"mintha" vagy "mint ha"?

Nekünk anno a külön írt változatot tanították, az egybe írt verzióval csak versekben találkoztunk, és nem ugyanazt jelentette a kettő, de mindkettő helyes volt.

Én ha hasonlítok valamit ("olyan, mint" szövegszerkezetben), a külön írtat használom, mert így tanultuk, és elég jó tanáraim voltak. Mit mond az új helyesírás? Persze nem biztos, hogy megjegyzem. Az egybe írt nekem valahogy azokra az esetekre hasonlít, ahol nincs jelölve a toldalék, és azért írjuk egybe.

(megj. Kösse fel a gatyát az összes külföldi, aki magyart akar tanulni... Még nekünk se mindig egyértelmű.)

...De addig is, elsősegélynyújtás gyanánt:

1. A tanácsadó szerintem téved: a kérdezett esetben a különírt változat a helyes. (vö. ÉKsz.: "Olyan sötét, mintha éjszaka volna")

2. Korábban ezt bátorkodtam rittyenteni a témában:

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__538866..

Köszönöm szépen a választ! Kérlek, ne vedd győzködésnek, vagy vitatkozásnak, pláne kötekedésnek, csak ha már megemlítetted, akkor hadd írjam le, tájékoztatásképpen, hogy mi a helyzet ezzel a "hiedelemmel":

Az '54-es szabályzat nem ír róla külön, de a példákban így írja:

"november 1-ig vagy 1-jéig"

Ez a következő alkalommal sem változott, a 84-es 11. kiadásban, csak konkrétan erről is külön írtak:

296. "(...) Az elseje, elsején, elsejéig stb. szóalakok számjegyes írása: 1-je, 1-jén, 1-jéig stb. Az elseji v. elsejei szóalakok számjeggyel írva: 1-ji v. 1-jei."

A nemsokára(?) következő, 12. kiadásról pedig azt mondják a hírek, hogy mindkét formát meg fogja engedni:

[link]

"az elsején korábban számmal csupán 1-jén alakban volt írható, ezentúl elfogadható lesz az 1-én is; az elsej(e)i pedig az eddigi 1-j(e)i mellett 1-(e)i alakban is írható lesz."

(Ha az említett generációk közül valaki 1954 előtt tanulta, akkor ahhoz nem tudok hozzászólni, olyan régi szabályzatom nincsen.)

Bocsánat, amit a 84-esből idéztem, abból még nem egyértelmű, hogy nem változott, mert -ig végű alak nincs benne. A teljes szabály így néz ki (ebben már van):

"296. Az évet és a napot jelölő számjegyekhez a toldalékok pont nélkül, kötőjellel kapcsolódnak: az 1838-i árvíz; Magyarország 1514-ben; 1848. márc. 15-én; április 4-ig vagy 4-éig; 12-től vagy 12-étől; stb.

Az elseje, elsején, elsejéig stb. szóalakok számjegyes írása: 1-je, 1-jén, 1-jéig stb. Az elseji v. elsejei szóalakok számjeggyel írva: 1-ji v. 1-jei."

Jó, de akkor mitől függ, melyik tanár mit tanít?

Nekem az "elsején"-t így tanították (és mást nem fogadtak el): 1-jén

Az említett előző generációnak pedig így (akiket egy még korábbi generáció tanított): 1-én (és szintén kizárólag így fogadták el)

Érted a problémát? Ugyanez a gond a többi kérdéses kifejezéssel is. Egy pedagógus tanítja valahogy, azt az ember úgy jegyzi meg (már aki tanul), megtanulod valahogy, jónak hiszed, mert tanultál, aztán neked esnek miatta, pedig te csak abból merítesz, amit neked tanítottak jól vagy rosszul.

nálad teljesen oké, 84 óta egyértelmű.

54-84 között nem volt külön leírva, tehát könnyen lehet, hogy nem volt ennyire egyértelmű a tanások, és hasonlóan hozzáértők/érdeklődők számára, hiszen csak egy példából lehetett rá következtetni.

meg az is könnyen lehet, hogy aki a szüleidet tanította, az még az 54 előtti szabályzat alapján tanulta, és lehet, hogy akkor még annyira sem lehetett tudni, mint 54 után.

vagy az is lehet, hogy akkor még mindkettőt elfogadták, és ebből a tanítónéni kiválasztotta az egyiket az egyszerűség kedvéért.

de az is lehet, hogy 54 előtt még j nélkül volt.

...

Szóval így hagyományozódik nemzedékről nemzedékre az ismeretanyag – ami szokszor jó dolog, de ha változik a "tudomány", akkor sajnos hátráltatja a változás terjedését.

A kisiskolások szüleinek általános problémája, hogy néha jobban tudnak dolgokat, mint a tanár.

Ezzel több gond is van:

– ha máshogy tudom, mint a tanár, akkor honnan tudjam meg, melyikünknek van igaza?

– van, hogy a szülőnek nincs igaza, éppen ő van elmaradva, és így rossz rányba "tolja" a gyerekét;

– ha tényleg a tanár van elmaradva, akkor hogy mondjam ezt meg a gyereknek úgy, hogy azért ne romboljam nagyon a tanár tekintélyét?;

– és hogy mondjam meg finoman a tanárnak, hogy azért ez ne legyen konfrontáció?

stb. ...

Szóval értem a problémát. :-)

Az már rajtad múlik (életkorodon, habitusodon, szakterületeden), hogy hajlandó vagy-e követni azokat a dolgokat, amelyekről az idők során kiderül, hogy rosszul tudtad. Ha te nem szeretnéd, és azt mondod, hogy "Én így tanultam, én már mindig így fogom írni, punktum", akkor én nem fogok erősködni, minden bántás nélkül azt fogom mondani, hogy "OK, nyugodtan írd úgy, ezen nem fogunk összeveszni".

Ugyanakkor abba bele kell törődni, hogy a helyesírás kategóriában (vagy hasonló helyeken) bele fognak kötni a nyelvtannácik az élő fába is – erre rá se hederíts. Ahogy már az oviban tanítják: ne reagálj rá; vagy ahogy a ugyanezt a nagyobbaknak mondják a neten: ne etesd a trollt. :-)

Aki pedig beleköt a másikba, annak végképp nem lehet egy rossz szava sem, ha őt is ízekre szedik utána... :->

[Az utóbbi bekezdést csak általánosságban írtam, nem ránk vonatkozik. Azt hiszem, hogy ez a kérdés éppen mentes (eddig még) minden ilyesmitől – ritka szerencsés helyzet. :-)

tt csak az volt a gond, hogy egyesek határozottan kiválasztották az egyiket, miközben ez a kifejezéspár éppen az egyik legékesebb példája annak, amikor mindkettő jó.

Apropó, ezt a kérdőívet láttátok már?: [link] :-) ]