Gyermekfotózás vagy gyermek fotózás? Melyik verzió a helyes?

Macskakergetés? Macska kergetés?

Állatkínzás? Állat kínzás?

Ha nincs ott egy jel-rag-képző (macska kergetése, állatok kínzása), egybe írnám mind a kettőt.

Gyermekek fotózása, gyermeki fotózás, itt már külön megy a dolog, nem?

Ha helyettesítem a "fotó' szót egy szinonimával (gyermekfényképezés) akkor is felmerülne bennetek a kérdés?

Mindkettő helyes, de a kétféle "verziónak" más-más a jelentése.

Amikor ezt a két szót egybeírjuk, az összetett szó első tagja a másodiknak TÁRGYA. Gyermeket fotózni.

Amikor külön írjuk, akkor az első szó a cselekvést jelentő második szónak ALANYA.

A gyermek fényképez.

Például:

Rovarirtás. A rovart irtani.

Rovar irtás: Németországban egész erdők dőltek ki ismeretlen okból, - a vizsgálat során pedig kiderült, hogy négyzetméterenként NÉGYSZÁZ cserebogár-pajor rágta el a fák gyökerét. Tehát: erdőirtás történt, amit rovarok okoztak. (Itt az erdő a cselekvés tárgya, a rovar az alanya.)

Angoltanítás. Angol nyelvet tanítani.

Angol tanítás. Ez az angliai tanításról szólhat, amely esetleg más módszereket használ, mint a hazai tanítás. A magyar nyelv teljesen logikus, az ősi nyelvgyökökre épülő népes szóbokrokat teremteni már a legkisebb magyar gyerekek is képesek.

Óriási hiba volt, amikor oktatási újításként KÉPOLVASÁSRA kezdték tanítani a magyar gyerekeket, így ők alig tudtak felzárkózni a logikus magyar nyelvű szövegek HELYES olvasásához, a helyes szótagoláshoz és az olvasottak HELYES értelmezéséhez! A képolvasás inkább olyan gyerekeknek segíthet, akiknek anyanyelvén egy-egy betű, vagy betűcsoport szavanként különböző kiejtését kell megtanulnia (német, angol, francia...).

Képolvasás: képet olvasni.

Kép olvasás: értelmetlen, mert a kép nem tud olvasni. (Aki ezt írja, írni nem tud...)

Virágkötészet. Virágot kötni koszorúba, csokorba. Csak így, egybeírva helyes, mert a virág viszont nem tud kötni.

De nehogy kekeckedjünk az anyanyelvvel, a szóbokrokkal, a nyelvgyökökkel! Itt nem tárgy és alany egybeírása történik, hanem birtokosjelzőé és birtoké. Az anya nyelve, a szavak bokra, a nyelv teremtő szógyökei. (Pl. a KR gyökhöz tartozó szóbokor: kör, kar, karol, karika, kerék, kert, kerítés, kerület, kereszt (=kör-oszt)... vagy pl. a GR gyökhöz: gurul, gördül, guriga...)

A magyar nyelv logikáját ismerve rájöhetünk, hogy ha a magyar nyelv szóbokrában megtalálható szavak egyenként esetleg más nyelvekben is megvannak, akkor azokat ők vették át a magyar nyelvből, és nem mi vettük át tőlük!

Ó, jaj, kedves Kincsesné, ne haragudj, de nagyon elmentél az erdőbe (nem tudom, hogy rovart irtani-e, avagy erdőt).

És látom, hogy amilyen beható ismeretei vannak a magyartanításról elméleti szinten, ugyanolyan hiányosságok "ellensúlyozzák" ezt a helyesírás terén.

(Az utolsó bekezdésben foglalt „szittyuláshoz” viszont már semmi szellemeset nincs kedvem írni, mert inkább sírni tudnék.)

