Az nyelvtanilag helyes, ha azt kiáltják, hogy "Álljál megfelé!" ?

Van olyan, hogy nyelvtudomány és van olyan, hogy nyelvművelés.

A kettő között az a különbség, hogy a nyelvművelésnek van egy elképzelése arról, hogy milyen az ideális, helyes köznyelv, és úton-útfélén kiosztja az embereket, hogy mit hogyan kell helyesen mondani. Tipikusan az "éssel nem kezdünk mondatot" és társaira kell itt gondolni (tehát nyelvművelési szempontból az általad idézett cucc nem helyes). Egyébként az iskolai nyelvtanórákban is van egy erős nyelvművelő beütés, ezért gondolja azt sok ember, hogy a nyelvészet az valami olyasmi, ami előírja az embereknek, hogyan kell beszélniük.

Pedig a nyelvészet mint tudomány egyáltalán nem ilyen. A nyelvészet mint jelenséget vizsgálja a nyelvet, szubjektív elfogódottság nélkül. Azaz ez egy objektív tudomány, aminek vizsgálatának tárgya a nyelv és annak jelenségei. Azaz egy nyelvész nem fog neked olyat mondani, hogy "éssel nem kezdünk mondatot", hanem azt mondja, hogy igenis kezdünk, hiszen erre nem egy tapasztalható jelenség van, akár az írott, akár a beszélt nyelvváltozatban. És nincs olyan, hogy ez helyes vagy helytelen, egyszerűen ez van. Vagyis minden, amit egy anyanyelvi beszélő mond vagy ír, az már nyelvi jelenség, és nincs értelme annak a kategóriának, hogy helyes vagy helytelen.

Tehát amikor bizonyos nyelvjárásban valaki "suksüköl", akkor egy nyelvművelő tépi a haját, a nyelvész viszont elfogódottság nélkül kijelenti, hogy erre a nyelvjárásra ez a nyelvi jelenség jellemző. A nyelvész nem előír, hanem leír.

Ugyanez igaz az egyéni nyelvhasználatra is. Mindenkinek vannak egyéni jellegzetességei, pl. a környezetemben sokan mondják, hogy a "boltba vagyok". Nyelvművelési felfogással ez helytelen, a nyelvész viszont tanulmányokat ír erről a jelenségről, hogy a helyhatározórag manapság hogy van és hogy nincs használva. De nem kategorizálja szubjektív módon, hogy ez helyes vagy helytelen, egyszerűen leríja, hogy ez a jelenség van és kész.

Ha tehát az 1-es villamoson utazik egy nyelvész és hallja a mellette álló individuumot ordítani, hogy "Álljál megfelé!", akkor nem fogja gondolni, hogy helyes vagy helytelen, hanem elkönyveli, hogy ez egy egyéni nyelvhasználati nyelvi jelenség, pont. Anyanyelvi nyelvhasználó ugyanis nem tud helytelenül beszélni, a nyelvhasználatának sajátosságait viszont nyelvészetileg lehet elemezni.

#3: Minden szavad arany, egy dolgot hozzátennék, csak mert kétszer is említetted a szubjektív szót: igaz, hogy nyelvművelői oldal az álláspontját szubjektíven alakítja ki, de ezzel még nem is lenne baj, ha ezt így is adná elő, vagyis ha azt mondaná, hogy "ez így szép", "az úgy választékos", "amaz egy nyilvános előadás stílushoz nem illik", "az általános irodalmi stílusból kilóg", stb. A fő gond éppen az (és talán ez nem volt hangsúlyozva), hogy a "helyes/helytelen" osztályozással általában* éppen azt a látszatot keltik (hamisan), mintha ezek objektív kategóriák lennének, mintha lenne egy egzakt nyelvi etalon, egy "nagy könyv", a melyben le van írva – sőt, ELŐ van írva –, hogy hogyan "kell" beszélni rendesen, és ami attól eltér, az helytelen, hibás volna. Ezt a látszatot erősíti, hogy valóban írnak könyveket: egyrészt nyelvművelő könyveket, másrészt – ahogy írtad – az iskolai nyelvtankönyvekben is sokszor úgy van megjelenítve egy-egy jelenség, hogy az kerülendő, helytelen, más jelenségek pedig a kívánatos, előírásnak megfelelő nyelvhasználatként. (És persze minden más megnyilatkozásaikban is folyton kiosztják az embereket, hogy mit hogyan kell helyesen mondani, ahogy írtad.)

