Mikor melyiket használjuk. Mi a különbség?

írnék - ez a helyes

írnák - ilyen szó nincs a magyarban

írnék---> E/1 Én írnék egy könyvet.

Írnák---> T/3 Ők írnák, amit mondok, ha lenne náluk toll.

ha arra gondolsz, hogy néha emberek az írnákot is egyes szám első személyben használják, az csak helytelen használat. ill. bizonyos régiókban szokták így használni.

Az igei személyrag E/1, jelen idő, feltételes mód esetén az alanyi ragozás szerint mindig -nék.

A -nák a T/3, jelen idő, feltételes mód, tárgyas ragozás szerinti igei személyrag.

Nemrég volt egy hasonló kérdés:

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__267640..

Üdv. :)

Ezen a fórumon szépen vesézik a témát:

[link]

Egyik hozzászólást idézném úgy érdekességképpen:

(Akitlosz)

"1. "ha probléma, hogy a -nék egyalakú,"

De nem egy alakú!

lásd (ők) ennék, vs. (ők) innák.

Éppen ez a lényeg, hogy a -nák -nék két alakú toldalék, mégis csak egyiket akarják használtatni egyesek.

Miért?

Azért, mert van egy olyan magyar nyelvváltozat, amelyik imád a szavak végére, mindegyikre, csak éket pakolni, figyelmen kívül hagyva a magánhangzó harmóniát.

Lásd pl. szíveskedjen helyett szíveskedjék, méltóztasson helyett méltóztassék, egyen helyett egyék, igyon helyett igyék stb.

De mint itt, ebben is látszik létezik másféle magyar nyelvváltozat is, nem általános.

Amúgy ez a köznyelviség hátránya, ha egységesíteni akarnak egy nyelvet, akkor abból sok változat, variáció kimarad, és elveszhet. Mindez ugyan nem gazdagítja, hanem szegényíti a nyelvet szerény véleményem szerint.

2. Az i-k csak látszólag sérthetik egyesek szemében a magánhangzó harmóniát. Valójában nem kivételek, hanem valószínűleg csupán kétféle i létezett a magyar nyelvben. Ez a kivételezés a mély i magánhangzó nyoma. A magyar nyelvben az i tehát nem egyértelműen számít magas hangrendűnek, sokszor mélynek számít kötelezően és egyértelműen.

Mély i-t szintén könnyű ejteni. Csupáncsak jól ki kell nyitni a szájat, mintha á-t akarnánk ejteni, aztán i-t ejtünk. Ez az i így mély lesz. Minél inkább nyitva a száj, annál mélyebb az i, minél kevésbé annál magasabb.

A török nyelvben is van ilyen i, és az orosz jeri is hasonlít rá.

Az lehet, hogy a mai köznyelvben már semmilyen különbség sincs az i-k között - érdekes, valakik éppen ugyanezt akarják bemagyarázni az ly és a j, meg az ë és az e eseteiben is - de ettől még mégis majdnem mindenki tudja, érzi, hogy hol, melyik szóban volt mély i, és így mély toldalékot kell hozzátenni.

Azaz éppen a magánhangzó illeszkedés szabály nem változott meg, és éppen amiatt sérti látszólag a toldalékolás a hangrendet. Valójában éppen ezért tűnnek kivételnek, mert nem sérti, hanem csupán egy mára elfeledett magánhangzó emlékét őrzi a toldalékolás, kiejtett beszédben is.

Ahogy egyre több hang akaródzik eltűnni a magyar nyelvből, úgy lesz egyre nehezebb megérteni a nyelvtani szabályokat, szabályszerűségeket, hangrendi illeszkedést.

Például kettő különböző rag összemosódik, nehezebben érthetővé téve a beszédet, ha eltűnnek a különböző magánhangzók, nem mindegy, hogy mentek (ti) vagy mentek (ők). Nem mindenkinek egyértelmű, hogy a -tëk és a -tek az kettő különböző rag, pedig a -tok és a -tak is az és azt mégis mindenki tudja.

Szóval az -ik tekintetében csak látszólag van ellentmondás, valójában nagyon is ragaszkodik a toldalékolás az eredeti kiejtéshez.

Mivel az ma már nem használt, ezért tűnik kivételnek."

@ beglerbég:

Csaknem magadat idézted? :P

Figyelmedbe ajánlom Ateesh6800 kommentjeit, de összefoglalom a lényeget: Jelen időben, feltételes módban, E/1-ben az alanyi ragozás szerinti igei személyrag csak és kizárólag a -NÉK; azaz ebben az esetben csak EGYETLEN alak létezik, nem kettő; a magánhangzó-illeszkedés törvénye ebben az esetben NEM érvényes. A köznyelvi normától való eltérés, azaz jelen esetben a "nákozás" súlyos nyelvi hiba.

