Hogyan írjuk helyesen? Megcsináltattyuk vagy Megcsináltassuk? Megcsináltatjuk?

Most te komolyan nem tudod, hogy ez így helytelen, 10-es, vagy csak provokálsz? Egyikre se legyél büszke.

Aki így beszél, helytelenül beszél. Ezek szerint te is. 0%-os értékelésedböl kiindulva szerencsére a többi itt válaszoló ismeri a magyar nyelv szabályait.

"Most te komolyan nem tudod, hogy ez így helytelen, 10-es, vagy csak provokálsz?"

Miért mondod, hogy "helytelen"? Mi alapján lenne helytelen?

Mondhatod, hogy neked nem tetszik, mondhatod, hogy az "irodalmi nyelvben" nem így mondják, szépirodalmi és tudományos könyvekben nem így írják, mondhatod, hogy az iskolázott barátaid máshogy beszélnek, mondhatod, hogy a tévében nem így beszélnek, sajtóban nem így írnak, stb. – de hogy "helytelen"? Ez úgy hangzik, mintha a suksükölés/csukcsükölés/szukszükölés olyasmi lenne, ami nem felel meg valami szabálynak, előírásnak. Tudsz ilyenről? Mutasd, mert én nem.

De függetlenül attól, hgy valami tiltja-e: mi vele a gond? Miért ne lehetne úgy beszélni? Van ellene valami érv?

(Ez pusztán "elméleti kérdés", hiszen emberek milliói beszélnek úgy, tehát nyilván "lehet", de ha valaki helyteleníti, akkor biztos van valami alapja is annak, hogy miért kellene kiirtani. Tehát mi vele a gond?)

"Aki így beszél, helytelenül beszél."

"Nem tud" helytelenül beszélni magyarul, ha magyar az anyanyelve. A nyelv szabályait onnan tudjuk, hogy megfigyeljük, hogyan beszélnek az anyanyelvi beszélők (értelemszerűen a felnőttekről van szó, nem kiscsoportosokról, és nyilván a tévesztések, nyelvbotlások nem tartoznak ide – de a suksük szemmel láthatóan felnőtteknél van, és tömeges, és nem nyelvbotlásként fordul elő, hanem folyamatosan).

Szabad "nyelvművelni": elmondhatod, hogy szerinted hogyan szép, elöljárhatsz jó példával, mutathatsz szép verseket, videókat a szép magyar beszédről, oké. De kérlek, hogy akik máshogy használják az anyanyelvüket, azokat ne bélyegezd meg azzal, hogy "helytelenül beszél", "nem ismeri a nyelv szabályait" stb.

Az a helyzet, hogy az nem ismeri a nyelv szabályait, aki nem veszi tudomásul, hogy magyarul ezt így is mondják, meg úgy is.

Ahogyan tudnék/tudnák is egyaránt létezik első személyben (–> tehát "helyes", legfeljebb egyeseknek az egyik kevésbé tetszik), és mellesleg ott is a "helytelenként" megbélyegzett forma az, amelyik jobban illeszkedik a nyelv logikájába, a speciálisabb pedig az, amire az "irodalmi magyar" nyelv azt mondja, hogy "nekem az kell, én ilyen különleges, rendhagyó akarok lenni". :-)

"Aki így beszél, helytelenül beszél. Ezek szerint te is."

Ez miből jött ki? :-o

"0%-os értékelésedböl kiindulva szerencsére a többi itt válaszoló ismeri a magyar nyelv szabályait."

Igen, látom, hogy van 2-3 ember, akik ugyanúgy nem értik, amit írok (vagy nem értenek egyet vele), mint te – de szerencsére az értékelések továbbra is hidegen hagynak. :-) – Bár amit jeleznek, az ebben az esetben igen szomorú. :-(

"Mondhatod, hogy neked nem tetszik, mondhatod, hogy az "irodalmi nyelvben" nem így mondják, szépirodalmi és tudományos könyvekben nem így írják, mondhatod, hogy az iskolázott barátaid máshogy beszélnek, mondhatod, hogy a tévében nem így beszélnek, sajtóban nem így írnak, stb. – de hogy "helytelen"? Ez úgy hangzik, mintha a suksükölés/csukcsükölés/szukszükölés olyasmi lenne, ami nem felel meg valami szabálynak, előírásnak. Tudsz ilyenről? Mutasd, mert én nem."

Én nem tehetek róla, ha nem jártál iskolába, és nem láttál még nyelvtan könyvet. Mert, ha láttál volna, akkor tudnád, hogy de, a szabály szerint helytelen. Attól, hogy te így beszélsz, még nem lesz helyes. Csak ciki.

De tudjuk, hogy csak te vagy helikopter. :)

Na, én ezt veled befejezem, nincs értelme győzködni senkit. Beszélj, ahogy akarsz, és higgy, amit akarsz. Engem nem érdekel.

"Na, én ezt veled befejezem, nincs értelme győzködni senkit. Beszélj, ahogy akarsz, és higgy, amit akarsz. Engem nem érdekel."

OK, szia, azért a többiek kedvéért még válaszolok (...ha már rámutattál, hogy az értékelések tanúsága szerint vannak még páran a lingvicista "oldaladon"...).