____________

* Azt írtam, hogy "általában": ezzel csak arra akartam utalni, hogy a "helyes/helytelen" osztályozásnak akár lehetne alapja is, ha nem általánosan ítélnénk el vele egy-egy nyelvi jelenséget, hanem az adott helyzetre vonatkozóan mondanánk ilyen ítéletet. Pl. hogy egy iskolai felelésben "helytelen" hát-tál kezdeni a mondatot, egy tudományos értekezésben "helytelen" suksükölni, stb. Ezek végül is így vannak, ha nem is objektíve, de "nyelvi illemszabályok", "íratlan szabályok", ez a konvenció.

Amúgy meg az a faramuci helyzet, hogy a "helyes" és "helytelen" szó tulajdonképpen tényleg ezt jelentené eredetileg: vagyis hogy egy jelenségnek van-e helye ("helyes"-e) az adott helyzetben, vagy nincs neki ott keresni valója ("helytelen"). Csakhogy amikor a nyelvhasználattal kapcsolatban használják ("nyelvművelői" hozzáállással), akkor szinte mindig azt akarja jelenteni a "helytelen", hogy abszolút hibás, amit soha senkinek sem volna szabad használnia, irtani kéne tűzzel-vassal.

Nyelvészeti szempontból az egyáltalán nem hibás, hogy "Nem akarnák neked ártani" (hiszen ilyet sokan mondanak), az pedig hibás, hogy "Nem akarnék ártás neked" (hiszen ilyet nem mond magyar anyanyelvű).

#3 Nagyon nem! Te nem a nyelvművelésről beszélsz, hanem a nyelvtudomány két nagy ágáról/nézőpontjáról: létezik ún. leíró, és ún. előíró nyelvészet. Gyakorlati alkalmazásban természetesen ezek nem feltétlenül különülnek el élesen.

Mindenesetre, hiába hisz pl. BringaManó kizárólag a leíró nyelvészetben, attól még ugyanúgy létező, élő és elfogadott az előíró nyelvészet is, ami ismétlem, ugyanúgy nyelvtudomány, nyelvészet.

A nyelvművelés az teljesen más dolog. Olyan aspektusaival (azok átformálásával) is foglalkozik a nyelvnek, amiket pl. az előíró nyelvészet sem tart helytelennek. Pl. a nyelvművelés célja lehet az is, hogy az emberek több rokonértelmű szót használjanak, "igényesebben" (bárhogyan is értelmezi ezt valaki) fejezzék ki magukat, kevesebbet használjanak a saját anyanyelvi közegükben idegen nyelvet stb.

Mi az, hogy "előíró nyelvészet"? Mit ír elő? Mitől nyelvészet (mint tudomány)?

El tudnád magyarázni egy laikusnak (mint pl. én)? Tehát nem feltétlenül definíciót vagy egyéb tudományos szöveget várok, hanem hogy miket csinál az "előíró nyelvészet" (és miket a leíró), példákkal, vagy melyik cikket olvassam el, ami egy "előíró nyelvészeti" dologról szól (és melyiket, ami leíró nyelvészeti), vagy ki az a neves szerző/tudós, aki az egyik ágat képviseli, ki a másikat? stb.

Hátha közelebb kerülök hozzá, mert te szemmel láthatóan a vágod a témát, de itt eddig mindig csak olyat olvastam, hogy de igenis van előíró nyelvészet – de az még számomra nem derült ki, hogy mi az.

(Talán azt a tevékenységet takarja, amikor nyelvészek megpróbálnak olyan tananyagot alkotni, amellyel az adott nyelvet tanulóknak – pl. pici gyerekeknek, idegen anyanyelvűeknek, illetve betegség miatt a nyelvet újratanulóknak – hatékonyan meg lehet tanítani? Vagy kiknek a számára "ír elő" ez a nyelvészet, és mit?)

----

Nem akarok a "szájjal keresés" bűnébe esni, természetesen rágugliztam az "előíró nyelvészet" kifejezésre, ilyeneket olvasok az első találatok között:

• [link]

"Nyelvőrzés

A nyelvőrzés (kacinfántosabb szóval preskriptív (azaz előíró) nyelvészet) a nyelv egy ideális változatának fenntartására, terjesztésére irányuló tevékenység."

"a nyelv egy ideális változata"? WTF? (és ez egy tudomány?)