Értsd már meg, légy szíves. :)

Nem mellesleg Pest megyei létemre nagyon szeretem a tájszólásokat (pl. palóc, somogyi, szögedi), ill. a tájnyelvi szavakat is, de ehhez nem okvetlenül tartozik hozzá a nyelvi hibák tolerálása. Egyetlen kivételt tudok, amikor túlléptem ezen: egy nagyon kedves felvidéki ismerősöm esetében "elnézem" a suksükölést, tehát őt - a környezetem, az ismeretségi köröm más tagjaival ellentétben - nem javítom folyamatosan. :)

Valószínűleg téged is élvezettel hallgatnálak, amennyiben úgy is beszélsz, ahogy néha írsz: Emlékszem egy válaszodra, ami nagyon tetszett; próbáltam visszakeresni, de nem találtam. :(

[Valami olyasmi volt, hogy "megen' kapni fogsz a fejedre"... :) ]

Ajánlom figyelmedbe az alábbi kérdést, az általam oda bemásolt linkekkel együtt; és örülnék, ha gazdagítanád néhány tájnyelvi szóval a közös gyűjteményünket:

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__265532..

Üdv. :)

@Berta Wooster

Nem magamat idéztem. Annyi érdekes gondolat van a világon, csak győzzük válogatni! :)

Értem én, amit írol. Én ne érteném... :)

A szabályt is ismerik sokan. De a kérdés az az, hogy milyen esetben kötelező a norma követése?

A normától való eltérés, csak a norma szabályrendszerén belül hiba. Ez így igaz. Vegyük a mi esetünkbe' a "nákolást". Abban tér el a normától, hogy ott, ahol a norma megszegi a hangrendi illeszkedést, a "nákolók" bétartják. Tehát bizonyos rendszer szerint teszik.

A kérdező viszont felvetette az "írnék/írnák" esetét. Az "írnák" kapásból szegi a hangrendi illeszkedést, tehát valami speciális eset. Erre idéztem az előző hozzászólásban.

Mindkét félnek igaza van. Ez a kis vizuális példa segít szemléltetni. :)

[link]

Minden alak megfelel egy nyelvváltozatnak. Tegyük fel, hogy a golyóbis a norma. Ez beleillik a körbe, de a kocka pl. már nem. A kocka a négyzetbe belefér, de a háromszögbe már megint nem. Mindegyiket lehet használni a saját helyén, de a másikba már nem illik/hibának számít. [Bocsi az esetlen példáért, nekem a vizualizáció segíteni szokott.]

Szóval a kérdés még mindig az, hogy mikor kötelező a norma követése?

Erre egy remek példát Finnországból tudok felhozni. A normát tanítják az iskolába', használják a hivatalos weboldalakon, boltokba' és hirdetésekhez. Ennek ellenére, pl. a repülős útifüzetbe' azt írják, hogy "...Ha úgy helsinkiinek akar látszani, akkor érdemes megtanulnia a helsinkii szlenget. Ééés aztán szépen leírják a jellegzetességeit.

A szleng ugyebár eléggé képlékeny változat. A norma szerint, szinte minden eleme hibának tekinthető. Akkor miért propagálják?

A helyzet az, hogy más országokban a dialektusok és szociolektusok, nem a tanultsági szintet, hanem egy közösséghez való tartozást jelölnek. A norma pediglen a helyén van kezelve, egy közös dialektus. Hasonlóan az angolhoz ami pl. közös nyelvnek nevezhető Európában, a norma ez esetben nyelven belüli "közös nyelvnek tekinthető". Nálunk megszaladt a ló, de meg lehet fogni. :)

Amúgy én úgy beszélek, ahogy irok*, meg nem is. Az a helyzet, hogy suli előtt erős tájszólást tanultam a nagyszülőktől, dédmamámtól. Később az iskolába' szépen belém sulykolták a nyelvnácizást. Ilyen is voltam évekig. Aztán világot láttam... meg összehasonlítottam a dolgokat. Ez azzal járt, hogy tüzetesebben tanulmányoztam a különböző nyelvváltozatokat és megítélésüket. (Elég egyoldalú :D)Végül arra a következtetésre jutottam, hogy ma már oktatás szinte mindenki számára elérhető, ezért a norma követése nem feltétlen egyenlő a tanultsággal. Így megalkottam az idiolektusom (déd+nagyszülők+tanulmányok), nem természetes képződmény, plusz gyakran váltogatom a tartalmát. Olyan ízes-vegyes. :D

[A vérmesebb hozzászólóknak üzenem, hogy nyugodtság van, sértegetés nélkül lehet csak érdembe' beszélgetni. :)]

Rendben, beglerbég, sejtettem, hogy nem hagyod magad csak úgy...

Elolvastam háromszor is, amit írtál. De csak némely szavak miatt. :P

Á, nem, azért megpróbáltam meg is érteni a szöveget és az álláspontodat is. De úgy döntöttem, hogy inkább maradok konzervatív. :)

És most, ha kérhetlek, sipirc a linkelt kérdéshez szavakat írni, de izibe'. :)

Üdv. :)