"Hát persze - bőg erre Zsóka -, ő este kimosta a holmiját, ő rendben tartja, de soha sincs semmije". Idézőjel?

De pontosan hogy Zsóka. Ő az, aki kimossa a holmiját, és nővére, Kati mindig lenyúlja.

Megragadom az alkalmat, hogy elküldjem a linkjét, mert annyira jó ez a könyv, és minden korosztálynak ajánlom.

Nem kell idézőjel, ezt Kati meséli el.

Mari és Zsóka,

ők a húgaim - majd még esik róluk szó -, mindig ezekkel a vacak rongyokkal gyötörnek.

Hazajövök az iskolából, még be se léptem az ajtón, rám támad Zsóka: „Mondd, te világ

rendetlensége, milyen kombiné van rajtad?” „Hát milyen van... rózsaszínű...” „Igen, de az

enyém!...” - és már bőg, pöröl, kelepel, segítségül hívja anyut, és jajgat. Hogy ő hiába mos,

hiába vasal, hiába stoppol, amikor a Kati... (A Kati én vagyok!!!) Anyu megkérdi, honnan

vettem elő a fehérneműt reggel. Mondom, hogy a ruhaszárító kötélről. Hát persze - bőg erre

Zsóka -, ő este kimosta a holmiját, ő rendben tartja, de soha sincs semmije...

[link]