A méh mint szerv szóban is néma marad a h?

Én úgy tudom néma. Ezt tudom mondani az anyaméhvel kapcsolatban!

-illéspityu-

Utolsó vagyok.

bocsi, nem olvastam figyelmesen a kérdést. a kettős jelentés mindegy, ha rovarról, ha szervről van szó, néma marad a h hang a szó végén.

Méhem, méhemben, méhben.

Nem néma a h!!!

Nem pl mém, hanem méhem. A méh (a szerv) éppen, hogy kivétel a néma h alól, nem, nem olyan, mint a düh, oláh, méh (a rovar), ezekben néma a h.

A női testrészben tehát nem néma, a rovar esetében igen.

Azért néma, mert nem ejted ki, csak leírod. A düh szónál is leírod, de nem ejted.

[link]

-illéspityu-

A méh szóban, mint női szervben NEM néma a h hang.

Aki nem hiszi, járjon utána. Ez nem vitatéma, hanem evidencia, plusz nem lenne baj, de legalább hasznos volna, ha ezt a kedves válaszadók is megtennék, mielőtt leírják, amit gondolnak. Mert az nem feltétlenül helyes.:)

"A szóvégi h egyes magyar szavakban néma: düh, oláh, méh (a rovar) (ejtsd: dü, olá, mé). A -val, -vel ragos változatokban v-t használunk (pléhvel, oláhval, méhvel). Kivétel pl. a női testrész (méh, méhhel). "

Forrás:

[link]

Az írta jól, aki így tudta.:)

HSz. 75. A céh, cseh, düh, juh, méh, pléh, rüh stb. névszóban a h-t csak akkor ejtjük, ha a toldalék magán¬¬hangzóval kezdődik, vagy magánhangzóval járul a tőhöz. A kiejtésben tehát néma a h ezekben: cseh, Csehszlovákia, csehnek, csehvel, csehtől; méh, méhkas, méhnek, méhvel; juh, juhval, juhtúró, juhakol; stb. – Hangzik a h ezekben: csehek, csehet, csehül; méhek, méhes; juhok, juhász; stb. – Az írásban azonban, mint a példák is mutatják, a szavak minden alakjában jelen van a h.

A bolyh, doh, éh, enyh, fellah, keh, moh, padisah, potroh, sah, Allah, Zilah stb. szónak minden alak¬¬jában ejteni szoktuk a h-t, és mindig írjuk is. – A ch végű szavak (pl. almanach, pech stb.) végén is mindig ejtjük a h-t. [Vö. 42., 83. e)]

A h végű szavak egy részének kiejtése ingadozik. Így például az ah, áh, eh, hah, heh indulat¬szó ejtésében váltakozik a h-s alak a h-tlannal. A MÉH betűszó inkább h-s ejtésű, mint h-tlan. – Akárhogyan ejtsük is azonban a h végű névszókat, a h betűt írásban mindig feltüntetjük.

( [link]