Pontosan mikor kell vesszőt tenni egy mondatban?

Azért azt nem mondanám, hogy első osztályban kellene ezt elsajátítani. Akkor még csak a betűket tanulják! Inkább hatodik vagy hetedik osztály környékén.

Egyébként meg még a tanárok is rosszul tanítják. Nekünk tizenegyedik osztályban is többször mondta a nyelvtantanár, hogy a hogy előtt mindig van vessző, ami nem igaz, mert azért van egy pár kivétel.

Na, ráadásul az "egypár" meg egybeírandó, ha 'néhány' értelemben használod... ;-)

Egyébként a nyelvtani ökölszabályok már csak ilyenek:

mindig úgy tanítják a gyerekeknek, hogy "mindig így-meg-úgy van" – de közben azért mindig van kivétel. :-)

(OK, persze hogy* ez alól is van kivétel. ;-)

* igen, vessző nélkül! tudtad?

Rettenetes zavaró... Hogy micsoda? Idézek az egyik korábbi válaszból, a helyesirási szabályzatból:

243. Az összetett mondatok tagmondatait általában vesszővel választjuk el egymástól.

a) A tagmondatok határán a vessző mindig kiteendo, akár van kötoszó, akár nincs...

249. Az egymásnak alárendelt mondatrészek közé általában nem kell írásjelet tenni.

Grécsi László legyen, aki ezt a látszólagos ellentmondást meg tudja magyarázni nekem...

Egyszer hallottam egy elég furcsa alkalmazási szabályt, de úgy tűnik, 90%-ban igaz.

"Oda kell vesszőt tenni, ahol élőszóban azt mondanád,'ba...meg'!"

a "látszólagos ellentmondásról":

szerintem kevered a mondatrészt és a tagmondatot.

a szabályt én is hallottam, és bármennyire is berzenkedik ellene a jól nevelt(nek látszani akaró) énem, fájdalmasan működőképesnek tűnik... :-)

Akkor nekifutok még egyszer:

243. Az összetett mondatok tagmondatait általában vesszővel választjuk el egymástól. - Ez azt mondja, hogy ÁLTALÁBAN

a) A tagmondatok határán a vessző mindig kiteendo, akár van kötoszó, akár nincs... - ez pedig azt mondja, hogy MINDIG

249. Az egymásnak alárendelt mondatrészek közé általában nem kell írásjelet tenni. - ez esetben pedig sokszor (bár nem mindig) helyesnek tűnhet a vessző.

Nem kevertem össze őket, csak nem választottam szét elég élesen, igy egybeolvadt az egész. Elnézést, az én hibám volt.

Semmi gond! (Én azt hittem, a két szabálypont között vélsz ellentétet látni.)

Nos, javaslom, hogy beszéljünk inkább az aktuális szabályzatról, abban ez a 244. és 250. pont:

[link]

[link]

A 244.-ben a), b), c)-ben leírja, hogy mikor kell "mindig" – illetve c)-ben arról is megemlékezik, hogy a "több mint" mikor nem tagmondathatár –, a D9-ben viszont már van egy "rendszerint", ugyanis "Nem hibás azonban az sem, ha a kiejtésbeli tagolást követve akár csupán a hogy elé, akár a kapcsolat mindkét tagja elé vesszőt teszünk."

A 250.-ben hasonlóan: a): "nem teszünk", b): "nem teszünk", a c)-ben azonban már csak "többnyire nem": "Ha azonban az igeneves szerkezet szinte külön mellékmondatnak érződik, vagy hátravetve a mondathoz lazán kapcsolódik, célszerű vesszővel elkülöníteni"

Remélem, így érthető.

(Nálad az általános bevezetések után csak egy-egy, annak – látszólag! – ellentmondó felsorolási pont állt.)

Okos diák nem hisz el mindent a tanárnak, hanem utánanéz, gondolkodik.

Persze ha van mivel. Ha nincs elég ész, akkor ír, ahogy tud. A helyesírásából mindenkinek kiderül, mennyire okos, és milyen ember.

A kérdezőnek pl. nagyon jó a helyesírása, sőt a vesszőhasználata is. Úgyhogy minden rendben.

A szabályzatban kell megnézni, mikor kell vessző, felsorolni egy földi halandónak elég kemény feladat lenne.