Az "s" is szótagnak számít?

Szerintem verslábaknál nem számít külön szótagnak:

Férfiúról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott

s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját,

sok nép városait s eszejárását kitanulta,

s tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt a szivében,

menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét.

A válasz: Nem.

Bővebben, pontosabban kiegészítés az eddigiekhez:

"Végül ezt találtam:

szervetlen szótag: Ø + mássalhangzó(k) + Ø (pl. s, pszt, brr stb.)"

OK, ügyes vagy, de azt azért vegyük észre, hogy ez egy speciális alkalmazása szótagoknak, amelyet egy speciális műben speciális célból használt így egy (speciális) ember. :-) Olyannyira nincs ez máshol, hogy az "álszótag" keresésre nekem ezt az egyetlen(!) találatot adja a Google.

Szóval ezt felejtsd el, nyilván Szentkuthynál valamiért volt értelme, máshol nincs.

Akkor már inkább a Wiki:

[link]

Vigyázz, nem csak a magyar nyelvről ír! A magyarban pontosan egy magánhangzó van egy szótagban – se több, se kevesebb.

Érdemes/érdekes elolvasni a Wikihez linkelt Nádasdy-cikket:

[link]

(Ne tessék eltanulni belőle, hogy hosszú í-vel írja a ‘naiv’-ot. :-)

[Természetesen Nádasdynál a vége az, hogy haladni szeretne, nem teljesen jó neki, ami van – az utolsó mondata így szól:

"A megoldás tiszta és logikus, de ennyire ma már nem kéne finnugornak lennünk."

De ez már más kérdés, nem arról szól, hogy szótag-e az "s".]

A Wikihez van linkelve a szabályzat is, az is egyértelműen azt mondja: "Minden szó annyi szótagú, ahány magánhangzó van benne (...)"

Az "s" kötőhang, nem számít szótagnak.

Szótagnak csak az számít, amiben magánhangzó van.

Tipikus példája ennek Arany János Toldija, és Petőfi János vitéze.

Mindkettő mű 12 szótagból áll.

"Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel

Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel:"

Ösz-tö-vér kút-á-gas, hó-ri-hor-gas gém-mel,

Mé-lyen néz a kút-ba, sben-ne vi-zet kém-lel

"Ezeket mondotta szőke szép Iluska,

S a ruhákat egyre nagy serényen mosta."

E-ze-ket mon-dot-ta sző-ke szép I-lus-ka,

Sa ru-há-kat egy-re nagy se-ré-nyen mos-ta.

Szerényen javaslom, hogy ne keverjük össze a kötőhangot a kötőszóval...

A kötőhang(zó) "a szótő és a toldalék közötti rövid magánhangzó (pl. a ‘mondani’ v. a ‘házak’ szóban az ‘a’ hang)."

Az önmagában álló ‘s’ pedig egy kötőszó. (Amelyben nincs magánhangzó, így nulla darab szótagból áll, és szótagok számlálásánál – pl. egy versben – nem számít szótagnak. Ettől persze még nem írjuk egybe a szomszédos szóval, akkor sem, ha az a feladat, hogy szótagolva írjunk le valamit. A mostani kivételes esetben megtehetjük, de akkor érdemes jelezni a kedves kérdezőnek, hogy ilyet máskor nem csinálunk, csak a szótagok számlálásának érzékeltetése végett követtük el ezt a „gaztettet”. ;-)

Ok. Igazad van. :)

Nem kötőhang, kötőszó.

És ebben is:

"...ilyet máskor nem csinálunk, csak a szótagok számlálásának érzékeltetése végett követtük el ezt a „gaztettet”. ;-)