• [link]

"Amikor a preskriptív (előíró) nyelvészet ellen érvelnek a szakemberek, arra szoktak hivatkozni, hogy a tudomány feladata nem az, hogy megmondja, hogy mi hogy (lenne) jó (vagy éppen rossz), hanem az, hogy leírja, mi az, ami van. Mivel a nyelvművelők már erősen összezavarták a nyelvhasználók hozzáállását a nyelvi kérdésekhez, a nyelvészek ilyenkor szívesen hoznak párhuzamokat más tudományágakból, főleg a természettudományok területéről: például a fizikából, a kémiából, a biológiából."

(és írnak példákat is)

Amit a tudományról írnak, az nem stimmel?

• [link]

Édes Anyanyelvünk (2006):

"Szikszainé Nagy Irma szövegtani tankönyvében búvárkodva az alábbi idézeten akad meg a szemem: „Magyarországon a nyelvészet nem csupán szaktudomány. A magyar nyelvész nemcsak kutató. Õ kezdettõl fogva kicsit õre és gondozója is a nyelvnek, mely annál drágább és õrzenivalóbb, mennél kevesebben beszélik a földkerekségen. [Új bekezdés.] A nyelvészethez minden magyar embernek köze van. Mindannyian

nyelvészkedünk, ahogy mindannyian politizálunk” (Babits Mihály: A

nyelvész és az irodalom).

Érdekesen egybecseng a fentiekkel, amit Kálmán László és Trón Viktor könyvének (Bevezetés a nyelvtudományba. Bp. 2005, Tinta Könyvkiadó) 11. oldalán olvashatunk: „Érdemes a nyelvészettõl megkülönböztetni a nyelvészkedést is, melynek körébe tartoznak a nyelvre irányuló, de nem tudományos jellegû tevékenységek. [...] Ilyennek tekinthetõ például a preskriptív [= elõíró] nyelvészet általában, vagyis a nyelvi illemtan, a nyelvmûvelés és a helyesírás kérdései.” A folytatást már a következõ lapról idézem: „Tulajdonképpen a preskriptív nyelvészkedés ágait is sorolhatja az alkalmazott nyelvészet körébe az, aki elfogadja, hogy a nyelvhasználat megregulázása is valamiféle problémákat orvosolhat.”"

Tehát a nyelvészek azt írták, hogy a preskriptív nyelvészetbe tartoznak a nyelvi illemtan, a nyelvmûvelés és a helyesírás kérdései. Akkor hát mégis? Vagy nincs igazuk? Melyikőtöknek higgyek? (Nyelvész vagy?... És náluk "nyelvészebb"?... :-) )

• [link]

Számít a nyelvtan? - Andreea S. Calude

"Az előíró nyelvészet leginkább arra jó, hogy tájékoztassa az embereket egy adott kor leggyakoribb elfogadott szerkezeteiről. Ez nemcsak hivatalos kontextusban fontos, hanem megkönnyíti a különböző hátterű, nem anyanyelvi beszélők közti kommunikációt is."

Ahha, ha ez stimmel, akkor közel jártam fentebb azzal a feltételezéssel, hogy a nyelvet tanulókat segíti: valóban, olyan szempontból is érdekes lehet ez, hogy amikor két nem angol anyanyelvű beszélget, akkor legyen mihez igazodniuk a közös nyelv szabályait illetően. (Az a szempont nem jutott eszembe elsőre magyarként – nem csoda: a magyar nyelv picit ritkábban szokott két nem-magyar nyelvű ember közös nyelve lenni... :-D)

• [link]

Sándor Klára: A nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája

"a nyelvhasználat az identitás kifejezője is--->előíró nyelvészet káros"

"a nyelvészek feladata, leírni a nyelvet nem pedig előírni az embereknek, hogyan is kell beszélni"

• [link]

"Ahogyan a nyelvtörténészek sem voltak hajlandóak részt venni a dicsőséges nemzeti múlt megalkotásában, a második világháború utáni Magyarországon az elméleti nyelvészek és a szociolingvisták sem mutattak érdeklődést a nemzeti nyelv tervezése iránt. Ahogyan az az angolszász világban szokásos, általában lenézik az előíró nyelvészetet. Úgy vélik, a nyelv a saját univerzális törvényszerűségeinek megfelelően működik és változik, ezeket befolyásolni próbálni pedig tudománytalan, haszontalan, sőt egyenesen káros. Éppen ezért, különösen a szocialista rendszer összeomlása és az általa működtetett cenzúra megszűnése után a nemzeti nyelv tervezése néhány aktivista ölébe hullott. Ők gyakran amatőrök (tanárok, írók) vagy a kutatók legjelentősebb és nemzetközileg is elismert körein kívül szorult hivatásos nyelvészek. Még a magyar tudományosságban, de legalábbis annak perifériáján is élesen elkülönültek egymástól a nyelvészek és a nyelvművelők."

