Van-e még olyan nyelv a világon, amiben előfordulhat a névelők látszólagos halmozódása?

Szerintem mindkét mondat helytelen magyarul.

Nem hallottam még ilyenről egyébként.

Az első mondatban az egy számnév, nem névelő. A másodikat nem értem, de ha az lenne benne a pláne, hogy a név kezdőbetűjét nem ismerve azt írjuk, hogy a/az, mindkettő névelőt szerepeltetve, ez természetesen minden nyelvben előfordulhat, ahol van olyan névelő, aminek a formája függ bármi ismeretlentől.

Pl: We need a/an [something], vagy Wir brauchen ein/eine/einen [etwas]

Egyébként az, hogy nevek elé a/az névelőt teszünk, valami bunkó pesti szokás. Legalábbis én mielőtt Pestre költöztem, máshol nem hallottam, és sok-sok évig b.szta is a fülem rendesen. Nem a Pisti küldi el a dokumentumot, hanem Pisti küldi el a dokumentumot, nem az Imrére várunk, hanem Imrére várunk.

#0: természetesen van olyan, hogy "egy, a(z)" (ahogy a #3 is írta), de én is úgy látom, hogy a te példamondatod nem sikerült értelmesre... a #3-as természetesen tökéletes, vagy itt van néhány Google-találat:

"Egy, a Vígszínházban is fellépő művészt szerződtettünk";

"egy, az elmúlt évben itt járt ember..."

"a Népszava számolt be egy, a Publicus Intézet által készített közvélemény-kutatásról"

"Egy, az OLAF által is vizsgált pénzmosási ügyben emelt vádat az ügyészség"

- - -

#2: "Az első mondatban az egy számnév, nem névelő."

...lenne, ha így szólna:

"Ez a mondat egy a kedvenc példáim közül"

"az, hogy nevek elé a/az névelőt teszünk, valami bunkó pesti szokás"

tudom, hogy bunkóságnak és "pestiesnek" van bélyegezve, de ennek nem sok alapja van: nem csak pestiek beszélnek így, és nem csak bunkók...

Nádasdy azt írja:

[link]

"A személynév előtti névelő stíluscímkéje ma alighanem egyszerűen „beszéltnyelvi”, hiszen használata nem kötődik társadalmi osztályhoz, műveltségi szinthez; csak azon múlik, írásban vagy beszédben fejezzük-e ki magunkat. Beszédben a normális az, ha a személynév előtt névelő áll: Ezt tavaly már megrendezte a Gothár. A Luschner Vilit megint bevitték. Fölkérték a Takácsot, de ő nem vállalta. Írásban ugyanez nem létezik."

(bővebben lásd ott)

nem mindenben értek egyet az általa írtakkal, de mindenesetre érdekes cikk (és talán jobb onnan kezdeni a tájékozódást, mint a GYK-ról :-P ).

vagy itt egy Nyest-cikk is:

[link]

ebből talán a legérdekesebb a birtokos jelzőhöz kapcsolódó névelő, amit Nádasdy is említ a cikkében szőrmentén. (ez a használat pl. tőlem teljesen idegen, csak "elméletben" tudok róla, hogy így volt)

"(0) Ez a mondat egy, a kedvenc példáim egyike."

továbbra sem értem, mi ez... magyarul van?... mit jelent?...

"most itt az "egy" határozatlan névelő vagy számnév?"

mivel értelme sincs a mondatnak, nehéz volna kitalálni...

"(1) Ezek a tagmondatok ketten, a kedvencem példáim közül."

ezt sem értem, de talán ilyesmi akart lenni:

Ezek a tagmondatok mindketten a kedvencem példáim közül valók.

vagy:

Ez a két tagmondat kettő a kedvencem példáim közül.

"az (1) példamondatot elírtam, és hirtelen nem is tudom hogy lehetne megfogalmazni úgy, hogy az értelme és a névelők halmozódása is megmaradjon."

ezt sem értem, mert nem látok benne egymás mellett lévő névelőket... akkor mi "maradjon meg"?...

"(i) Ez a mondat az, a példáim közül, amelyik a kedvencem."

Ebben miért van vessző? Így volna magyarul:

Ez a mondat az a példáim közül, amelyik a kedvencem.

(kicsit (túl) kacifántosan van megfogalmazva, pedig csak annyit jelent:

'Ez a kedvencem a példamondataim közül.'

de nem baj, attól még egy magyar mondat – szemben az eddigiekkel...)

"Az "egy" a (0)-ban az (1)-hez viszonyítva tényleg számnév hatását kelti. Azonban (i)-hez képest hihető számomra, hogy névelőként is tud ott funkcionálni. (Bocsánat, hogy nem fogalmazok elég egzaktul.)"

nem az egzaktsággal van a baj, hanem hogy értelmetlen mondatokban próbálsz értelmet felfedezni,

tovább mintha nem hasonló mondatokat próbálnál hasonlónak beállítani valamilyen szempontból...

nem lehetne, hogy olyan mondatokból indulunk ki, amiknek értelme is van?

(vagy ez direkt egy olyan játék, amikor kiszeraméra bávatag mondatokat kell összehasonlítani? ez is érdekes kísérlet, szó se róla...)

"de ahogy arra #3-as egy hasonló mondatban utalt, ezek a névelők más szavakra vonatkoznak, ezért jogosan írom a kérdésemben, hogy "látszólagos" halmozódás."

természetes, hogy amikor két névelő kerül egymás mellé egy értelmes mondatban (tehát nem ezekben a faramuci halandzsa-példákban, hanem olyan valós mondatokban, amiket pl. én idéztem), akkor nem ugyanarra a szóra vonatkoznak a névelők. ettől még egymás mellé kerülnek – tehát én bátran modnanám, hogy "halmozódnak" –, de ha te úgy tekinted, hogy ez csak látszólagos halmozódás, akkor nevezhetjük úgy is... viszont akkor legyünk vele tisztában, hogy minden névelőhalmozódás látszólagos. :-)

"a másik példában tényleg az a pláne, hogy nem feltétlenül tudjuk egy helyettesítendő szövegről (ld. funktor), hogy mássalhangzóval vagy magánhangzóval kezdődik, vagy esetleg nem tudjuk melyik kiejtést kell alkalmazni. Ez ebből a szempontból nem olyan mély probléma."

miért, van ebben bármi probléma? :-o mi a probléma ezzal kapcsoaltban? (legyen az bármily kevéssé mély is...)

én semmi problémát nem látok.