Az "y" magánhangzó vagy mássalhangzó?

Az "y" egy betű.

- új betűt alkothat egy másikkal

- valahol "i"-nek ejtjük

- valahol "ü"-nek

- valahol "j"-nek

Még jó, hogy írtam, hogy az "y" NEM hangzó; amikor az "i"-ről beszélünk, hogy magán- vagy mássalhangzó, akkor az "i" HANGról beszélünk, amit az "i" BETŰvel jelölünk. Az "y" BETŰ jelölhet több HANGot is.

második

Ne vitatkozzatok már, szerintem minden válaszadó segíteni akar, és mindenkinek igaza van. :-)

Vagy senkinek nincs? :-)

Próbálkozom én is... Ha sikertelenül, akkor majd kijavít valaki előbb-utóbb. :-)

Az "y" vitán felül egy betű. Gyakoriság szempontjából az ún. "ritka betűk" csoportjába tartozik. Ebbe a csoportba tartoznak még a dz, dzs, q, x és w betűk.

Még pár évtizede az e csoportba tartozó betűket csak 2. osztályban tanították, ma már 1.-ben. Régen az ábécét is ezek nélkül tanulták a gyerekek, ma már ezekkel együtt tanulják (ún. kiegészített ábécé, 44 betű).

_Az "y" mássalhangzó._

Nem tudom megindokolni szakszerűen, hogy miért.

(Ld.: Kiejtéskor a levegő akadályba ütközik vagy sem?)

DE: 1. A magánhangzók teljesen biztosan a következők:

a, á, e, é, i, í, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű.

Tehát mivel itt nem szerepel, ebből következőleg _nem_ magánhangzó. (Függetlenül attól, hogy adott esetben milyen hangot jelöl, minek ejtjük.)

2. A mássalhangzókat nem írom le külön: a magyar ábécé összes többi betűje.

A tankönyvek szerint igenis mássalhangzó, azon belül is az _egyjegyűek_ csoportjába tartozik.

És igaz, kétjegyű betűket alkothat: gy, ly, ny, ty.

Önmagában állva olvasáskor általában i-nek ejtjük.

A kérdésre tehát a pontos válasz: Az "y" mássalhangzó.

Kibővítve: Az "y" egyjegyű mássalhangzó.

Áá, nem kéne vitatkozni, de nem bírom ki, hogy ne mondjam el, hogy az "y" nem hangzó. Az "á", "ű", "o", "é", stb. sem hangok, hanem BETŰK, amivel hangokat JELÖLÜNK, a hangok pedig az [a:], [y:], [o], [e:], stb. Na, az "y" nem csak egy hangot jelölhet, hanem többet is. Az "y"-t valamikor "i"-nek ajtjük, ami egy magánhangzó([i]), de nem az "y" jel a hangzó, hanem amit kimondunk. Valamikor "j"-nek ejtjük([j]), ami pedig mássalhangzó.

Az, hogy egy másik betűvel egy újabbat alkothat, amivel egy másik hangot jelölünk, egy másik dolog, ilyenkor értelmetlen magában meghatározni.

második

Jogos... :-)))

Ennyire nem akartam elmélyülni benne, pusztán leírtam azt, ami az általános iskola 1. és 2. osztályos tankönyvekben szerepel. Ott pedig nincs jelölve sehogy.

Természetesen megkülönböztetjük a betűt a hangtól, "definiáljuk" is; de írásban nem jelöljük mindenféle zárójelekkel, hogy most épp a betűre vagy a hangra gondolunk.

Pl. 2. o. - os nyelvtan dolgozat egyik feladattípusa a magán- és mássalhangzók válogatása, méghozzá hosszúság szerint is. A hangot jelölő betű "csupasz" leírása tökéletes megoldásnak számít azon a szinten.

Meg lehet, hogy az enyémen is... :-)

Gondolom azért nincs ez "megtanítva", mert a mostani magyar nyelvben az "y"-t magában nem használjuk, csak régies írású vagy idegen szavakban. Ilyen esetben többféle hangértékkel bírhat, ami lehet magán- és mássalhangzó is(az angolban is lehet több ejtése: [ɪ], [j], [aɪ]). Annyira nem nagy szám amúgy...:D

második

Kedves második és egyben előző!

Ne bonyolítsd már, légy oly kedves, ne bonyolítsd már! :-)

Igen, valószínűleg azért. Kínlódnak vele a kicsik így is eleget olvasás- és írástanuláskor, később meg nyelvtanon.

Szerintem egyébként teljesen felesleges 1.-ben szenvedni vele, mivel olyan keveset használják / gyakorolják, 2.-ra úgyis elfelejtik, legalábbis a többség.

Angolul meg tanultam, köszi, legalábbis próbálkoztam...:-)

De ha pusztán csak nem tudtál ellenállni a közlési vágyadnak, mint fentebb sem, akkor megbocsátom. :-)

"Annyira nem nagy szám amúgy...:D"

Mármint micsoda nem nagy szám?