Miért 2-3 karakterből álló betűket használunk egyes hangok, pl. a cs, sz, ty stb.. jelölésére, ahelyett hogy a Č, Ň, Š, Ť, Ž betűket használnánk?

Az első már leírta - de még hozzáteszem - hogy mindennek lehet előnye és hátránya is egyszerre.

Például a magyar kettősbetűk nagyon praktikusak voltak a számítógép hőskorában, mert nem kellett az ékezetes formákat külön karakterként definiálni. A klasszikus írógépeken is kényelmetlen volt külön felnyomni az ékezeteket!

1

Ez igaz, amit írtál, csak nem válasz a kérdésre.

Mivel itt nem a nyelvről van szó, hanem az írásról. Vagyis, hangok lejegyzésére kitalált jelek sorozatáról. A betűk pedig tudatos meggondolás alapján alakultak ki.

A kérdésre a válasz pedig:

Akik kitalálták a régi magyar nyelv hangjainak latin betűs megfeleltetését, azok szerint jobb ötlet volt két meglévő betűből összehozni egy újat, mint kitalálni egy teljesen új betűt. A kettős betűk közül sok logikus okból jött létre, mert két hang egymás utáni ejtése kiadja a kérdéses hangot. Pl. c+s egymás után ejtve cs-nek hangzik. Vagy t+y (az y-t j-nek ejtve) kiadja a ty-t. (Persze, vannak esetek, amikor ez nem jön be, pl. a gy vagy sz esetében, de azoknak történelmi magyarázatuk van.)

Ennek a kettős betűs rendszernek az eredeti latinban keresendő az eredete. Ott ugyan nem tekintik külön betűnek a kettős betűket, de vannak betűkapcsolatok, amik következetesen egy saját hangot jelölnek. Pl.: qu: kiejtve kv, ph: f, ae: é.

Inkább az a furcsa, hogy a mássalhangzókra kettős betűk lettek kitalálva, a magánhangzókra meg ékezetek.

7

Ez nem tudományos, hanem politikai alapon ment. Attól függően, hogy melyik egyház híveihez akart csatlakozni egy állam, az adott vallás papjait engedte működni, és ők hozták a saját írásukat.

István a bizánci egyházhoz kötődő országok barátsága helyett a római egyház híveit választotta, ezért Rómából és nyugati keresztény országokból jöttek írástudó papok, így a latin írás terjedt el.