkívül bonyolult tud lenni és bárki hibázhat, de ez még nem indok arra, hogy a durva hibák futótűzként terjedjenek.

Kedves Bringa Manó!

Az 5., 10., 11. hozzászóló vagyok. A 10. hozzászólásban azért írtam Neked, amit írtam, mert vártam Tőled a finomságokra való kitérésedet. (Ami egy kicsit tényleg kitérő, mert a kérdés nem erről szól, de nagyon hasznos, és többeknek eszébe is jutott, csak nem írtak róla.)

Ha jól értelmezem, a lényeget tekintve egyetértünk.

Az 'ide' és a többi, általad felsorolt szavak esetében a lényeg: a mondanivaló, a közlési szándék.

Így az 'ide' a mondatban vagy határozói szerepet kap vagy állítmányi szerepben lesz cselekvést pontosító tényező. (Ennyit a határozóSZÓ megjegyzésedre.)

Azt remélem, hogy Te is ugyanúgy elszomorodsz azon, hogy 'az igekötőt az igével egybe kell írni, ha az az ige előtt áll' véleményeket ilyen mértékben lepontozzák, ahogyan ez eddig megtörtént.

További jó bringázást! :)