"Én nem tehetek róla, ha nem jártál iskolába, és nem láttál még nyelvtan könyvet. Mert, ha láttál volna, akkor tudnád, hogy de, a szabály szerint helytelen."

No igen, az egész sajnos az oktatással kezdődik, ott adódnak tovább generációról generációra a nyelvi babonák, a megbélyegző hozzállás, és ezek a téveszmék, amelyeket te is szépen bemutatsz. Már eleve az egy tévedés (hogy ne mondjam "megtévesztés"), hogy amiket az iskolában tanulsz a nyelvtanórán, azok a nyelv szabályai. Illetve egy részük igen (pl. a hasonulásokkal kapcsolatos dolgok): ezek a szabályok nem előírások, hanem leírják, hogyan működik a nyelv. Nem kitalálta egy bizottság, hanem megfigyelték a nyelvészek, hogy mi jellemző a magyar nyelvre, és rendszerezve leírták nekünk.

A tananyag másik része viszont előírás, "nyelvi illemtan" – csakhogy ez nem a természetes beszédünkre vonatkozik, hanem hogy hogyan kell olyan speciális dolgokat csinálni, mint pl. fogalmazást írni, szépen felelni, választékosan megfogalmazni és előadni egy beszédet, olyan helyzetben, amikor nem természetes módon kell csevegni, hanem valami emelkedettebb, "mesterséges" módon kell megszólalni – ez a nyelvi standard.

(A tananyag harmadik része pedig a helyesírás – na annak meg végképp semmi köze a nyelvhez, ezt zárójelbe is teszem.)

Tehát valójában a nyelvtanórán elhangzó dolgok nem arra valók, hogy megtanulj beszélni – ami nem is csoda, hiszen mire az iskolában ezekről hallasz, addigra már tökéletesen tudsz beszélni.

Ahogy a tornaórán sem sétálni tanulsz, vagy nyújtózkodni vagy hátra nézni vagy megfordulni vagy terpeszbe állni, talán még futni sem (ezeket a hétköznapi dolgokat addigra már rég tudod), hanem speciálisabb dolgokat gyakorolsz, hogy olyan izmaid is mozogjanak, amik amúgy nem :-), illetve hogy ha az életben majd egyszer vigyázzba kell állni, akkor menjen, ha focizni kell, akkor menjen, vagy ha kislabdát kell hajítanod, akkor valamennyire menjen az is... :-D

Ha a magyar tanár azt mondja, hogy hát-tal soha nem kezdj mondatot, akkor ő is tudja, hogy fogsz, és azt is tudja, hogy ezt neked majd választékos beszédet igénylő helyzetben kell alkalmaznode, de ezt bonyolult (ergo hatékonytalan) lenne így tanítani, úgyhogy marad az általános megfogalmazás.

De gyerekkorodban azt is megtanulod, hogy mindig engedelmeskedj a szüleidnek, kérj engedélyt erre-arra-amarra, és ez nem is baj, aztán idővel természetesen minden a helyére kerül, és 25 évesen tudni fogod, hogy már nem érvényesek azok a szabályok, amik akkor szigorúan betartandók voltak.

Vagyis kettőn áll a vásár: egyrészt a tanár is mondhat túlzó/téves butaságokat, de az is lehet, hogy nem ezzel van a baj, hanem azzal, hogy a "gyerek" nem tudja a helyén kezelni a dolgot, és felnőttkorában is ott ragad a nyelvtanórán, azt gondolja, hogy az ott tanultak mindig mindenhol, baráti beszélgetésben is érvényesek, és "egyeseket osztogat" a felnőtt társainak... (vagy legalábbis megpróbálja megnevelni őket a nyelvhasználat terén a netes fórumokon)

Az ilyen emberek vajon 40 évesen is mindig egyenesen ülnek az asztalnál, jelentkeznek, ha mondani szeretnének valamit, és kikéredzkenek pisilni?... Pedig az iskolában úgy kellett... (Otthon persze már nem, sőt, már az iskolai szönetben sem volt azzal semmi gond, ha nem ikesen ragozott és nem kerek mondatban válaszolt – ez is mutatja, hogy a magyarórán átadott nyelvi illemtani nevelés korlátozott területen érvényes, és ezt az értelmesebbje ösztönösen tudja, és a helyén kezeli.)

"Attól, hogy te így beszélsz, még nem lesz helyes.

Attól nem lenne, de ha sokan így beszélnek, akkor onnantól már része a nyelvnek – márpedig ezt, amiről szó van, nagyon sokan nagyon sok helyen nagyon régóta így mondják, úgyhogy nem kérdés: magyarul így is lehet mondani. (Hogy a kétféle ragozásból melyik volt hamarabb, azt nem tudom, de a jelen helyzet szempontjából mindegy is.)

"Csak ciki."

Hát igen, kétségtelen, hogy sok helyen ciki az embernek a saját, szülői házból hozott nyelvváltozatát használnia, és ez a hozzád hasonló gondolkozásúak "eredménye" – de nem hinném, hogy különösebb büszkeségre adhat okot... :-/