• [link]

Kálmán László: Hát a Feri? Bent van a házba, de meg van halva!

"Ezekből a beszélgetésekből körvonalazódik egy olyan felfogás, miszerint kétféle nyelvtudomány létezik: a leíró (deskriptív), ami arról szól, hogy mi van, mit hogyan használnak az emberek, és az előíró (preskriptív), ami viszont arról szól, hogy minek hogyan kellene lennie, hogyan kellene használni a nyelvet. Megvallom őszintén, én az utóbbit sosem tekintettem tudományos tevékenységnek, mert bár a tudomány fogalmának meghatározására nem vállalkozom, ha más ilyen preskriptív tevékenységekre gondolok, csak azt látom, hogy azok nem művelnek, csak alkalmaznak más tudományokat. Például a dietetika, a „táplálkozástudomány” valójában nem tudomány, hiszen azt, hogy a különböző táplálékoknak milyen az élettani hatásuk, nem a dietetika, hanem az orvostudomány, a biokémia stb. kutatja, és ha egy „táplálkozástudós” a laboratóriumában vagy morbiditási statisztikák alapján ilyen élettani hatásokat kutat, akkor már ő sem dietetikát, hanem orvostudományt, biokémiát stb. művel. A helyes táplálkozásra vonatkozó következtetéseit, tanácsait nem vonhatja le másból, mint olyan tudományok eredményeiből, amik viszont leíró (deskriptív) természetűek.

Ugye világos, hogy ezzel nem becsülöm le a dietetikát? Nem tudományos tevékenységet végezni egyáltalán nem lebecsülendő dolog (a legtöbb ember nem tudományt űz). Hozzátehetjük, hogy nagyon sok tudománnyal foglalkozó ember sem semlegesen közelít a tárgyához, nagyon sokuknak dédelgetett álma, hogy javít valamit a világon. És ez nemcsak az orvostudomány, a biokémia stb. művelőire vonatkozik, hanem a közgazdászokra, a szociológusokra stb. is. Nyilván közöttük is rengeteg van, aki hisz abban, hogy a közgazdasági, szociológiai stb. jelenségek megértése és leírása hozzásegíthet olyan új megoldások megtalálásához (vagy éppen aktívan keresnek ilyen megoldásokat), amik valamilyen mérce szerint boldogabbá teszik az emberiséget."

Tehát ismét: tudomány-e, ami nem az?...

"Az előíró szemlélet haszna

Szerintem nincs épeszű nyelvész, aki szerint ne lenne fontos, hogy az emberek, különösen pedig a gyerekek megtanulják, hogyan tudják igényesen kifejezni magukat, és minél alaposabban megérteni másokat. Azt is mindenki fontosnak tartja, hogy mindenki minél pontosabban meg tudja különböztetni a különböző regisztereket, stílusrétegeket, és aktívan tudja őket alkalmazni a megfelelő szituációban. Ennek szellemében bátran írja csak elő mindenki a profi nyelvhasználatot a gyerekeinek, a tanítványainak vagy bárkinek, aki fölött hatalma van, de ne csodálkozzon, hogy ezt a tevékenységet a szó szokásos értelmében senki sem tekinti nyelvészeti jellegűnek."

Tehát ismét: azoknak lehet (~szabad) "előírni" a megfelelő nyelvhasználatot, aki még tanulják azt, nem az érett beszélőknek.

Stb. ... Olvassátok el a cikket!

Én ennél a cikknél meg is állnék az idézetek bemásolásával.

Kérlek, szólj hozzá! Mindehhez képest mi az az előíró nyelvészet?

(És ha van ilyen, akkor az valóban egy másik "nézőpont" a leíró nyelvészethez képest, vagy teljesen mással foglalkozik, nem ugyanaz a tárgya, célja, eszközei?)

Köszönöm szépen előre is.