Kamu, hogy a finom szót régen hosszú í-vel írták?

Az Etimológiai szótár szerint a latin "finus" szóból ered, ami "nagyon jó"-t jelent. A középkori latin szó semleges alakja a "finum", ami a "finum aurum" és "finum argentum" (színarany, színezüst) szókapcsolatokból kerülhetett a magyarba.

Ez alapján nem valószínű, hogy "fínom"-nak írták, bár ez önmagában még nem jelent hiteles bizonyítékot.

előttem írták, hogy a nyomaték kedvéért...ha nem is írjuk, inkább ejtjük...

beszélgetés közben szokták pejoratív felhanggal ejteni pl. fínom úriember...itt a fíííínom, az csak kiejtve az igazi, de más szóban is így van..egyébként finom.

Nekem fogalmam sincs, de az alapján, amit a 6. válaszoló írt, elképzelhetőnek tartom.

Ugyanis tudomásom szerint a latin nyelvben legtöbbször a szavak első szótagján van a hangsúly, amit pedig nem (csak) egy nyomatékot jelent, mint a magyarban [hangerővel], hanem a magánhangzó hosszabb ejtését (is).

A latinból származó olasz nyelvben teljesen biztosan így működik: írásban ritkán jelölnek hosszú magánhangzót, de a hangsúlyos magánhangzókat hosszan ejtik.

Tehát ha a finum szó ejtése: [fínum], akkor a magyar nyelvbe is hosszú í-vel ejtve kerülhetett át, innen pedig egyenes út, hogy hosszú í-vel is írták.

Ha butaságot írtam, rosszul következtettem, akkor elnézést, csak próbáltam agyalni egy kicsit a dolgon.

Üdv. :)