Az ODDS kifejezést hogy kell használni normálisan?

Már több mint százhúsz évvel ezelőtt megjelent a nyelvünkben a szó. A „magas oddsz”, „nagy oddsz” a kis esélyt jelentette, ennek megfelelően a „kis oddsz” azt, hogy neki áll a zászló. „Ezt 7 és fél az egyhez adták. Ez a magas oddsz jellemzi a forduló dicsőséges bizonytalanságát” – írta például 1935-ben a Nemzeti Sport. „A fogadásokban a legutolsó napokban Namouna szerepel, a legkisebb oddsszal, sőt favoritja is a versenynek” – olvasható a Budapesti Napló egy 1900-as számában.

A második világháború utáni rendszerben eltűnt a nyelvből a szó, és csak a rendszerváltozás után jelent meg újra, az angolmajmoló divatnak megfelelően angol írásmóddal. Egy ideig tartotta eredeti jelentését, aztán az újságírók elkezdték pongyolán az esély szinonimájaként használni.

A kérdésben szereplő példára visszautalva: ha kicsi oddsza van annak, hogy megedd a kaját, akkor valószínűleg a kedvencedről van szó, mert majdnem biztos, hogy meg fogod enni.

Végezetül az írásmóddal kapcsolatban idézek egy néhány évvel ezelőtti nyelvművelő cikkből:

„Megesik, hogy a magyarrá lett kifejezés eltűnik a nyelvünkből, és mire legközelebb igény mutatkozik rá, már elfeledkeztünk róla, és az idegen változathoz nyúlunk. Ilyen az oddsz-odds páros: a magyar verzió már nyolc évtizeddel ezelőtt használatban volt, de mivel a második világháború után a lóverseny elvesztette jelentőségét, a totóban pedig nem volt oddsz, a szó szép lassan kikopott a nyelvből. Aztán amikor a kilencvenes években megjelent a Tippmix, a játékszervező és a sajtó is az odds írásmódot kezdte használni.”