Hogyan helyes: nő vagy nől?

Jaj! Ez volt a legjobb válasz :

"Egyik szeretett versem (Valami alacsony iskolázottságú vidéki írta?):

Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár "

Alacsony iskolázottságú! Érted!?

Jászság, Heves megye környékén nyugodtan használjuk, hogy nől. Sőt, gyakoribb mint, a nő.

-Egy budapesti egyetemista szülők, egyetemista gyereke. 20/F

#5: "2. "de vidéken és főleg az alacsonyabb iskolázottságúak körében". Olyan nincs, hogy "vidéken", ugyanis a pest környéki tájszólás is csak egy a többi közül, és az irodalmi nyelvhez sem áll közelebb, mint bármelyik más dialektus. "

Ez igaz?

Nem az "alacsonyabb iskolázottság", hanem a földdel és az élettel kapcsolatos, ha valaki azt mondja: "nől"

Ehhez tudni kell, magyar nyelvünkben az újkori akadémikusok kiírtottak több olyan nyelvi sajátságot, mint például a folyamatos jelen, vagy a szenvedő szerkezet.

Nyelvünk sajátsága, hogy egyes szavakban a magánhangzók változhatnak, hajszálnyi különbséget eredményezve, pl. fel, föl. Vagy: nevel, növel. Ez utóbbi kettő mintegy magyarázza is egymást. A "nevelő" - "növeli" a rábizott gyermekben a tudást. Ugyanakkor a gyakorlat teszi a mestert, azaz "növekszik" vagy "növekedik" a tudása valakinek, anélkül, hogy egy pedagógus nevelné a már érett embert.

Budapesten, az V. kerületben van a "Papnövelde utca", jelezve, hogy nem "nevelik", hanem "növelik" a papi hívatást választókban az elhívatottság érzését, a tudással egyetemben.

A jószágot "neveljük", de képtelenek vagyunk "növelni", akárcsak a szántó-vető a növényt csak gondozni, öntözni tudja, még nevelni is (ekkor a vigyázás, óvás a jelentése), de a növényt "növelni" senki nem tudja.

A Bibliában van egyedi meghatározásként (szaknyelven: Hapax legomenon = egyetlen előfordulási hely) a következő kifejezés:

"Mert MAGÁTÓL terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban." (Mk 4:28)

Az idézett helyen a "magától" a görög szövegben "automaté" igével van kifejezve, ez az eredete a mai automata, autó(mobiL), auto-didakta szavaknak.

A fentiekből érthető, hogy a földdel, növényekkel, állatokkal kapcsolatban levő ember érzékeli, hogy vannak dolgok, amelyek mintegy "belülről", azaz maguktól "növekednek"

Ebben az esetben a "nől", mintegy folyamatosságot érzékeltető ige, amit népmesében lehet tetten érni:

"nől, növekszik".

Én emlékszem, gyermekkoromban hallottam a "nyől" hangzással kiejteni, ahogy maga elé dünnyögte a növényt, jószágot szemlélő gazda. Hasonlóan, az Alföld keleti részén, amikor megszomjazott a nagymamám, azt mondta: "innya".

A "nől", ösztönös nyelvi érzésem szerint a növekedés folyamatosságát fejezi ki, ha rá-érzéssel használja az ember.

Akiből viszont hiányzik ez a "rá-érzés", az nem annyira "műveletlen = alacsonyabb iskolázott", hanem inkább a nyelvi sajátosságra, és a környzeti változást kevésbé érzékenyen kifejezni képes az, aki mintegy "bersgadtan" akkor is így mondja, amikor nem utal semmi a folyamatosságra.

--

Most, (2018. június 8) a könyvhéten kapható Sántha Attila: BÜHNAGY székely SZÓTÁR -a. Tetten érhetőek a módosulások, rövidülések, a szavak egyes részeinek az elharapása, amikor mintegy csak "hozzá gondolja" a hiányzó részt, amit az irodalmi nyelv teljes egészében - k i b e t ű z, azaz ki-, be-, tűz = ki is, be is tűzi, hogy érthetőbb legyen. :)

Fekete Bárány (69 F)