Nem ígérhetem, hogy mindent kibogozok, de kérem a kedves olvasókat, hogy – egyszerűen az eszüket használva – kétszer is gondolják meg, hogy van-e értelme az olvasottaknak. De azért kötelességemnek érzem, hogy legalább egy kicsit... (a teljesség igénye nélkül):

Pl. "gyermek fotózás"??? És akkor "ló nyerítés"? "autó dudálás"? "fül zúgás"? "fej fájás"? (Nem, nem ettől függ az egybeírás, és még csak nem is attól, hogy lehet-e tárgyas is az ige.)

Ha a gyermek fotóz, az is gyermekfotózás, egybeírva.

"az erdő a cselekvés tárgya, a rovar az alanya" - ettől még nem nevethetjük az esetet sem "rovar irtás"-nak (mert ennek semmi értelme), sem rovarirtásnak (mert az határozottan mást jelent a nyelvünkben, és ha már valami hasonlót szeretnénk mondani, akkor azt talán a rovarpusztítással lehetne kifejezni, ami még mindig kicsit kétértelmű ugyan önmagában, de talán a szövegkörnyezet segít...)

"Angol tanítás. Ez az angliai tanításról szólhat, amely esetleg más módszereket használ, mint a hazai tanítás." – Ez OK.

"Kép olvasás: értelmetlen, mert a kép nem tud olvasni."

Értelmetlen, de nem azért. Ha tudna olvasni, akkor azt is egybeírnánk, amikor a "képolvasás" azt fejezi ki, hogy a "kép olvas".

Egy hasonló példa, visszatérve a gyerekekhez:

A szobából halk dúdolást hallottam, de nem felnőtt volt odabenn, ez gyerekéneklés volt.

"Virágkötészet. Csak így, egybeírva helyes, mert a virág viszont nem tud kötni."

Igen, de nem azért. Ha tudna kötni, akkor azt is egybeírnánk, amikor a "virágkötészet" azt fejezi ki, hogy a "virág köt csokrot". Természetesen ennek nincs értelme, de megpróbálok kiötleni egy hasonló példát ehhez is... A gyereklövészet pl. egybeírandó, de véletlenül sem azt jelenti, hogy gyerekeket lövünk – bár nyelvtanilag jelenthetné ezt is akár –, hanem a kicsik által űzött lövészetről van szó.

(Tényleg van ilyen szó, ld. pl. itt [link] a Gyereklövészet menüpontot. A linket nem az egybeírás alátámasztására írom – hiszen egybeírás/különírás szempontjából elég mafla dolog lenne mezei internetes találatokra hivatkozni –, hanem a kifejezés létezését (és jelentését) igazolandó.

"Az anya nyelve..."

Az lehet, hogy az "az anya nyelve" is, de az én "anyanyelv"-emben már nem birtokviszony van, hanem jelentéstömörítő összetétel, hiszen a szó "elő- és utótagja között olyan bonyolult kapcsolat van, hogy az összetétel csak többszavas szerkezettel értelmezhető" (AkH. 129.), esetünkben pl. 'az anyától tanult nyelv', 'az anyatejjel magunkba szívott nyelv' (vagy idézhetném az értelmező szótárban szereplő, még ennél is hosszabban megfogalmazott jelentést...).

A cipőnyelv, na az egy jelöletlen, birtokos jelzős összetétel ('a cipő nyelve').

"A magyar nyelv logikáját ismerve rájöhetünk..." – ...pl. azokra a dolgokra, amelyeket fentebb fejtegettem... :-P

Az utolsó mondat teljesen jó lehetne egy szellemes írás vagy egy közepes kabarészám nyitómondatának (a klasszikusokat pl. mindenki ismeri: Istókhalma, Kappanhágó, Kardhágó...), de a fenti komment zárásaként sokkal inkább aggasztó... félek, hogy nem "slusszpoénnak" volt szánva. :-/

Ui.: A cserebogárpajor szóban semmi nem indokolja a kötőjelet, ezért egybeírjuk.