A turistát miért rövid u-val írjuk? (túra)

Sziasztok!

Először is az alapkérdéshez:

Akh. 28. "A közkeletű idegen szavak nagy részében egyes idegen eredetű képzők előtt a tő belseji hosszú magánhangzó időtartama megrövidül."

Pl.: múzeum -> muzeális; kultúra -> kulturális; irónia -> ironikus, ironizál; szimfónia -> szimfonikus; szimbólum -> szimbolikus, szimbolista; paródia -> parodista, parodizál

A második kérdés: Miért ejtjük hosszan az [ú] hangot a turista szóban?

1., Helytelen megszokásból, mint ahogyan a fenti példáknál is gyakran hosszan ejtik és írják a magánhangzókat.

2., Másodlagos ok lehet, hogy egyes idegen eredetű szavakba "belehallunk" egy másik szót, aminek pedig semmi köze nincs hozzá.

Pl. kefir -> az ír miatt sokan hosszú í-vel ejtik és írják; naiv, naiva, naivitás -> ugyanez a jelenség az "ív" szó miatt; szerviz -> a "víz" hosszú í, ugyebár...; szolid -> keverik a "szelíd" szóval.

A "turista" szóba vagy a szótövet halljuk bele (túra), vagy a "túr" szót, nem tudom eldönteni... :)

A magyar szavakhoz egy kis kiegészítés:

Akh. 27. a) Néhány, hosszú í, ú, ű hangot tartalmazó szó a toldalékolás során többnyire megőrzi a tő belseji magánhangzó hosszúságát, pl. szív -> szíves, szívesen; de némely származékban megrövidül.

Pl. gúny -> gunyoros, DE: gúnyos; zsír -> zsiradék, DE: zsíros; híz(ik) -> hizlaló, DE: hízott; gyűr -> gyürkőzik, DE: gyűrött; szűr - > szüremlik, szüret, DE: szűrés; szűn(ik) -> szüntelen; tűr -> türelem; bíz(ik) -> biztat; húg -> hugica; tíz -> tized, DE: tízes.

Üdv. :)