Ha úgy kezdődik a mondat, hogy 'véleményem szerint', teszünk utána vesszőt?

Ezek szerint nem. Sajnos a belinkelt tanácsban megpróbálták kiválogatni az idézetből a releváns részeket, a többit kipontozták (pl. a példákat, pedig azok talán többet segítenek, mint a magyarázat...). Így viszont – véleményem szerint – rosszabb lett a végeredmény: kevésbé érthető a dolog, mint ha az egész eredetit elolvasnánk:

"A beszélői viszonyulást kifejező módosítószók közül például a bizony, sajnos, persze, íme, szerintem/szerinted írásjelezése a közlő egyéni megítéléstől függ. Ha az ilyen módosítószók erősebben különülnek el a mondattól, és a beszédben szünet választja el őket, a vesszőt ki kell tenni eléjük vagy utánuk, közbevetéskor eléjük és utánuk is. A közbevetés jelölésére a gondolatjel és a zárójel is használatos. Mondat élén bevezető formulaként a vesszőn kívül tagoló írásjel lehet a kettőspont, esetleg a gondolatjel is, mondat végén hátravetésként pedig a gondolatjel vagy a zárójel: Bizony, ezt nem kellett volna. * A gyerekek – persze – egész délután ordítottak.  Szerintem: jobb volna, ha Géza és Tibi kibékülne. * Megbuktam a vizsgán – sajnos. * Ez a megoldás (szerintem) nem jó.

Ha azonban nem tagolódnak el, és a beszédben nem választja el őket szünet, a vessző (gondolatjel, zárójel) elhagyható: Sajnos nem értem a házi feladatot. * Szerintem ez egy jó példa. * Bizony sokat mesélt a nagyapám. * Béla persze elintézett mindent. (Lásd még 346.)"

A lényeg az, hogy itt "fakultatív" a vesszőhasználat, vagyis tkp. a "kiejtéshez" igazítjuk, hogy kitesszük-e – már ha van egyáltalán "kiejtés", amihez igazíthatjuk... Egy "sima" szövegnél, mondjuk egy mezei e-mail, egy tudományos dolgozat, egy újságcikk stb. szövegében (tehát amit viszonylag szenvtelenül, semlegesen olvasnánk fel), nem kell vessző, mert nem is hagynánk szünetet. Ha viszont ez pl. egy regényben van, ahol a szereplő mondja, akkor szituációtól függően lehet, hogy szünet van ott (ezt akár jelezheti is a szerző), és akkor helye lehet a vesszőnek:

"– Sajnos, ez most nem sikerült. – nyögte ki lassan, kimerülten."

"– Véleményem szerint, az a helyzet, hogy... szóval, én úgy mondanám... – kezdte bizonytalanul, időnként egy gondolatnyi szünetet tartva. – ..."

Ugyanígy előfordulhat egy dráma szövegében, vagy pl. ha egy videón elhangzó szöveg leiratát készítjük, illetve feliratot hozzá, stb.

Nem tudom, világos-e – vagy csak rontottam a helyzeten...(?) :-)

Igen, van is, aki úgy mondja, hogy "Sajnos, hogy nem tudok szépen beszélni az anyanyelvemen."

De úgy is mondhatjuk, hogy a "sajnos" a "sajnálatos módon" rövid formája, és akkor könnyebb kitalálni, kell-e vessző. Történetileg valószínűleg neked van igazad, a jelenlegi értelmét és használatát illetően viszont talán ez segít jobban.

Hát valamikor nekik is meg kell tanulniuk.

Mármint egyrészt a magyar szavakat (pl. releváns: "a tárgyhoz tartozó, idevágó; fontos, lényeges, meghatározó"), másrészt – ha nincs szótáruk szegényeknek – akkor még az internetet használni is: [link]

;-)

Én így "védem a nyelvünket" – a puristák ellen. ;-)

(De vajon a "purista" helyett mit kéne mondanom, ha purista lennék?... :-)