Ironikus. Több definíció?

Miért ne lehetne egy szónak többféle jelentése?

Amúgy én az iróniát úgy szoktam meghatározni, hogy rejtett gúny, a szarkazmust pedig úgy, hogy bántó/sértő/megalázó irónia.

Az atombomba "kigúnyolja" a biztonságot. A kislány is valamilyen értelemben kigúnyolja a sorsát (oké ez tényleg erőltetett egy kicsit, de végül is azért jó, hogy van külön szavunk rá, mert más szavakkal nehéz körülírni). Ha nem nyilvánvaló módon tudod felhívni a figyelmet valakinek valamilyen hibájára az humoros lehet.

A két említett példában ugyanazt jelenti: fanyar módon vicces, röhejes, kissé ellentmondásos, majdnem ugyanezt lehet kifejezni azzal, hogy a sors fintora.

Egyébként az idézett mondatokat nem tekinteném iránytűnek, az első magyartalan, a másodikban súlyos nyelvtani hibák vannak. A fordítót/szerzőt nem nevezném munkája mesterének.

Nos, az itt a bökkenő, hogy az "ironikus" szép szavunk valójában idegen szó.

Az idegen szavaknak pedig többnyire többféle jelentése van.

A kérdésben szereplő "irónia" szó magyarbeli megfelelői: él, élc, gúny, gúnyolódás, csipkelődés, csúfolódás, ingerkedés, (burkolt, kesernyés, de szellemes) lekicsinylés... "ironikus"-nál kiegészülve derűs-gunyoros jelentéssel

Ki lehet közülük választani a legpontosabb, a leginkább kifejező jelentést, és akkor a hallgató/olvasó számára minden világos lesz.

Az idegen szavakat nem egyszer, és ráadásul, értelemzavaróan helytelenül használják. Mindenki (a gondolatközlő, a hallgató/olvasó) többet érne, jobban járna, a magyar szóhasználattal.